Felhőhöz beszélek

Ülök és imádkozom. Magamhoz. 

Visz a tollam. 

Kerekednek a betűk és gondolatok formálódnak.

Hív az íróasztal? Igen, hallom szavát. 

Erezet? Igen.

Nem tetszik ez a szófordulat. Módosítom. Szellős, meleg hónap elevenedik meg előttem.

Minden sora szebb és szebb. Mitévő legyek vele? 

Fákat ültetek, Májusit? Még nem tudom, de eléggé hasonlít.

Felnézek kézírásomból. Jó ez így? Maradhat. Hogyan záródjon e fenséges tartalom? 

Szép nap ez a mai. Megpihenek itt.

Reggel felkelek. Bánat és emlékek törnek elő bennem. 

Illatod, gondolatok és érzések kavarognak szívemben!

De legbelül mélyen tűz és szenvedély forr bennem, 

ami hajt és előttem szakadék. 

Szélén állok, de nem ugrom.

Nézek a mélybe és tűz forr bennem. Mindenedre gondolok!

Nem adom fel, 

inkább átugrom a szakadékot 

és a cél átváltozik.

Újból kell kezdenem, 

felednem régi énem.

Várom az új árnyat, egy valamit. A szenvedélyt?

Tűz, gyere! Nem kell belobbantani, elég ha csak gyúl.

Itt a lelkem, hogy befogadja.

Gyere, újra! Egyszer már jártál itt.