A megszenteletlen földön 5.

Özvegyasszony vonul vissza a házába. Domb tetejéről lát ördögűzést, ahol fiú és lány élesztgették eddig a mozdonyt. A vasparipát, melyről leszállva szerencsére nem állt görcs a lábába. 

A véres száj átmegy a szomszédba szívni. 

Gyönyörű itt bármi, amíg meg nem pillantják a hölgy borotvaszép fogait villanásban. 

Aki belekötne szörny mivoltába, azokat megtöri és rendre leszedi. 

Legyűrt párnák villanása az ágyakon. Világító fogak készülődnek az éjszakában.

A garázdák galádul elégnek máglyán, a kárhozatra ítéltek a vérszívókkal együttműködnek? Ez a nép elél akár kétszáz évig. A bűnösnek kikiáltottak általában elégnek a vasútállomáson, lúg figyel a nyomukban.

Eltelik száz esztendő a búzatáblában, ahol korábban a ház előtt területet takarítottak. Rendben ugatott akkor hetente udvaron a kutya. A pincékben, köteleken gyülekeztek az elnyűtt pókok. Volt akit megmartak és volt akit lazsáláson kaptak rajta. 

A híg tűz jól tűri a kiképzést, felkapott nyalábokban az ágyakban szellemlángok mérkőznek. 

Nem minden lakos tud előle elrohanni. 

Férfiak némelyikénél dunnákban sorakozó, lyukasztott nyakak. 

A Kárhozat nem ér el ott mindenkit. 

Régi, egykor képviselők által használt bájitalok tanyája.

Azokban az időkben gyertyák homálya győzte meg menedék gyanánt az itteni, falusi népet. A szóbeszéd szerint: megsüketült tőlük a megye sok házának tanára.

Én portyára indulok. A templomnál a vérben úszó hold a harang nyakát fejezi le.