Festménytárlat az emeleten

Ketten vagyunk és haverok a nőkkel. Kelnek a léptek ámuláshoz ősszel téli rámák csodálatához. Nehogy túlhaladjam a bejáratot, becsókol az ajkamra mászva s a küszöböt átlépve kérem kölcsön ajkait viszonzásra e férfias belépővel. Szemem lovagol a ruháján, neki legfeljebb a hasa meztelen eme bezárt pulóver zárt csapatához.

Lemaradtak a vendégeink, a váróban lépnek ajkakat némi időhúzásért székekben piheve. A spanom nője angolosan távozik, talán ő már látta e kiállítást? Itt hussan el mellettünk a szememet csiklandó kék pólójában billegve. Még várunk és illatot érzek, nekem hajol s Őt nézzem: a tárulkozó felsője dől rám? 

Belátok még ha nem is teljesen. Azt szeretné a bizalma adása mellett, hogy az arcát nézzem. Mikor jön már ez a presszók királya szoknyabolond? Mielőtt járnék a várakozása alatt még egy tekintgető kört a képekhez, körbevesz az illata s ezek aprókat lépegető csókok.

(álom)