Búg a Drót

Nyúzom a bikát és nyúzom a ladát. Töröm a karom s húzom a csigát.

Megy a hegy, löki az utat előttem. Fürtös, eszes gyermek közlekedik velocipéddel.


Irány balról s mozdul a karja, bérc tolat be mögé.
Kosár elöl és rács hátul. Mászik a barnult talpam, fut a pedál a bokám alatt. Fák nézik árnyék alól a porzásomat, jóllaktak a szilvából?


Üde szamóca mosolyú bácsi az ősz haja alatt fakad vigyorra, aztán megáll a lépte. 
Vörössé lesz az ajka, nyúl a ribizliért. Mindet ma nem éri el.


Fel a mellényt s evezni? De sekély ez a tó, most hogyan jutok partra? Fut a gyeplő! A csat az vághatja a kart, egy óvatos szökkenés a pacira? Olyan szép Ő meg a nyereg, mint két szál rózsa letépve a rétről.
Fognak a lejtők, tövis őrzi az emelkedőt. A szép szív egyetlen dobbanása lesegít a nyeregből.



A kilátásnak dolga van, én kell nézelődjek. Meseszép ökrök árnyéka úszik a felhők alatt, ők maguk egyenletes kolompolás közepette vonulnak. Kártyán utalt gyönyör veti arcomat derűre. Sűrű köd telepszik a mutatós cserjére, sárga rózsa hullik a völgyre.


(Próbálva a Rapülők - Zúg a Volga ütemére írni)