CRUCIO!

A szükség szobájában reked a lelkünk, a testünk meg cselekedne. Az elménk a remény lebegő pálcájával értekezésben. Henry ezt gyorsabban megoldaná, mint a gondolat sebessége. Ez a mi korunk azonban, a mi képességeink várnak szőnyegre lépésre és a pókok sem tétlenek a bebagyulált holttestekkel.

Nekem ezek a libegő gyertyák nem tetszenek az egykori méretes zsibongó felett. Nem vagyunk foglyok, viszont szabadok sem és ez nem Voldemort. Öt testes kanóc lufizása, na már csak ez hiányzott. Óvatosan mindenki, mert én boszorkányoktól tartok. De jó lenne ide Miss Granger kisasszony, azaz Hermione.

Mi mást tanulunk és korlátozva, azonban e formákban a régi módszerek egyesítését látom. Nem mondom meg a többieknek, de én félek. Tartok tőle, a mi módszereink itt mit sem érnek. Nem az akaraterővel, az elszántsággal vagy a szorgalommal és a tudással van a gond.

Ezt a terepet az alapokkal mi nem ismerjük. A kezembe temetem a gondolatom arcát, csak ezt nem mutatom ki a társaknak. Látják, hogy baj van és szerencsére nem teszik szóvá? Quidditch meccs sincsen seprűvel az új rendszerben. Hangot hallok a falakból, ez Hermione hangja!

Nem varázsló, de boszorkány s Ő is jó! Mit tegyünk? Be vagyunk zárva ide és Cho majdnem sírásig szomorú. Kerítsünk egy üstöt, mert kavarni kell. A dohos pincéket kerüljük el.

Ez a szenvedélyek csarnoka lenne? De piros meg fekete a kapu színe és nem zöldell. Az én érintésemre a semmi felel. Mi ez a cuppogás akkor mögülem? Az egyik varázslónak támad egy ötlete s Cho ajkára ringatózik finom köröket megtéve.

Talán nyílik az ajtó s Cho az érintésből a szemeivel ébredve pálcát ringat a kilincsre. Alohomora! Hermione intelmeit hallja az egyszál lány közöttünk a fejében. Granger áthopponál minket e közből a félszemű banyaútra, ott keressük meg a Roxfort kikötőjének a helyét és aztán a kotyvalék legyen a kezünkben. Illetve ne fussunk rontásra. Mennie kell, mert a dementorok a sziget mentén őrjáratokban kószálnak.

Találkozunk McGalagony igazgatónővel, aki kéri a főzetet. Azzal lehet átkot levenni, a sárvérűnek az olyan messziről nem megy. Minerva tanárnő odamegy velünk vissza és igényli a főztöt, ami ott lapul nálunk az egyik kézben.

A Roxfort vezetője kiszed minket e tudati börtönből és a falak megkenésével mehet a rontás leszedése. A fekete füst távozik s a dühös halálfej is elszáll vissza a halál völgyébe. Cho rám a körletben, miért teszi ezt? Igaz..., külön vannak még a fiú meg lány helyek a szárnyban illetve evégett nem lett visszaegyesítve. E zsibongó végében a búcsúnál a hódolatomat ráengedem.

Ide nem igényeltetik a nemek egyesülésének kifejeződése az ajak csillag porjában szállva a levegőben, mégsem enged el. Fehér, vörös vagy fekete rózsát teremtsek pálcával a kezébe? Tom, Marvolo s Riddle hangja hallatszódik az érzelmünk ölelkezése felett és csak hármunk fejében. Elégedetlen a fiával, hogy csak részben csalt csapdába minket valamint most még a kora végett megbocsájt gyermekének.

(Holt lelkek kamrája: Holt lelkek vágyakozása a kikötőhöz)