Havazik 5. évad

Sándornál éjjel van és tábortűz ég, felette csúcsán az égbe meredő sziklák. Még mindig szép ez a tornác! A fenyők ölelik körbe a sziklákat s behavazta szánját a hó. Bent még ég a világ, de készül aludni. Valószínű olvas, vagy kandallót éget. A háza mellett bekészített tűzifa és ki ez a lány vele? Hát… Tímea megnőtt, felnőve pedig igazán szép teremtéssé cseperedett s egy kisfiú van vele. Na, ezt is megértük. A csöppség a kisfia! De ki az apa? Az a sanda megérzésem, ez egy másik történet lesz, de hát majd ezt is megfújja a hó!

Tímea, Sándor unokájával elmennek délelőtt némi fáért és állat tartást is vezetnek. Olyan jó az idő, hogy barátom lányán testre feszülő ruha van. Majdhogynem sejteni lehet alsóruházatát. A nap sem tud betelni vele s amíg Tímea nézi, mit teszvesz a fia, a sugarak megnézik az anya csodálatra méltó öltözékét. Apró köd van, de közelre jók a látási viszonyok. Felmennek egy hegyre még, ott abszolút tiszta a levegő. Ha negyed hat múlik egy perccel, megnézik a szurdokot, melyet a magasba meredő hegyek és fenyőik szegélyeznek. Beszűrődik a nap s mutatja meg számukra a közelmúltban bércek közé vájt utat. Itt semmilyen köd nincsen. Alkonyodik és Tímea illetve fia, a nagy séta után tartanak vissza a lakba.