Csak a képzelet játszik - THE DESCENT PART III

MotoszkaDaniel•  2022. október 22. 00:36  •  olvasva: 62

Vérbe öltözött nyár vonszolja ki magát az erdő fennsíkjára a szekerce utat zúzó zihálásában. Ne kérdezze a hegy zord arca, hogy e fagerenda miképpen tartja magát a páros léptekkel számolható emeletek sárgában rikító súlyától. Az ősz távozik még fáradtan a dzsuvás trikójában, csont bordája csörög a lába talpán és koponya törik a megviselt lépés ropogásában. Erő nincsen, ez egy tágabb vágat s mennyit kell még kifulladtan botladozni kifelé a tárnából?


Vörös kötél nincsen, mert agyonnyomja az eldurrantott lövés okozta ráomlott szikla. A koltért nincs értelme vissza osonni, betemethette már rég maga alá az omlás borotválta törmelék. Juno jogosan pipa rám, elvégre én sebesítem meg a lábánál álnokul az amúgyis fehér pokolban. Nem érdemlem meg, mégis megbocsájt nekem s bicegés a korhadt erkély bizonytalan lábaira!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!