Ébredő Szekszárd 2.

Lányka nyitja a bort, ja csak magához veszi? Korai ilyenkor a heves kávézás. Felenged az út a fagyból s kehelyt repít az utcán. Ha fejbe találja a kisasszonyt, ez nem lesz sikeres udvarlás. A kivilágított híd már inkább. Az emelkedőn mindent lát és kabátka kerül rá. Jó, szőrmés. A páfrányok simogatják az arcát.

Bedől a gerenda, szépen sütkérezik benne a széles út pihenőkkel! Csak ne lenne ilyen meredek. Ott a végén nyithat a pékség, mert egy folt se üldögél sötétben.

Összeült barátnők mosolyban egy kép erejéig valami kannal. Biztosan barátjuk és mellettük a benzinkút előtt egy tócsa.

A fényben úszó kút megdobja botját, de mi akadna a horgára ilyenkor? A kukac nem biztos, hogy fent van. A díszfények dicsben, és még ők is alszanak.

Na, megnyílik a fogadó árnyéka. Majdnem tűzpiros borotvával áll a tükör elé. Fenyőágak gyertya a gyújtásáért kúsznak, az eső hullajtotta itt a cseppjét?

Zenész szobra a főtéren, vonó a kezében s csapzott haj és szakállból bajusz. Poharát nyújtja kedvesen, de nem iszom. Harangjáték húzza el a figyelmemet, na most már kötélnek állok. Vajon melyik padról a legjobb kortyolni?

A templom lépcső előtt felhajtok még egy kehellyel, oszlik az éjszaka. Pirkadat dereng!