Az elmúlt tizenkét éj

MotoszkaDaniel•  2022. április 5. 21:36  •  olvasva: 99

Az erdő szelleme világít a hold helyett szakállával és viseltes arcában. A gomolygó felhők oszlása van a koronákban. Csak le ne konyuljon kezemben a puska szerszáma. Kontyomban akad el a szél és hunyják le a törzsek a szemüket, megviselt a gerincük.


Kotyogó helikopterek, férfiak érkeznek? Már attól féltem, hogy itt nem szeretik a nőket. A felhő keze nyúl át a fák felett. Ez a kéreg itt azt hiszi, hogy a hátamon nincs szemem. Húzni ujjal a ravaszt s nem is kell kagylózni. Puffanások zuhannak a gyökérhez, a sár aljára. A megnövekedett fű tisztogatja a cipőm, egykor mozogtam páfrányok mellett is.


Most ölelik egymást a gallyak kelet felől, az áramlat támad? Öltözöm ha kell. Érkeznek az első csoszogások rejtett menetben. Nem fázom még sehogy, örül mindenem. Ez a himbálózó és vékony, kék farmerkabátom.


(Last Of Us coming up)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!