Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
VéleményAz Intim Autonómia Paradox Manifesztuma
(A nyilvános közlés ellentmondásának teljes tudatában)
Mi, akik nem akarunk tömeget, sem követőtábort, sem mozgalmat,
kimondjuk ezt a manifesztumot — épp azért, hogy senki se gondolja, hogy ez mozgalom.
E szöveg puszta létezése már paradoxon:
hogy a belső térhez való jogot,
a kis körű jelenlét csendes értékét
elektronikus nyilvánosságban kell megfogalmazni.
Ez ellentmond.
És maradjon is így.
1. Nem kérünk követést
Ne kövesd.
Ne lájkold.
Ne kommentáld.
Ha valami elmozdul benned, az legyen a te belső tered mozgása,
ne külső visszajelzés.
Ez az irány nem arra születik, hogy nőjön, terjedjen, épüljön.
A növekedés az algoritmusok elvárása — nem a léleké.
2. A belső tér elsőbbsége
A modern világ a megosztásra tanít,
a visszhangszobára, a reakcióra, a láthatóságra.
Mi azt állítjuk:
a személyes tér nem kevesebb azért, mert nem látszik.
A csend nem hiány, hanem közeg.
Az ismeretlen nem veszteség, hanem szabadság.
Az Én dominuma az a hely, ahol a gondolat
nem tartalom,
nem poszt,
nem performansz.
Hanem létezés.
3. Az anti-exhibicionizmus nem elbújás
Nem moralizáló.
Nem puritán.
Nem világtól visszavonuló.
Csak annyit mond:
nem minden érték akar színpadon lenni.
A belső jelenlét nem tiltakozás,
nem ellenkultúra,
nem provokáció.
Csak visszautasítása annak a kényszernek,
hogy mindannyiunknak „szupersztárnak” kelljen lennie
a saját életünk közvetítésében.
4. A kis kör mint valóságos közösség
Ez a manifesztum nem alapít semmit.
Mégis neve van annak, amit megnevez:
A Mikro-Közösség Virágzása.
Az a fajta társas lét, amely nem terjeszkedik,
nem toboroz,
nem épít hálózatot.
A mikro-térben a barátság mélysége fontosabb, mint a kapcsolatok száma.
És az eszmecsere személyes, nem közvetített.
5. Önmagam vagyok a biztonság
A modern élet kiszolgáltatottsága nem ott kezdődik, ahol kevés az adat,
hanem ott, ahol túl sok a visszajelzés.
Mi azt mondjuk:
az önbiztonság ott születik, ahol a visszajelzéskényszer megszűnik.
A játszótér nem kint van, hanem benn.
Az Én nem termék, nem tartalom, nem értesítés.
6. A Manifesztum cél nélkülisége
Ez a szöveg nem célt hirdet,
nem irányt jelöl ki,
nem követést kér.
Csupán emlékeztet:
van jogod a belső terekhez,
a személyes kiteljesedéshez,
a csöndes és analóg létezéshez.
És ha ezt valaki félreértené,
írjuk oda teljes őszinteséggel:
Ez a manifesztum nem akar semmit.
Csak kimondja, hogy nem akar semmit.
7. Ezt a manifesztumot nem kell továbbadni
Ha valaki olvassa, rendben.
Ha senki sem olvassa, szintén rendben.
Ha megérint, maradjon benned.
Ha nem, múljon el csendesen.
A manifesztum csak azért létezik, hogy tudd:
a személyes tér, a kis kör szépsége
nem igényel közönséget.
És végképp nem igényel mozgalmat.
Violens
Erőm akarat s akaratom az erőm ellentmondást nem tűrő karja,
Mint gazda hatalma barmai felett, bár lehet, hogy az csak a hasznot takarja.
De akarata véres mészárláson át törvényt teremt, rangsort, mi a táplálékláncban őt fenntartja,
Csúcsragadozó az ember, és őt az erő szakszerűen hajtja.
Hatalom és erőszak, az ős példa erejű páros,
Organikusan nőnek az erőszakszervezetek össze és minden hatalmi ághoz.
Szabályozva, keretbe és törvénybe foglalva ugyan de a funkciói téveszthetetlen maradnak,
Itt a folyó, itt az ár, ha szembe mész ezekkel, erőszakra készítsd fel magadat.
