Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A bástyák között kavics és szótlan a zuhanása
MotoszkaDaniel• 2020. november 12. 18:36 • olvasva: 187
A cica bajusza nyalja kanaláról a tejföl végét, aztán mosakszik meg lefekvés előtt útszéli fűnél. Most csak ő szökkenhet a gyepen, a járókelőket másodjára zárják a ketreceikbe.
A gumi zúg a beton tükörjén és nem azért, mert siet. A kanyar elviszi a semmibe. Nincsen kinek integessen, illetve kürtjével jelezzen.
A villanyrendőr a semmit irányítja. Marslakó a zebrán, szemét áttolja.
A járda megjárja önmagát fel, hogy aztán vissza csússzon a sötétbe. Vörs táska, szintén bíbor pálcájában enyeleg fel. Meglátogatná magányában a várat.
A szekér tüzel, a sávváltásra most nem kell várnia perceket. A szemétszedő autó begyűjti a síró utcák hulladékját, jobbra tőle törli a könnyező levegő cseppjeit a zsandár.
A kedved öleli a derű, mert a bánat az mögött mindig kerül. A szél nem fúj s a csókok nyugdíjban. A szenvedély érintése faszál végén sugdolózik, a reményt kajtatva egy pincealagútban.
Egér apa egér anyának élelemért fut a közvilágítás kereszttüzébe, amíg azt le nem kapcsolják. Még, úsznak e tükörben az utcák!
/ELCSENDESÜLT AGRIA 3./