A hegyre fel s a kilátót megnézve a Gellérten

Ez egy másik csoport és másik hétvége. Budára utazom el, elvisznek oda. E közösséggel mást kell végezzek. Bonyolultabb, összetettebb feladat s rövid átbeszélésen is kell részt vennem a vezetőség részéről. Engem kérdez a főpapnő, ki egy táltos család leszármazottja. Az mondja, ha: boldogulok, akkor rábólint. Ilyent még nem végeztek eme iskolában. Békássy Boglárka vagyok s ez a rész jobban is tetszik, belátni Pestre. Tisztában vagyok vele, hogy ez a gazdag részleg és javarészt erre a tehetősebbek élnek. Kényelembe helyezem magam meg a lábaim. A karjaim keresztet vetnek rajtam s sorsot fonnak. Nézem az anyagot. Mondják a varázslók, ezt hivatalosan nem is lehetne tanítani. Mert nincs hozzá anyag. Kérdezik, igénylek - e hozzá segédletet? Kettő varázsló velem marad épületen belül, a többiek visszamennek Pestre. Egy diák érkezik az előző csoportból, hogy kérdezzen. Nemcsak ezt kérdezi. Arra azt felelem, az a mi életünkben nem fog megvalósulni. Talán a szándéka a gondolatnak. Érzem az illatát, Ő bizony meg kíván csókolni. Ez inkább a külsőmnek szól, nem a belsőmnek (hiszen lengébben vagyok öltözve jóval, a pesti múlt alkalmi tanórával szemben). Amíg gyülekezik a csoportom, hallom a lépteiket. Gyülekezik a délelőtti fény, na a nyájas lovaglások nyargalásai most alábbhagynak (és leszállva a lóról az ajkakat felszabadítja. Nem mozdult el a nyereg a beállított helyzetéből). Azért megkérdezem ezüdvözlő barátságos csók után, Ők mivel foglalkoztak a táltosukkal? Azt mondja, a főpappal a mélyebb összpontosítást gyakorolták. Ez a jegyzet nem kell, de: Jó, hogy jött. Nekem korábbról vannak ismereteim. Legalább láthattam azt, hogy MOST. Miképpen néz ki ez a gyakorlat. Az Én őseim nem ekképpen végezték ezt. Igaz: Azért akkor más világ volt. Érdekesen veszem észre nézegetve a lapokat e füzetben. Azért van benne olyan, ami használható. Merész gondolat fogalmazódik meg bennem a diák felé. Ha nincs dolga, besegítene nekem vagy: figyelné azt, amiképpen csinálom? Nem szeretnék semmit se elrontani vagy valakit megsérteni, hogy én AZT másképpen ismerem a családom illetve egyéb korábban ismert gyakorlatok révén. A hallgató rábólint s némit hozzáhajolok csókért. Nem, nem szájpuszi a terv (de nem is hosszú csókot szervezek). Azt mondja, nincsen gond. Nincs barátnője, legfeljebb formálódik valami. Na, most befedem a nőiességemet, a szabályok értelmében azonban dekoltázst hagyhatok a két segédvarázslóm elmondása alapján. Hát nekem most úgy kényelmes, hogyha visszakeresztelhetem rögtön a karom. Amint helyet foglalok az előadóhelyemre. Ez nagyobb terem, de a kilátás adott. Szóval, igen. Ez nem a koszos Pest. Igaz, cserébe itt a pénztárca is gyorsabban soványszik. Gombolok némit, mert azért meleg van, a fehérneműm alsó összekötője látszódik a bal kosárral kicsit. Jó idő van, csak ne süljek meg azért. Úgy gondolom, ha erről felállok, ne magamat mutogassam jelentősen. Dekoltázsban lehet járkálni szükség szerint s ezzel illetve ebben a varázslók is egyetértenek. Mosolygok és bólintok. A diákomhoz odamegyek határozott csókokra mielőtt megindulnék körbe s e csoportomnak segíteni. Ez nem lesz egyszerű művelet, de eddig ügyesek e hallgatók. Kinézek helyenként  kupolára s annyira szépek ezek a nézelődő sugarak. Megindult a folyamat alapozó része a lényeghez. Most el kell érniük egy szintet, az perceket vesz igénybe s belekerülnek most az állapotba. A füzetre meg ismereteimre emlékezve itt a két varázslóhoz fordulok, csak ügyeljék a hallgatókat. Azzal, hogy hozzávetőleges csend legyen. A segéd diákom is velük marad. Kiérve a teraszra néhány jegyzet fogad, sötétebb borítójú könyvek ezek. Talán a főpapnő hagyta itt a varázslókkal küldve? Olvasom a soraikat, amikor a segédjeim kijönnek, hogy elektrosztatikus töltések hangjait hallani és a hallgatók morgó hangot hallatnak. Úgy néz ki, hogy sikerült. A két varázsló kijöhet pihenni. A diáksegédletemet kérem, hogy csak figyelje őket. Aki nem boldogulna vagy elfárad, ügyeljen rá. S csak akkor jöjjön ki, hogyha valaki felnyitja a szemét (mert akkor az egész megszakad s ezt az egész közösségnek együtt kel csinálnia. Akkor van értelme. Én egy biztató magabiztos szájpuszival elküldöm mosollyal elkísérve, de nem akarok ebből komolyat. Sétafikálok az alkalom végefelében reménykedve s villámok szökellnek fel a kupolából, amire az ég válaszol. Ha ez megvan, akkor sikeres az egész. Hamarosan mehetek be s hallgathatok illetve mondhatok elemzéseket, hogy: Kinek hogy sikerült és mit tapasztalt? Visszaérek az előadóterembe a varázslók kíséretében, a segédem megvan. Most Én jövök a szuperősierőmmel. Erről az elképzelésemről csak a főpapnő és közvetlen munkatársai tudnak Budapesten. Karokat összetenni, a hajammal takarom a testemet és így kényelmesen megléve, behunyom a szemem. Lélegzésbe kezdek, és... Na, most mi jön? Erősödő töltéseket érezni a levegőben és a nekem tolmácsolt információk alapján a művelet sikeres. Ezt tolmácsolják nekem a mellettem lévő varázslók. Kellemes áttárgyalás következik, mert a folyamatnak és az alkalomnak is vége hamarosan. A csoport elégedetten távozik. Én megváltva leszek alkalmazva egyik hétvégén Pesten, a másikon meg Budán?