Optimális verzió

(Valóság felejtő)

Mióta a világ minden dolga

Ujjaink alatt türelmetlen dorombol

Kiabál: "Hírhozód vagyok, a jó szolga,

Engedj ki az üveglapod alól!"

"Tudatodba, hova tartozom,

Mert félj ha nem tudsz róla,

mivel most éned rajzolom

Hiszen én vagyok valóságod ollója"

Válaszolom neki: "Hiszen te hazug vagy

Nem vezet más vágy mint, hogy eladj

Engem mint látó csonkosult agyat

Egy kitalált zászló alatt, torz tükör maradj"

Kihúzta magát, sorai között feltűnt ő,

Az ördögi örök szkeptikus könyvelő:

"Én vagyok az optimális verzió, a cukor

Mitől függsz mint csecsemő de jól alszol!"

"Mondd hogy nem szeretsz, hogy nem vagyok kényelem,

Mondd, hogy nem vagyok én számodra a megformált értelem.

Látod most kussolsz mert a világod már én vagyok, mégha

Lázít is a gondolat hogy véleményed és te örök jelentéktelen, léha."

"Mert rájöttem, hogy nem az a fontos amit mondok neked,

Hanem csak az árok amivel fel oszthatom a világot veled…"

Itt sikerült kikapcsolnom, végleg és örök,

Azóta jobban alszom és talán ritkábban, eltévedve szédülök.