A sok a kevéssel szemben vagy a kiváltságosok mindenki fölött,
Énünk kódolt része az ön megtartó védelem és így az ököl jog is belénkrögzött.
Nézz jól körül és lásd mindenhol a természetünkből adódó verseny helyzeteket,
Uralkodni (v)ágyban, gazda(g)ságban és udvariasan szánni a legyőzötteket.
Torz tükreinkben, álnok hazugságokkal nyugtatjuk magunk,
“De mi ugye azért kedves, békés, jó emberek vagyunk.”
Lásd a lelkedben, tekints vissza a régi idők sorára,
Őszintén mered mondani, hogy létezésünk nem az erőszak kavalkádja?
Szubsztancia
Olyan világot élünk, hol mindenki TV,
Saját csatorna fontosságú ténnyé,
Alakul meg-veszekedett lénye,
Ki dugja fejét az undok ön imádat ténye.
Jól tudom én ezt, hisz ismerve kergetem,
Magam is maga görbe tükrében felismerhetem.
Ezért inkább magamról mint hozzátok szólok,
Kinek nem inge, elhagyhatja ezt a boltot.
Lényeg lenne magad szavad sava,
Sűrűn de tisztán villanva át oda,
Holt lehet arról beszélsz mint mi itt több százezerszer már,
Mégsem szádból "a szerelem szép" közhely jár.
Hogy lehet, hogy van-e?
Mond-e valamit, vagy egó a fele?
Akar-e adni vagy csak elvesz figyelmet,
Semmi gyökerű, új szó virágot termett.
Inkább siklom ki a gondolat-szó vonaton,
Félre értve és vitatva eget és éget,
Mint hogy ne valami újat ne ki kisérlek,
Mondd milliószor más és máskép kifejező sűrűséged.
Ne Filterezzé!
Te ki vagy?
Nem ismerlek fel.
Valahogy másnak képzeltelek el.
Várj, megnézlek még egyszer…
Nem, te nem lehetsz ez itt… Ő,
Nálad sokkal szebb a képernyőn.
Szóval szia, én még várom őt,
Azt aki a retinámhoz nőtt.
Amúgy biztos kedves ember lehetsz,
De engem ez a képed jobban tegez.
Hogy te ilyen vagy csak itt rossz a fény?
Ne haragudj magamat veled nem égetném.
Most miért én vagyok a bunkó??
Te nem vagy egyáltalán magadhoz hasonló!
Jössz itt nekem te agyon filterezett mindenki álma!
Meg sem érdemeltek! Hányok tőletek, elmentek ti mind a…
(mielőtt bárki megtalálva érezné magát, kérlek vedd észre, hogy a versben nem véletlenül nincsenek nemek - ez itt az ossz, egyenlően)
Optimális verzió
(Valóság felejtő)
Mióta a világ minden dolga
Ujjaink alatt türelmetlen dorombol
Kiabál: "Hírhozód vagyok, a jó szolga,
Engedj ki az üveglapod alól!"
"Tudatodba, hova tartozom,
Mert félj ha nem tudsz róla,
mivel most éned rajzolom
Hiszen én vagyok valóságod ollója"
Válaszolom neki: "Hiszen te hazug vagy
Nem vezet más vágy mint, hogy eladj
Engem mint látó csonkosult agyat
Egy kitalált zászló alatt, torz tükör maradj"
Kihúzta magát, sorai között feltűnt ő,
Az ördögi örök szkeptikus könyvelő:
"Én vagyok az optimális verzió, a cukor
Mitől függsz mint csecsemő de jól alszol!"
"Mondd hogy nem szeretsz, hogy nem vagyok kényelem,
Mondd, hogy nem vagyok én számodra a megformált értelem.
Látod most kussolsz mert a világod már én vagyok, mégha
Lázít is a gondolat hogy véleményed és te örök jelentéktelen, léha."
"Mert rájöttem, hogy nem az a fontos amit mondok neked,
Hanem csak az árok amivel fel oszthatom a világot veled…"
Itt sikerült kikapcsolnom, végleg és örök,
Azóta jobban alszom és talán ritkábban, eltévedve szédülök.