Havazik III - Hatodik (Éjjel és Nappal?)

Emőke intézkedik a négy elhalálozott sorsáról és mielőbb "kitakarítják" a katlan, tömegsír tartalmát. Ismerkedik új barátjával, az elegáns Colt-al.Pár nap és visszanyeri hangulatát a Jégpor síkság. HravatoVilla élete hasonlóan pozitív irányt mutat. Hobolyka Nándor helyettes vezető ránéz házára. Be kell még rendezni és utána az általa elvállalt hivatásnak is eleget tesz. Megtekinti belvárosi irodájában, ugyan milyen információk találhatóak arról a keskeny útról, amelyiken Gatatuko Tomasz érkezett. Túrják-túrják még a hóekék a havat. Titkárnő ad át Nándornak aktákat, mert saját fiókjában semmi használhatót nem vél azonosítani a Jegesmedve garázdálkodásról. /Azokkal kitörlheti a hátsó felét. Megnézi hát a hölgy által átadott aktákat. Saját fiókját meg majd megtömi irodaszerekkel, ollóval, vonalzókkal. Írószerrel is akár. Éppen a papír sem hátrány. / Azokban is csak annyi szerepel, valami különös...altulajdonosa van annak a területnek vagy valami ilyesmi. Illetve említésre kerül Emőke ikertestvére. Megemeli ennél a résznél Nándor úr a szemöldökét. Az érdekes lesz, akkor pár hete gazdátlan a tulajdonképpeni "telek"?

"Hobolyka Nándor megbízott vezető." megy oda a titkárnőhöz Maci Kéz.

"Pollakity Nóra és örülök." nyújtja a kezét.

"Ja akkor téged vettelek fel. De csinos vagy!"

"Köszönöm, Nándi bácsi. :-) Találtam valamit. Nézze csak. Belelapoztam. Három-öt aktányi anyag."

"Köszönöm szépen, Nóra."

Bezárnak. Nórit várja Kálmán. Mennek sétálni egyet a szép napsütésben. A helyükben viszont én nem mennék a különös útszakasz felé. "Béres-Balogh Kálmán." "Hobolyka Nándor megbízott vezető." Megfogja a lány kezét Kálmán és Nóri nem húzza el sajátját. Inkább örül. Maci Kéz érdeklődik, merre lesz a séta. Óva inti őket, vigyázzanak. Pont azt a különös szakaszt szeretné felderíteni. 

Vigyáz Nórára Kálmán. Ezt feleli. 

" A barátod? Együtt vagytok?" Kálmán szólna, de Nóra szorít a kezén és Nándor szemébe néz mosolyogva "Igen."

Maci Kéz távolodik, de utána kiált még Nóra "Akkor egy hét múlva szombaton, Nándi bácsi?" "Igen és vigyázzatok magatokra. Köszöntem a munkádat, Nóri." Mosolyogva megfordul Maci Kéz. Elnyeli őt a távol a nap kora délutáni árnyékában. 

Kálmán és Nóri elérkeznek a hülye helyre. Két-három órát töltenek ott. Elriasztja őket az érthetően hevesen váltakozó napszak. Virágot kap Nóri és arcát megsimítva még Kálmántól egy 'Szeretlek' vallomást. Ő is készült. "Nekem ez van számodra." Felhúzza Kálmán ujjára "Én is Szeretlek! De menjünk innen most már. Szép, szép hely lesz ez valamikor, csak bizarr. Hol elájulok a látványtól, hol az orromig sem látok el."

Kálmán magához húzza Jó hosszan "Öööö nem nyelvleckére gondoltam, de köszönöm! :-)" 

"Gyere, menjünk!" 

Nóri elmosolyodik és kézen fogva hazaindulnak. Ki is jutnak biztonságban innen. Egy kilátóban folytatják a "leskelődést". Jó is nézni azt a bíbor "hajnalt". 

