Elnémult portya

Rozsdás és retkes áramlat rázza a szakállat, a gyöngy a halál fejére néz s a hajat faggatja az öböl nehezülő csendjében. Nem futnak ki a hajók, miért nem vágtatnak ki a tengerre? A királyi flotta a kihalásba tartó torkolat sarkánál van, fáznak a korallok. Remegnek, pedig nincsen tél. Száraz, rideg várakozás pillanatai ezek a kérdések elhalóan koppanó leheletében.

Vászon és vitorla néz az égre, az óceánt milyen szerzet uralja? Erzsébet húga válaszra vár, de kérdések torpannak meg a kőhányásnál. A kalózokat mindenki szereti, ám nem mindenhol fogadják be. Ez nem a nők kirekesztéséről szól a rablóknál, dehát e nyájas időkben viszont mi az oka a lányok megbélyegzésének?

Lengyel vizeken talán jobb habok folynak a vérben? A férfiakat is érdekelné a válasz, hadihajónak orzó tajtékon miért nem lehet női kapitánya? Port Royale eddigi vezetője kirúgva, helyette ez az alak egy száraz s bólogató Janika. A kocsmákban rózsa jár a nőknek és koktél a kalózkalapos illetve megsértett meg jogosan pityergő lányoknak.

A bizonytalan gonosz költözött a kikötőbe, az ivóba mindenki jöhet. Kalóz s katona a kiközösített hajója vitorláján. Jelenleg annyit isznak a csajok, amennyit akarnak és nem is lerészegedni jöttek ide. Egyenlő elbánásmód mormog fel az ajkukról szállva, vígasztalásért az urakkal kártyáznak jelenleg meg vívnak.

(Olyan a kedvem, mint egy darab szatyor 2.)