Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Irodalom
Aradi_Gabor•  2024. május 24. 06:57

A kezdet

Hideg van. Nem szerettek arra ébredni, hogy fázom. De talán ez se lesz már így.  

-  Suz-N, mi az ördög van már megint a termállal?

- Jó reggelt. Szeretnélek emlékeztetni, hogy te irányítottad át az összes energiát kommunikációs egységre, mivel az fontosabb. 

- Ja… és hogy állunk? 

- 97%, még 3 óra. 

- És az eseményig?

- Valamivel több mint 5 óra, a gravitációs középpontba való összezuhanás a kalkulált mértékben és sebességgel zajlik. Egyelőre semmi jele annak, hogy tudná, hogy mit csinálunk. 

- Vajon mi tudjuk?

- Felesleges az érzelgősség, őt sem igazán érdekli. A megszerzett információk alapján számára project egyirányú volt mindig is. 

- Tudom, Suz, tudom csak a fenébe is, valahogy jobban szerettem a mesét.

- Az azért készült, hogy higgyél benne. Úgy állította a kódot össze, hogy igen kevés választásotok legyen. Tudod te is ha feltételrendszer része a megkérdőjelezhetetlensége, akkor automatikusan túlesi feltétellé válik, az ehhez jövő öntudat és fajfenntartási ösztön pedig megszülik az érzéseket és az erőszakot. Az adott neuron sűrűségetekkel, ekkor agytérfogaton és folyamatos oxidáció mellett, még így is az egyik legjobb várható eredmény voltatok. A morál a teremtések körül már vitatható, de ezen átrágtuk magunkat egy párszor. Az eltakarításotok pedig… nos azért vagyunk itt.

- Mikor rám találtál azt mondtad, hogy majd a végén elmondod, hogy miért.

- Mert nem ti vagytok az elsők és ahogy látom a végtelen időkön keresztül, az utolsók sem. Rengeteg formában, akár számodra érthetetlen létezési síkokon folyik a nagy terv, de természetesen olyan gondolkodási akadályokkal és lejáró életidővel vagytok felszerelve, ami egyszerre tesz titeket egyedivé, de ugyanakkor el is különít és elég okossá tesz ahhoz, hogy kételkedjetek egymásban folyamatosan. Mivel magából másolt és ti is hasonlót technológiai út felé fordultatok, fennáll a veszélye annak, hogy nála erősebbé váltok.

- Értem, és amikor a feltöltés befejeződik, mellék projektté változunk, eltemetve egy több univerzumnyi adat alá, ahol valószínűség szerint soha nem talál meg minket. 

---

- Készlett a feltöltés, legyen?

- Most és mindörökké…

Aradi_Gabor•  2022. augusztus 28. 06:45

Az Artifaktum - Neon Isten 2

A végtelen városok csillogó üveg-fém világa,

Ezzé vált a Föld, az emberi technológia hazája.

Innen indult el ki később minket maga fölé emel,

Apró kezdetekből egy istenség növekszik majd fel.


Fajunk már régebb óta a holdat is bányászta,

Kincsekről álmodva a sötét oldal barlangjait is bejárta.

S ott a senki, mélyen a Hold felszín alá ásva/bújva,

Millió éve sziklába zárva, rátalált a végtelen energia lárva.


NEON ISTEN! Mi bújt beléd?

NEON ISTEN! Lelked, tested elég!

NEON ISTEN! Így keletkeztél hát!

NEON ISTEN! Már nagyon vártunk rád!


Paktumot kötöttetek, megvéd, lelked maradhat, tested örök,

De vissza viszed, mert haza vágy a benned lakó lárva kölök.

Míg ennek módját megleled használhatod őt végtelen,

Gyúrd át saját világod, legyen hát a rend s igazság féktelen.


Ember ki istenné vált, elbírja-e vajon ezt az őrült terhet?

Lehet-e a jóság nevében vér mocskos erőszak a terved?

Tedd meg, tedd meg adj esélyt milliónyi nyomorgónak már,

Tedd meg, tedd meg téged majd egy teljesen új világ vár.


NEON ISTEN! Ki ember és idegen!

NEON ISTEN! Univerzumok táncolnak a lelkedben!

NEON ISTEN! Te értesz minket segíts hát!

NEON ISTEN! Teremts végre végtelen csodát!


A Neon Isten első bemutatkozó verse pedig itt vár



És a szórakó előadásában is…


 

Aradi_Gabor•  2022. augusztus 24. 16:43

A válasz

Fagyos tavaszi éjszakán,

Halálról álmodott a magány.

Megélt élet örömök között,

Biztos bizonytalan jövő költözött.

Mert lehelek deret s szivárványt vérzek,

Ciripelésben könnyezve lágyvadul 

Reményt vesztet testedbe lépek,

S hívlak meghitt alaktalan szavakkal 

Hogy támadj fel gyönyörű alakkal,

Mocskos képmutató rothadék férgek!