Benéznek még egy moziba híradóra és azzal vége is a napnak. "Én tényleg szeretlek. Hülye voltam pár hónapja. Nézd csak. Ezt nem akartam előbb odaadni. " "Haaaahhh... Istenem, de szép...!" Nyújtja egyik szabad ujját. Felhúzza rá Kálmán "Nagyon szeretlek téged. Leszel a barátnőm, Pollakity Nóra?" "Igen. De feljössz hozzám?" és szemébe nézve udvarlójelöltje tekintetét keresi. Meg is kapja. "Vezess hát, Pollakity Nóra." "Ez a gyűrű csak akkor ér valamit mélységes szép fényével, ha megteszel nekem most valamit."

"?"

Levesz magáról pár ruha darabot. "Ez vagyok Én. Érj hozzám, kérlek. De úgy ahogyan azt a raktárban tetted pár hónapja. Szépen."

A nap megteszi utolsó sétáját az égen és a fiatalok egymás mellett térnek magukhoz az ágyon. Csók végeztével intézi Nóra Kálmánhoz a szavait "Örülök, hogy a BARÁTOM vagy. Fogd!" Kezét adja neki "és vigyél amerre szeretnél. A Tiéd vagyok."

A kapunál még elbúcsúznak és jövő hét kezdődik majd el. Pár pillanat és vasárnap köszönt HravatoVillára. Néhány fiatal, de zömben idős házaspár. a tanúja mámoruknak. "Jajj de öröm ilyen boldog fiatalokat látni. Kezd visszatérni városunkba a régi hangulat."Csapja össze kezét egy hölgy."

"Pár hónapja ez a fiú hagyta cserben a lányt egy régi raktárban, drágám. Úgy látom, megjött az esze." teszi hozzá a férj.

Jövő hét eleje "Kip-kop. Zavarom, fiatalember?"

Ajtó nyílik. Zsófi az ágyon fekve könyököl és integet Nándornak. "Szervusz, Nándor. Mondd. Idő van? Menjünk terepre? oda?"

"Szervusz, Tomasz. Igen. Reggelizzetek stb. És akkor gyertek. Te meg a szépasszony is. Kora délutánra kiérünk. Nincs kedvem ott lébecolni kora alkonyatkor sem.

"Jajj, buli??? Én, én is mehetek? Juhúúú!"

"Nem tőlem kell elkéredzkedned. Tomasz mondja ki az áment, de igen. Felderítésre megyünk." 

Zsófi ahogyan van, félig kigombolkozva felkel az ágyról és az ajtóba megy meghallgatni Nándort. Hogy miről van szó. Tomaszra néz először, aztán vissza Nándorra. Megigazítja szabadon lévő egyik vállán a melltartópántját és felel. "Szerintem jöhet."

"Várj meg, Maci Kéz." Bemegy Tomasz Zsófival. az ágyon kicsi csókcsata és utána pár percre kimegy Nándorral egyeztetni.

"Figyelj, Én Csengét is hívni fogom. "

"Én a szánokra ránézek, Nándi. "

"Ohh, szuper. Meghágtad már?"

"Egyre sűrűbben igényli és Igen. Nemrégen volt a második, amikor bekopogtál. :-)"

"Oh, de jó egyeseknek. Nálunk ritkább. "

Néhány órával később...

"Készen vagy, Zsófi?" Érdeklődik Csenge.

"Igen. Lent találkozunk a szánok előtt, Csenge." Átölelik egymást.

Éppenhogy de áthallatszik Hobolykáékhoz, ahogyan Tomasz becserkészte Zsófinál a Mennyország kapuját. Kérdőn néz Nándorra Csenge "És ééén?" "Uhh bocsánat. Na gyere. Máris, asszonyom."

Nem sokkal később.

"Hogy a Kék Vezér mindig gyorsabb." Csenge, Zsófi és Tomasz is elneveti magát.

