A fekete hegy hét

MotoszkaDaniel•  2021. március 30. 02:17  •  olvasva: 171

Az ég nézi a vásznat, felkelve a fellegekből. Zöld dzsekimen simuló ecset pamacsa, de mi tartja? A szellemek!? Nem várathat magára a mű, node miképpen történjen a mázolás? Úgy nem lehet festeni, ha néznek.


Dugóhúzó kapirgál dologtalan bal kezemben. Na, bor kortyolása kelti a domb völgyét? Csalódott ház néptelen beltere siettet, kezdjek már bele!


Erdész jelvény unja magát feltűrt bal ujjamon és indul a kéz. A felhőkben angyalt látok. Neki a legjobb! Madártávlatban sütkérezhet s fel se kell öltözzön!


A kezem dolgában lévő ceruza a festéshez  nyelvét nyújtja, lássak már munkához! Most hogy a vékonyabb kabátomat kékre barnította a gyülekező égbolt apró szárnyakon sarkalló szeme, ideje nyomás alá helyezni az állványt.


Mire nekikezdek, strucc délibábja baktat a bérc tetejére, a lak meg felszereli magának estére a világítást.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!