Az árat a főnök határozza meg

Lovakat kell értékesíteni. A Július eleje serkenti a szalmát. A lapokat szorgalmasan kezelem. Tudok - e a héten lovagolni? Átölelik a szerelmem? Nem megyek ki oda, nem illik ilyenkor zavarni. Nem vagyok egy féltékeny lélek. Azt mondja s miért ne hinném el? A bátyját kaptam lencsevégre és tényleg: itt áll előttem. Jött látogatóba a hétre, régen látta a húgát.

Megvadul egy ló s elszökik. A barátnőm bátyja s egy újonnan felvett hímnemű érkezik segíteni. Azt mondja a fiatal, fronthatáskor megvadulhatnak. Visszalöketve őket a karámokba, cserélünk tapasztalatokat. Na! Az új fiúnak nővére, a családjuknak lovardája van.

Megütöm az arcomat némi vízzel, ne apadjon a frissesség. E napok szárnyain három kan vigyáz a kamerákra. A testes, rövid szakállú bent marad, én a szőrzetemtől való megszabadulás előtt lovagolok egyet az aranyos dürgenccsel. Beloholjuk a birtokot, de gyönyörű a határ! Kérdésére válaszolok a nyeregben ülve, de nem kell hintáztassam a gondolataimat. Van pihenőhely, alvásra is a munkaidőben, csak azt a főnökséggel előtte mindig le kell egyeztetni.

Lányok beszélgetnek fiútestvéreikkel, hogy munkára nálam van felvétel? Székért rohanok s rá figyelek. Mindig jól jön ide új dolgozók segítő keze.

II.