A sötétség ura

Elvették az álmomat. A jelenemben taposnak, de a jövőmet nem adom. Az eljövendő az arcomba égett, én vagyok az éj ura. Ahol támad az éjjel farkasa, a gátlástalan hordákra lecsapok!

Nincsen életem, csak az álmaimban. Nem tapinthatom nő arcát, mert én egy fantom vagyok. Nem lehetnek barátaim, mert Róbert tőlem az utolsó igazit is elcsaklizta. Már nem árthat, de az a bennem forrongó dühre csak olaj. Zsandár engem soha nem zaklat, minden aljas támadás idején a gonosz háta mögött tapogok. A majdnem barátom nem hallgat rám, emléke sajnos már a holdban ragyog.

Hölgy követ a tetőre, én örök sötét kabátomban kergetem az időt. Ha megdöbben is, látni szeretné az arcomat. Az éjszaka szomorú mosolyát, mely elhozta újra a fénybe a lánya életét. Nem a szél keserű a tetőn, csak az igazság villantja meg a feketébe burkolózó hős koronáját. Vele maradnék, de nem lehet és ugrom a tetőkön át haza. A külsőm két órán át se tart ki s a barátomnak tartozom annyival, hogy helyette becélzom e majdnem három órás minőséget. Az életem nagy részét kutatással töltöm.

(Darkman. Sajnos csak az első lett mozifilm, de mindet láttam)