Fakadj hangra

Ősidőktől fogva hangok vesznek körbe minket. A kezdetleges emberi énekek dobszólókkal üdvözlik a látóhatárt.

A dogonok táncukat járják ének kíséretében. Megadva ezzel nekik a tiszteletet.

Más indiántörzseknél is lelünk valami dínomdánomot?

 

Szájról szájra száll némely falun a hagyomány az utódokra.

Kispál és a Borz régen elindult hódító vitorlája deszkáin.

Nyújtják sziporkázó kezeiket a kristályok?

A motor dübörög, de szilaj szakálladdal vésd az utat magad előtt. Lehetnek itt sziklák.

 

A dán kastélyban járunk? De akad itt turbános jurta vagy éppen háttérmunkálat puffon simogatva. Cipőfényezés s zászló a tartóban? A fűző legyen bekötve és a lobogó, ugye cirógatja a füleket a szélben?

 

 

Elég száz vagy ezer év? Hány szál gyufát dörzsölhet meg az ujj a szív varázsán? Amíg számolunk, galamb minden tollával az emeleti ablakból kifelé röppen.

 

 

Mit akarunk itt a piacon? Nagyobb az életnél is a kedv, ha fényezik az autót. A Bíbor szél sorompó előtt kér engedélyt, hogy az állomásra megérkezhessen.

 

 

Milyen titkokat rejthet egy szenvedélyes pad? Ereszkedj le hozzá s már fülelsz? A lépcsők üresen fekszenek, de a zene nem hallgat.

 

(Szavak találkozása, melyből mondat születik 3.)