A dombok szélén 2.

A sziklák végén a hörgés leereszti szablyáját. Dühös csalódottság veri ki rajta a verítéket. Vissza, a bányákba! A mezőről a gaz hívja szemlére a foszlányokat, ha még el nem sorvadtak.

Szirteken ügyetlenkedik egy portyázó. Folyton kicsúszik tétova kezéből a távcső. Lányok szaladnak vonulatokon, keresik a bejáratot a tárna aljához. Talán átöltözni? Egy szőrös, jóindulatú kar tessékeli őket. A férfi arcát a gaz nézelődő elől a tüzesedő reggel eltakarja.

Futás le az üde levegőjű pincébe! Csobbannak a lányok? Már gyűrűzik is a víz. A férfi fegyverkezik, nézelődik résen és étekhez pucol a bográcsba. A csobogás elhal s asztala mellett fejezik be az öltözködést a nők.

A kóbor kisteherautó? Megrakva hordók benzinjével s még a nap előtt zúgás a botján kerékpározó országútra! A csajoknak van bent heverő és friss pálinkával ápolják le a sebeiket.

Alkonyatra átérnek a kiesen fenyegető pusztán, mert ez nagy terület. Bekéretik a rakodó terébe a fiút beszélgetésre, ők maguk a berendezett heverőn elfekszenek. Semmi nem zavarja az éjjel jöttét. Az alvás elszuszogásánál a csillagokkal a hölgyek alszanak, az úr a határ átlépése után befekszik hozzájuk hátra.

(the hills have eyes)