Gondolatok a semmiről (3)

Loner Modafuka - Börtönbe zárta a lelkem és a lány elhajította a kulcsot. 

Grönland sziklái rejtik

Szemed van előttem,

minden éjjel ezzel alszom el.

Csőre töltve a berettám,

de mindhiába. 

Tűzerőmet elsöpri az elán.

Zsemleszínű egyenes hajad országútként bomlik válladra, 

a forgalom pedig az utamat állja.

Zsemle színű vagy Szőke, 

Vállig ér vagy befont.

Ugyanaz a haj. 

Alatta nyusziajkak köszöntenek rám.

Mások ajkait érintik ajkaid. 

Tél, Ősz. Tavasz vagy Nyár. 

Neked egyik sem számít,

répaszedő lettél már?

Elveszek a szemeidben és eldobták a kulcsot, 

Rodostó a börtönöm és én vagyok a mozdulatlan fogoly. 

Grönlandon van a kulcs, 

A vasálarcos csak bámul ki továbbra is az ablakon. 

Elég neki a hagymásbab, 

hozzá Bambival. 

Jön először a tél, 

aztán egy újabb nyár.

Cunciságok szedik szét a fejemet, 

pedig mást és másokat szeretek.

Furcsa vizeken evezek, 

de nem vagyok hajlandó, 

nem tudom elfogadni a szabályt, 

hogy bele vetem magam a tűzbe.

Ez a lány kell Nekem!

Szeret engem, 

de nem eléggé. 

Igen, korán akarom. 

De a Szívem dobbanni kezd naponta, 

minden egyes napon talán? 

És megállítani nem tudom... 

Lehet Már 200 felett van a Pulzusom.

A Végtelen Mocsarak nyeli el lelkem, 

fájdalom húzza le a testem. 

Szemem lecsukódik, mert a bűzös láp... 

eluralkodik képzeletemen. 

Szemüvegem beolvad a sűrűbe, 

kobakomat elnyeli a sás sűrűje. 

Testem a mocsár, 

lelkem a várbörtön dohos cellájának foglya. 

A napok és éjjelek egybe folynak. 

Az órák és percek pörögnek előttem, 

hoz a galamb nekem postát tőle? 

Kevergetem a kávémat, 

szolga kopog. 

Megihatok még egy bögrével, 

ha gondolom. 

Talán holnap, holnap. 

A posta galamb hajnalban indul útnak.

Forró csókot nyom ajkamra a várakozás szele. 

Csendes az éter. 

Mást szeretek, 

mást csókolok és más ágyát koptatom, 

de Tőle szabadulni nem tudok.

"Hol ponty és folyamvíz mossa a nyomokat, 

örökre megpihent a csillagok alatt." 

Nero menj a Toronyhoz, 

vess pillantást a vas álarcra. 

Nyuszi megtette, amit megkövetelt a tolla. 

Lehajtom a fejem, 

megköszönöm a tőle kapott baráti szeretetem. 

Március ötödike óta csak rázom a fejem, 

igaz mit róttál néköm lövölödben. 

Ez tényleg nem szerelem, 

nem az. 

De vágyakozó szememre könnyet már nem fakaszt.