Az iszonyat sötétje 3.

Melyik elmeroggyant ötlete volt az, hogy Mihályt át kell szállítani másik börtönbe? Boszi kalapban nyomulok menő csajként s körülöttem mosolyog engem körbe a diszkófény. Ezt az estémet már elszúrták, na mérges karokkal alattam övezve andalgok haverokkal haza némi közönyben. Valakinek azonban eltérő elképzelései akadnak, amíg elhaladok e szép kovácsoltvas kerítés mentén?

Mihályka először meglátogat fürdés után egy nőt, segít neki elzárni a meleg vizet? Vagy inkább leengedi azt? Mit bámészkodik e ház előtt nézelődve? Hát nem azért jött, hogy leengedje a reluxát takarodóra.

(Amíg) elcsodálkozom azon, hogy pirinyó ajkamról párolog fokozatosan és távolodva a délelőtti csók, már egymás szeretően ölelkeznek össze a karjaim, de mi ez a növekvő csend? A tücskök még mernek ciripelni, én meg kadétos merészséggel bevonom azt a kicsi s alig látható dekoltázsom. A nap elején ültem az iskola padjában, büszkén forgattam a tollam ülve a székemben. A pántom nem szalad sehová a vállamon, futásnak eredem óvatosan és hová is lett a bájos kalapom?

Ne jöjjön ide semmilyen ajak, inkább leheletével csókoljon arcom elé zöld utat az erdő óvó szava és hallom a mondatát? A bokám biztosan, mert nem tanyázom el. Ez a semmi közepének környéke lehet, de a szemem zöldben csillogó világa most sem okoz nekem csalódást. Nem tudok mosolyogni, sem átvedleni a kényelembe.

Mihálykát nem érdeklik a nők, az embereket nem is méltatja. Akinek meg esélyt adtam, csak átsimogatja ajkam érintésénél a pántom alját. A bizonytalanság éget a rohanó szőke fürtjeim barnasága alatt. Éppenhogy megbotlom, pedig eddig zavartalanul szlalomozom törzsek között a futást.

Az erdő széle után tisztás töri meg e város zaját és lassít sétára a bandukoló csendért. Kolompok dalolása a fejem felett, de nem kell meghúznom. Oázva nyikorog az ajtó s nyúl a kilincs bátorítva a kezemért? A falak a lépcső mellett hallják amit mondok, de a hozzájuk dúdolt kérdésem is eljut hozzájuk?

Egyhelyben topog dobogásban a szívem verése és ez araszolás a gyaloglásban, Misikét sikerül begáncsolni a pincébe s még mindig kapadozik. Anya fut fel e szuterénból utoljára. Elsőnek jön onnan a mama, a személyem másodikként érkezik. A reflektorok sötétjében rohanás a fényért vissza Haddonfield városába.

Ki a csuda riasztja a tűzoltókat? Inkább bennünk kellene azt oltani megnyugvásért. Az éj nyugodt, de gyúlt távolsági fényszórók az izzadásukban aggódnak. A lelkünk erdejébe hamu költözik és csiholjuk a szikrát a parázsért.