'Csak muszlimokba ne fussunk'

Azt szerkesztem, amivel az emberek tömik a hasukat meg helyenként a bujaságukat. Az Ő színe előtt nincsen modorom. Az Én véleményem szerint meg semmilyen, meddig is megy ez a járat? Mióta tudok Én ilyen jól franciául és mi az, hogy kifogy két üveg pezsgő s a pohár meg oda sem törik a kabin falához?

 

Egy jelentéktelen senkinél több vagyok, azért ne sűrűn szálljunk ilyen személyiséggel vasparipára. És ne áruld el magadról rögtön, hogy elváltál. E lépcsők közötti korlátnál a szalvétában sem lehet hinni, a szövetségi ügynök meg egy furcsa s bolond alak. A rádió legalább jó zenét dumál.

 

Aki nem bírja a seggére fogni a száját, azt kidobják tehenet fejni s az nekem is feladja a leckét. Ez a nő zárkózott vagy ennyire szórakozott? Megröptet aztán taxit hív és e helyen a rendőrök övén is dísznek van a szolgálati fegyver? Inkább meglovasítom a járművet, na itt meg egy kisstílű tolvaj a hátsó ülésen.

 

Úgy látom, nálam eddig mindenkinek több agya van. Negyvenöt dollárt otthagyni az ablakban? A szájra lakat, most lábbeli pasztával négerré változunk. Ez a pasi se volt még átváltozó művész.

 

Most az lesz, ha az általa hőn szeretett nőért oda van. Nyílpuskával tud lőni, de egy szövetségi pisztolyt elhagy. Én nem értem, és masiniszták mögött a tetőkön sem nagyon hajlandó ugrálni s hogy lehet egy vasúti villanyrendőrön fennakadni másodjára? Úgy, hogy ez alkalommal futás a szerelvény után gyorsított láb busszal.

 

A mozdony betarol állomást, én tanulok revolvert tölteni és nem kell már a keleti álca. Ez a több mint segítőkész barát lemeríti a tárcámat s abban igaza lehet, hogy az élelmes meg nehéz élet pénzzel jár. Harmadjára kirántanak a vasúti kocsiból a folyó szélére, jöhet a kicsi párbaj. Mikor is lett lenyúlva a vagyonkám?

(Száguldás Gyilkosságokkal 1976, SILVER STREAK)