Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csendet ölt a fityula
MotoszkaDaniel• 2021. január 30. 19:16 • olvasva: 179
Alvó gyertyák ágya beszél a tartóban. Egynek a lángját őrzöm, mert a másik kettőét az árnyékok keze elfújja. Koporsóba fekszem és vihogó fogakkal reszeli a sötét a körmöm.
A sötétben a port a csend ülteti le a karfára. A karosszék ropog, nehogy mellé essen. A kereszteknek kamrát nyitnak az árnyak, a mennyezet alatt rémült téglák horpadnak az emelet súlya alatt. A homály nem nyitja a kaput, de fuvallat rebben. Ki engedi be fehér ruhájában a lángban pislogó nővért?
Éjfél van és minden lélek egyforma. A torz szentély kopogtat, az éjjelnek festi a szemét. Zárt kilincsek mögött senki nem hallja a kaparó sikolyokat. A fény ló nyergén érkezik, de az ösvény szélén megtorpan. Dombokra robog a síneken közeledő tehervonat, a robajok mosolyt húznak a rémületben úszó arcokra.
(Az apáca 2018.)