A Szabadban

Szerelem hangja süvít és virág hervad, mert szomjas a szikár száj. Megcsókolja a levegőt, máris nem olyan száraz az ajak! Finom, friss, üde az erdő patakzó vize. Négyig sem tud elszámolni az ember, a napszekérben ülő sugár inal és elüti a delet! Tud szaladni az idő, ha szép az idő!

Szemek a levegőben és búg az éter a remény nyomában. Hosszú vágtáját ússza, de tovább áll. Nem leli, de keresi. A szél szerint nem fogja megtalálni, érdemes kutatni! A rózsaszín szirmok egymásnak dőlve éledeznek a reggelben.

Orromon másznak a szélben libegő hajszálak. Ajkamat másik szellő köszönti az áramlat hátán. A tavasz csak búcsúzáskor teszi tiszteletét, de akkor érzésem szerint a szenvedélyek másfajta mértékével.

Szemem a szellő fürdőkádjában úszik. Nap csobogtatja hozzá a tarkás vizet.

Tájoló jelez nekem balra és mit tájol be? Mezőségi emlékek tüzelő sora, bennem elevenedik fel.

Karcolás az arcomon, őt is megfürdeti a nap. Acél fogaim vas borításban sem maradhatnak ki, szemeznek a torkolattal. Valahol a háttérben szelek napok hegye öleli át a szelek mennyei forgását.