Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A dombok szélén 3.
MotoszkaDaniel• 2021. szeptember 13. 15:59 • olvasva: 124
Perzseli a nap a hajnalt, mert a reggelt nem tudja. Az öröme nem evickél örökké a sziklák oldalán, de miért veszít csatát a pajzsa? A meghalt foszlányokra bárányok vetülnek az ügető nyúl árnyékában mászva.
Fiúk és lányok élednek a tárna alján. Halvány omlások közeledő moraja fentről. Egér, patkány és vadmacska menti a bőrét. A nők ajkai a férfiak ajkait mossák, aztán nyomás a csillékbe!
A nehézkes léptek nyargalnak, éppen a semmit kutatják. A napfényben izzad mellük a csúcs padkáján, bírja a testük a futást?
A srácok pakolják a kamiont, beszállásra ösztönzik a csajokat a hűs teherautón. Portyázók fáradt vágtája ér a helyükre, csak nincsen már ott semmi. Lábnyomként hat szemükre az eliszkolt foglyok majdnem elejtett kulcsa, mely a mélyedés tompa tükörjén olvadásba kezd a mocsokba.
A kanok almát és banánt rágnak, a nőstényeknek ablakon át benyomják a hibádzó kávéfőzőt. A karaván most hosszú s egyenes szakaszon vágtat, a forgó kerekeket jelöli egy felhő?
A megtört táblát hagyja el a fényszóró egy falatozó elhagyása után. Le lehet venni a lábat a gázról, hamarosan pihenő s a borulás is a szirtek végét jelzi. Az eső paskolja az ormokat a kitartó szárazság láttán. Be kell menekülni a kamionba kávézni, mert a nagy eső szeretne kezdeni.
(THE hills Have EYEs)