"Na fiúk és lányok. Tomasz, menj elöl. Ha elakadnál, megállunk és segítek. De szerintem odatalálsz."

"Hadd nézzem, Nándi a térképet."

"Nézd csak. Itt van. Én innen közelítettem meg." Kezet fognak. 

"Indulás, barátom."

Napsütés kíséri útjukat. A lányok el is merengenek a tájban. Megérkeznek. A közelben áll meg  akirálynő és férje. "Most akartunk ránézni erre a kunyhóra, de akkor megyünk a falvakba ellenőrizni a hangulatot." "Köszönjük, sziasztok!" Szólal meg Egon is.

'Na, lányok, Mi most Tomasszal bemegyünk. Ti maradjatok kint. Ha bárki közeledne, gyertek be mindketten és jelentsétek. Ez a Jégpor síkság széle. Dombok a távolban. Civilizáció pár kilométerrel arrébb. Itt csak egy, ez az egy valaki tanyázik és ezt a kunyhót csak szárazföldön lehet megközelíteni.  A kajiba se nagy. Jártam már bent. Meg fogtok találni minket.Semmi baj sem lesz."

Lenyomja Tomasz a kilincset. Nyitva van. Tökéletes. Ez a normális erre, A Gayyo hágó szomszédságában.  Hahóznak, de válasz nem érkezik. Nándor a konyhát és a nappalit nézi balra. Tomasz a hálószoba irányába megy, mert mozdulatlan lábakra lesz figyelmes az ágyon. A küszöb előtt fegyveréhez nyúl és kibiztosítja. Hát a látvány nem ronda, de szomorú. 

"Nándor!" 

"Igen. Megyek. Úristen."

"Ez volt az a férfi?"

"Sajnos igen."

Hanyatt fekvú férfit látnak átvágott torokkal. Nándor szerint megölték. Tomasz cáfolja. A jeleket nézve., önkezével ment a halálba. A szobában búcsúlevelet és borítékot találnak. Maci Kéz olvassa el a levél tartalmát, a borítékhoz még nem nyúlnak.

"Mond neked az valamit, ami benne áll? Én nem akartam elolvasni."

"Sajnos igen, Tomasz barátom. Nem bírt már élni azzal a tudattal, amit tett. Jól vetted észre a nyomokból. Én nem tudtam volna megállapítani. Öngyilkos lett. Ebben minden lényeges benne van, amit csak lehet írni ezzel kapcsolatban ilyen helyzetre."

A lányok jönnek be, hogy közeledik valaki. A szerencsétlen véget ért férfit megnézik, de Nándor és Tomasz kérésének eleget téve, nem nyúlnak semmihez. Maci Kéz és Gyík Kezű kimennek fogadóbizottságként a jövevény elé. 

Az ifjú hölgyek topogást hallanak a fejük felett. A konyhába kimenve létra vezet fel a nem magas padlásra. Az úr lent csak pár órája halott. Meleg van. Jó hőfok uralkodik még aránylag odafent. Úgy döntenek, leveszik a bundát és a pulóvert is. Felérnek és az aránylag jó fényviszonyok közepette egy asztal alatt kettő kisfiú kuporog. Halkan nyöszörögnek. Kicsit sírnak. Egymásra néz Zsófi és Csenge. 

Most mit csináljanak? Kinek a gyerekei lehetnek?

Kinyújtják kezeiket. Mind a kettejüknek szép válla van. És szólítgatják a gyerekeket. Azok kinyújtják lassan karjaikat és kis lépésekkel feléjük indulnak. 

"Gyertek." 

"Gyertek ide! :-)" 

A lányokat megsimítják, aztán átkarolva őket a nyakukba omlanak. Zsófi és Csenge egymásra néz a gyerekeket simogatva. Mindkettejük pillantása kérdő. A gyerekek kérdése nagyjából "Anya hol van...? :-( Apa is elhagyott minket. Pedig azt mondta, sosem megy el."