Időhurok 4.

Visszasétáló élet a szoknyájában a romból újjáépített falak közé? Egymásra dőlő árnyékok és várakozó raklapok. Izzadó, törékeny test bújik el a nap elől. A pálmafák legyezik a raktárat.

Robbanásra kész hordók, forró a testük. A vörösben tikkadó lambda jel az üveggé olvadt homokban betonon sütkérezve szandálra cseréli befülledés előtt a szöges cipőjét.

Poharából ürítve a pezsgőt, nő tér magához a meleg libbentette hő hulláma után. Azért a doboz tetején óvatosan kortyoljon a lebomló rőt hajában. Macskaszemek a padláson mindenütt, ők is hűsölnek? Egy deka winchester sem ropog.

A létrák úgy elfáradhattak a melegben, hogy a doh egyet se lát. Hajladozást hallok, ablak nyílt? A félhomályban roló remeg be. Semmit se látok, csak a szemem sarka csillog és arra a fejem odakapom.

Hajléktalan karjától nyíló ajtó kéri a kart, hogy az apró hangárajtó táruljon. Szembogaram fordul oda, hogy valami megmozdult. Növekedő árnyék fuvallata pisszen a fülnek, hogy a kora délutánba lép a sarkunk. A hűs tartja magát, tarkítja arcát az égés után. Csukódó kattanás, újra hűlhet a terem. A lengőkar nem kapcsolt semmit, mert a légkondi üzemen kívül s nem tud mászni a hűsítő keverése sehova. Minden utazó porszem bízik benne, nem patkányok mászkálnak rajta. Mondjuk azok szerintem nem merészkednek ide, mivel a pezsgősüveggel meg lehet kocogtatni a fejüket. Megrogyott munkás andalog az ásójával s mászik fel a sétapálcájával az emeleteket célozva meg. Csak nem, oda fel!?

Kesztyűje van? A kezéből lakmározhatnak az egerek. Bödön a hátán és szórásba kezd. Elnézte a nagy sötétben, egy félemelet van. Legalább nem szédül le a tetőről, ha a padlásról oda ki téved a tűző nap várakozó tűjére. Kopogó lépcsők s Ő csak gyalogol, szüntelenül és szorgalmasan. Oda gyülekezik a legkevesebb fény, biztató fajta bizalomkeltő félhomály hüvelykujja. Rágcsálók, rettegjetek! Akkor mégiscsak lesz levegőnk?

(Broken Fang Operation, hálózatban játszható számítógépes játék néhány képe alapján.)