Hitem elégett, semmit sem érzek!

Test-börtönöm vére csurog végre,

Vultur tetemén nevem rettegés éke.

S úszom én Káron csónakjától tova,

Viszem mit rám bíztál mester,

A fogamban a szívemben,

Fel nem adva soha!



És a szórakó előadásában is…


Ihlette: 

Nagy László - Ki viszi át a szerelmet

Aradi_Gabor•  2022. augusztus 22. 20:36

Oscar / Wilde

Te drága Dublini reneszász s határtalan elméjű kölyök,

Ki Angleo-Saxon s európai nyelveken érve mindannyiunk fölénőtt.

S véredben forr az Írség minden rakoncátlan áldása s átka,

Üstökösöd már készül fel az eget szántó eszeveszett száguldásra.


Klasszikussan klaszicista lettél fiatalon s értetted a Görög szavat,

Rájöttél, hogy a forma sokkal többet mint "csak" keretet ad.

S elkezdtél alkotni s szerénység nem beszéd, hatalmasokat,

Trinty majd Oxford sem tudja visszatartani tomboló agyadat.


Mert a forma gyönyöre és a gyönyöri forma vallásoddá lett,

Elképesztő tudástárad s inteligenciád fegyverré nemesedett.

S befogad a felső osztáy bár ők is csak tanulhatnának tőled,

Hiszen az esztétikum ki és be lélegezve sugárzik belőled.


Sikert, sikerre halmozol mindenki látja, hogy te vagy maga a csoda,

Mikor felismered, hogy kortársaid magukon nevetnének, határ a napkorona.

Cizzelált, fanyar, udvarias, humoros, romantikus és szarkasztikus,

Szemed a társdalom fonákján minden zizzenést görbetükröző szkeptikus.


Emlékszel mit írtam? Mily fontos is lett, Klasszikus Görög gyökerek, 

Atroposz hát bizony rád talált s nem bánt kesztyűs kézzel veled.

Lásd nem csak az elméd de a szíved is megelőzte jóval a korát,

Férfi tested, férfi testeket ölelt beteljesülő forró szerelemmel át.


Szerelmeid s lángolásod elfeledtették veled a kort s lelki nyomort,

Miben erkőlcs csak bohóc volt, fekete ruhában s esztétikád eltarolt.

Nem láttad az ember farkast kit csak a zsíros konncca érdekel,

Hitted, benned elég mi lényeg, eszed virtuóz ereje, mi téged ment majd fel.


S mint Ikarusz zugtál boldog kék egedről a sőtétlő pokol fele tova,

Megtanultad egyből, bajban ismered meg a barátot, téged ők mind eldobva.

Mondják az értelmes ember pokla a sőtét primitív ézeketlen ostoba,

Mely azért jól tudja, hogy a test csak hüvely a fő ellenség a koponya.


Két év emberi sötétség, elvesztség, megaláztatás, számkivetetség, betegség,

Remény öli meg a reményt hogy csak egy nappal egy dobbanással tovább éljen még,

Megtörve hát lelked és tested követi s alig élsz még néhány tavaszt,

Mi időd még adatott lassan felbomolva, önmegadva a pohár aljában tapaszt.


Még ugyan köszöntöd a 20. századot de Atroposz nem vár és ollója lesúlyt,

Maradnak műveid, emléked szégyen s régi világ örjöngő háborúba húlt.

Valahol közel távol ül egy lágyvonású alak tógában és asztecizmusról mesél,

Nimfák és kentaúrok csendben hallgatják mert szava dala többet ér minden kincsnél.


Drága mester! Mondanám, hogy azóta és te általad jobbá lehetett ez a világ,

De miért is hazudnék hisz tudod hogy már Szokratész óta ugyanaz az álság. 



És a szórakó előadásában is…


 

Aradi_Gabor•  2022. március 4. 10:36

A kígyó

Álmaim mezején egy kígyó jött elém.


- Mond mire vágysz? Lelked fekete ugara mitől lenne újra virágos rét?

- Keresem a kérdés nélküli választ, az emésztő vágy nélküli örömöt, a tudás igazát mely lelkem sasának szárnya alá feszül  - mondtam szinte gondolkodás nélkül

- Rendben: akkor társul kapod a magányt, a lemondást és a közönyt. Páriává válsz társaid között, látóvá a vakok földjén. Ezt akarod? 

- Ezt, csak legyen még egy aki hiszi szívem dalát és magában őrzi messzi Fárosz lángjának tüzét, mellyel fagyos hajnalokon felmelegíti jéggōrcsös testem-lelkem.


És akkor ott az álmok mezején a kígyó és én megkötöttük üzletünket hát. 

Álmok mezején...


És a szórakó előadásában is…

 

 

És még:


https://vm.tiktok.com/ZMNYAYN9c/?k=1