Havazik 3 ; Tíz: Négy év múlva

Nyár vége. Sétál a szép napsütésben Temesy Tilda és T. - F. Elemér nézi az éppen hogy rügyező talajt.

"Hallgatag vagy. Eddig beszéltél hozzám. Valamin elgondolkodtál? :-) Elemér pajtásom."

Amíg a lány nézi a melegítő sugarakat mosolyogva, előveszi zsebéből... 

Elérkezett a pillanat. "Most hogy már tudom a nevedet..." A zsebébe nyúl valamiért.

"Mihez készülsz ennyire? Ne izgulj! :-) Elemér."

"Egyenlőre enyém veled az utolsó séta?"

"Nem...! :-) de az első Igen." és Elemér kezéért nyúl.

Nem sokkal később. Nagyon szép ilyenkor a préri. 

"Naaa, mit szerettél volna mondani vagy kérdezni? Ne csigázz már...! :-) Engem nem csapsz be. Szeretnél valamit." És megáll Tilda.

Elemér szembeáll vele és azért nyúl, amit az előbb szeretett volna.

"Temesy Tilda, hozzám jössz feleségül?" 

"Nem. Már volt kérőm... kettő is. ...De egyiknek sem mondtam 'igen't." Nyújtja ujját és elmosolyodik "IGEN, Elemér."

"Nagyon ízlett a múltkori tea." és a lakra pillant Elemér, mert közben az üdítő séta végére érnek. Tildával megy fel a lépcsőn, aki nyitja a JENNY lakot. "Ugye azért még ebben a szezonban elveszel feleségül? :-)"

Nórát Ella előlépteti. Feljebb mehet a ranglétrán. Ő tölti be a személyzetis munkakört. Dönthet afelett, kit vegyenek fel a Jégbor pincészetbe felszolgálónak. Kálmánt megkeresi, a hóekés munkát nincs-e kedve felváltani valami kellemesebbre onnan a traktor mögül? 

Az ő helyére egy lányt vettek fel. Az egyik fiú munkaerő pedig felmondott. Azzal indokolta meg: Másik munkahelyet talált. Hajlik rá és elkezdi a betanulást Kálmán.

Egyik alkalommal a hotel előtt andalognak. Kéri Nóráját, álljon meg. Fontosat szeretne mondani ebben a fantasztikus napsütésben, azaz inkább kérdezni. 

Nóra tudja, hol vannak. Itt hagyta őt cserben akkor Kálmán. Nem tudja viszont, mit szeretne tőle; most már imádott férfija.  

Odavezeti szíve választottját a falhoz, ahol a raktár valamikor állt és ballonkabátjába nyúl 

"Mit szeretnél :-) tök izgatott vagyok..." Már nem tartja a kapcsolatot a családapával, akinek egyébként a harmadik gyermeke is megszületett azóta.

Beszél Kálmán térdre ereszkedve, de Nóra nem hagyja őt mondandójában befejezni. "Nem megyek hozzád feleségül. Ne is álmodj róla :-)"

Kálmán szókeresésben. Össze van törve. Komolyan gondolta. SZERETI. A betont nézi a nyári hóban. 

Nóra nem megy sehová. A nyári nap itteni tavaszi sugarai megérintik ruháját és siklanak lassan az arcáig; ami mosolyra fakad. 

Kálmánhoz ereszkedik térdre. "Megbántad? Te kis buta. Azt hitted, hogy egy ilyet elutasítok ennyi idő után? Megbízom benned, csak hagytam... ássál le magadra mélyen a múltba. Hogy mit tettél velem akkor. Amikor Én már Szerettelek! Igen, emlékszem! Ez az a hely. Én már akkor azt hittem, ott leszel értem a sarkon. Soha nem jöttél el. Vártalak pedig, egy órán át..." Felnyitja a díszdobozt, ujjára húzza LASSAN és végig Kálmán szemébe néz cinikus mosollyal a lány.

"Béres-Balogh Kálmán, vedd el feleségül Pollakity Nórát. IGEN! Szívesen hozzád megyek." 

Elkapja Kálmán ajkait, mint aki az ALCATRAZból szökött meg és amíg az ő időérzékük szerint a nap le nem megy, csókban forrnak össze.

Csengetés. Bodó Róbert és Bodóné Tubor Emőke a névtáblán.

Emőke jön ajtót nyitni.

"Szeeervusz, Krisztián! Hogy vagy? Örülök, hogy benéztél."

"Emőke üdvözöllek és KÖSZÖNÖM! Ez itt a lakcímem. Ha esetleg felénk jártok, nézzetek be hozzánk. Terivel vállalunk még gyereket a jövőben."

"Mindenképpen és köszönjük szépen. Mondtam, hogy állom a szavamat és örülök, hogy elfogadtad. Nem szeretem az elvarratlan szálakat." Ölelik egymást.

"Emőke, ki az? Kriszitán! Jajj, de régen nem láttalak! Hogy vaaaagy, barátom?" Átöleli mélyen a legjobb barátját.

Emőke megmutatja férjének a Krisztián által leírt lakcímet és hogy mi hangzott el az előbb.

"Ja persze, hogyne! A legnagyobb örömmel. Átnézünk a jövőben hozzátok."

"A gyerekek, Robi?" kérdezi Krisztián.

"Bent vannak. Szeretnénk még amúgy Emőkével. Úgy kettőt."

"Örülünk, hogy láthattunk, Krisztián."

"Én is, hogy titeket. Sziasztok!"