Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
VallásJogtalan
Látom ember, vér forog szemeidben, vihar,
S tehetetlen düh mi igazságod téve akar,
Történi végre meg, hogy lelked békével ereszt,
Élni tovább, gondolod, az igazság békét ádva tied.
De nem az a dolga, fakó ló az mi csillan más,
Örök szemében és senki nem látja, csak hatás,
Mit lelkére mér, igaza mi benne él, neki, róla szól,
Ezért békéd ne ön magad tedd, s béke válaszol.
Mert rég tudjuk, ki bosszút tervez, két sírt ásson,
Beleölve magát is a megszállott igaz tét bizonyításon.
Büszke tenmagad nem ereszt mint kutya a koncát,
Dögöljünk mind ketten és vesszen velünk a világ!
Hát halld és soha feledd: Enyém a bosszú, én majd megfizetek!
Jogtalan terved most azonnal elvetve békülsz te meg.
Haragod ernyed, szíved maga a remény és a fény,
Átölel, betölt minden fájdalmat benned, béke, légy szívén önkény.
Róma 12:19
Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.
Felhő bújócska
Lélek ki, lélek be,
Elbújik egy felhőbe.
Megy, nem akar testet,
Boldog, felhőket kergethet.
Rászólt Isten, itt az idő,
Nem rejt többet el a felhő.
Lélek világítson mint a nap,
Csillogó csillagként csilloghat.
Zuhant is már a föld felé,
Ember testben legyen lélekké.
Szomorú így most ez a lélek,
Újjászületni jaj én de félek.
Felhőt bújni de szerettem,
Inkább mint élve szenvedtem.
Miért kell nekem az élet,
Ha fájdalommal teli még éled?
Fent nélkül nincs ide lent,
Kezdet nélkül vég semmit jelent.
Nincs hiány, nincs remény sem,
Nincs hit s élet sem egészen.
Most élj, vidd a hírem el innen,
Szív-vágy harmónia ad mindent.
Van út felhőket kergetni végül,
De csakis mélységeken keresztül.
A csend harangjai
Semmi zaj, semmi nesz,
Még a kakas sem jelez.
Pedig a nap már kel és mégis,
Minden csendben áll.
Kis Mester, nagy volt az ár,
Szívünkbe reményt loptál.
De most csak itt mereng,
A Golgotai véres, néma táj.
Fájdalom az idő tengeren át,
Elnémít és mély csendre int.
Értünk vállalásod hatalmát,
Megértve marad a némaság.
Hát emléked őrizzük hangtalan,
Harangjaid ma Rómába mentek,
Kegyelemre várva, mi nem szentek,
Hitedben állunk csodádra várván.
Legyen e csend erre ma a tanú,
Ember nincs egyedül, se szomorú.
Láttuk mind az igaz bizonyságot,
Jöjj, hozd el mind három igazságod!
Kompromisszum mentes élet
Mondod, nem alkuszol meg,
Te semmiben, sohase talán.
Az ember, ő kialakult tömeg,
Sziklaszilárd, nem egy talány.
Jellemed nem tette törvény tár,
Szép szélpörgettyűség tárgyá.
Ha stabil értékekre épített vár,
Változások se lehetnek vággyá.
És ezen elégni kell, szabadon,
Ezeréves próbát régesrég kiáll.
Érték és erő minden szavadon,
Emberéletnyi kincs mit ez bírál.
Ámulva tekintek rád, hatalmas,
Példád nemes égig, magasztal.
Kérek erőt, hogy negyede adass,
Nem véghez, mi előtte tapasztal.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Alkonyati meditáló ima
A nap nyugodni tért végre,
Fényei is mind sötétre vált,
Lelkünk is csendesüljön el,
Hol békét és nyugalmat talál.
Szorgos napod gyümölcsei,
Lassan érve várnak te rád,
Élvezd a nyugalmad perceit,
Hűs elégedettség jön hozzád.
Tanuld a nap ritmus békéjét,
Belsődben a magadévá tenni,
Mi ragyog állandóan forrongva,
Engedve, de uralkodva semmin.
Nézz fel a halványuló égre,
Nézz bele a lelked tükrébe,
Hallgattasd el az ima után,
Hadd jöjjön el a semmi én Óceán.
S habjai közt lágyan végre,
Leljen rád a nyugalmas béke,
Mi elvezethet téged odaérve,
Szép, pihentető álmaid mezejére.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)