A tűz démona

Halandóként vezekel e a tűz hatalmának oltalmazó csarnokába, bizony csábítható a pokol oltáráról. Szerelemben izzik a szeme és mindennel bizalmatlan, ami e kétszer fél életű fényűzésben  az Ő lelkét táncra lobbantaná. A szívét csak úgy szerezheted meg, ha az ajka rajtad való simulása alatt üres az elméd s mentes a sötétség minden száraz illetve elvetemültségében úszó bugyrától

Ő inkább a cserélt életek közé kíván sompolyogni, de a szerelem a forró katlan villás kavarásának oltárára kérte a kezét és mit lát az elhalt lélek felsorakozó serege a kőfalu erődítménye előtt e kapu két szárnya mögül? Onnan semmit, odabent a magánzárkára ítéltek kerülnek a síkok közti bolyongásaikra. Soha nem jutnak tiszta elmével a megbocsátás elé, nincsen a számukra könyörület s lelkük a kárhozatban üdvözül. Kölyökként kerül az izzó vörös folyosókra, pörköli a gőz a haját a rőt loknijaira.

A jegyese elveti a feketét a bíbor buborékok lélegzésében gondolkodva, jó lesz az a fehér! Megszeppen a száraz durvasághoz szokott ravaszdi, hogy megkérik a kezét. Erre hogyan és miképpen illik hódolatos választ adni, amikor Ő egykor málnával táplálkozik s a bokor meg a barlang vala a hajléka? Kettő élet között nincs lerótt adósság és a választásban tény van, az azonban nem az igazság szenvedélyes szele a még síkok közül illetve kifelé kapaszkodó mámorban.

Bármelyikre is tenyerelsz, csak egy fél életet élhetsz. A másik feléért a szíveddel szállhatsz harcba, de ott a máglya sínylődő égését hallgasd meg a nagy bölcsek tanácsáért. A senyvedő tudatok nem biztos, hogy tudják a választ. Ismerhetik viszont a hozzá vezető utat.

Csak egyvalamit ne feledj. Minden úthoz a térkép ugyanolyan feketén csillog és nem baj, ha inkább a barnát választod. A kettő rokon forrásból ered s lehetsz még ragadozó  a kínjaiból megváltott üst felett. Csak soha ne nézz félre, amikor a sötét hajad alatt a szemed nem tüzel.

Az tévút és a hamis remeték csalnának lépre. Bármikor válthatsz, ha mást kíván a lelked tudata a bíbor csapdákkal teli s kétes ösvényén. Mindenki elveszhet, vétkes meg vétlen egyaránt a hosszú télben. Az úton kihúzhatják alólad a szőnyeget, befogadhatnak és meg is vethetnek.

A tükröd mindig az erszényedben van. Mert ha mérges vagy, bordóvá lesz a szemed világának szikrája s az a védelmedbe állíthatja az indulatra felhergelt isteneket. Minden arc egy átjáró és ki jön át rajta? Na, az a nem mindegy! Elérted az erdő határát, most nézz szembe a félelmeddel. Önmagaddal ezt már megtetted, amikor a lelkek összekuszált útjára lépett a talpad.