A farkas sikoltása

Villámol az ég a cikázásában, már csak ezt látni a képzeletben. A csuha magáért beszél s nincs levegő, csak patakban csordogáló vér. Egy fentebb célért befeküdni a koporsóba, három papra mindegyik fekhely. Az előcsarnok után ez a végállomás aréna. A lélek később felébred, az elme alszik. Nincsen megváltás, de a vonyításnak e szabadtéri temető hirdet új napot. Nincsen halál, de új létezés igen. Elfeledni a test halandóságát, mert az ember gondolatai vörös folyamban úsznak. Utolsó pár mondatokra Harkonnen nagyúr érkezik s vér gyűl össze az ágy aljában az Ő tiszteletére. Megadod az eljövendőnek az áldozatot? A farkasok akkor üvöltésre készüljenek. Lemondasz az élet számodra eddigi létezéséről? Akkor ébreszt harkonnen a lányokért. hogy e három pap évtizedekre befalazva. Kellemes mélyalvást, uraim! Én átveszem a hatalmat. A nők szoknya helyett feszülősben hadrendbe sorakoznak a fegyvereikkel, azt e kettő nem látja meg. A harmadik meg órákon belül megfullad. Az új világért adja át mindegyik magát a halálnak. A nevük évtizedek múlva isten és nem írnok, amint kiássák őket a föld alól.

(álom)