Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
KözéletFicsúrológia
Hékás! Hé te! - kiáltott tovább, ezer arcban, egy legényke,
Olyan szépen kikent fajta kin látod külseje az erénye.
Kivéve, mikor jó szándékkal gondolkodik mert tud azt is,
Csak nála az együttérzés nem tehetség hanem praxis.
Adys a manírja, megmentő de egyben elátkozott,
Ki gyűlölve szeret minden megélt, fájó élet pillanatot.
Kalandot keres, hallgatag szelleme újra megjelenik,
S századokon át a vészjósló magyar közerkölcsé válik.
Számít, ó azt nem soha, mert nem tanította őt az iskola,
Levont következtetései: nem számít csak az alkalom lova.
Tova tekint és párja nincs mert nyeglesége átkozott kincs,
Bölcs atyafiai támogatva hagyják, ne legyen rajta bilincs.
"Tekints rám úgy mint kit e föld szülött, angyalok és ördögök,
Mindenből a legjobb és legrosszabb s önvágyón őrjöngök.
Tündöklők, és mint viszketés kiülök rád olyan olthatatlan,
Véredben lappangok, úgyis hatalomra jutok ellenállhatatlan."
"Halkan lelkedben maradok lehet mint elbocsátó szép üzenet,
Te hiába nem érted hogy a többiek miért nem látják lényemet.
Megyek és jövök a közélet köpönyeg divatából bármikor én el,
Ki a ficsúr? - kérdezel, hát nézz körül, olvass és észreveszel."
Feltűnési viszketegség
Itt is csípi, ott meg marja,
Marha aki ezt nem vakarja.
Mert az én, kinek fontos vagyok,
Ő is magunknak, mindent akarok.
Ezért kirakom a mindenséget,
Szemérem érzés sem éget.
Beengedlek, gyere bátran,
Lásd itt állok klottgatyában.
Híres leszek hisz mindenki lehet,
Meghódítom én az internetet.
Nincs határ gondolat se róla,
Ki többet kaszál övé a móka.
Eladó a lelkem nézni szegény,
Klikkelj rám oszt részt vegyél.
A közfigyelem az a kellő átok,
Miért az ördöggel rég gazsulálok.
Nem új ez, az én átlépi a szabályt,
Jó ízlését biztos nem, ismer határt.
Egyik legvisszatetszőbb szokásom,
Hadd legyek népszerű bármi áron.
A net hitetette el azt csak velem,
Hogy lenyűgöző énnek kell lennem.
Mindenáron és nem látok át azon,
A határon hogy hol van a bajom.
Mert magam kibírni én nem tudom,
Hiába tagadom vagyok az unalom.
Ki magára nézve ha nem viszket énje,
Nem tolná magát túl az élet élére.
De most megint támad és erős csíp,
Nincs menekvés a hírnév most hív.
Bolond leszek mint aki ezt ide írta,
Nyughatatlan bohóc na vakard meg újra!
Nemtelen
Talán férfi vagyok,
Talán nő,
Nem tudom én sem,
Hogy ez egyáltalán eldöntendő.
Vagy eldönthető-e,
Ha már embernek lenni nem elég,
És benned éled, nő a kétkedő,
Zavaró jegyeim szeretete.
Tudod ez a probléma már régóta alap,
Mióta az első férfi meglátta,
S azonnal elbűvölte őt a női alak,
Senki megoldására találtatok.
A másság mi embert megoszt,
Férfi, nő, nem bináris, mind 1,
Akkor születve feltűnik neked,
Utálni túl könnyű felelet.
Mert nem nemem min gondodat,
Elnyeri gondolat terem,
Hogy létezem és élvezem,
Azt szeretem, nem vagy egy velem.
Mert nem szándékos semmi,
Te sem tudsz akarva szerelmes lenni,
Racionálhatod szerteszét,
Maradjon inkább nemtelenség.
A különbségünk szenvedő,
Szeretetlen egészem,
Talán nő, talán férfi,
Remélem egyszer mind megérti.
A kurtizán dala
Mindenki dönt vagy az élete helyette választ,
Nekem nyugodtan jártathatod a szádat,
Prédikálhatsz erkölcsöt és szennyet,
Létem elfogadva kell előbb rendben lenned.
Mert hol nincs igény ott nincs kínálat,
És ennél nem kell jobb magyarázat,
A szerelem igaz de igazságtalan játék,
Nem sikerülhet mindenkinek de a vágy mar még.
És itt jövök én hogy segítsek neked,
Tedd amit tenned kell hogy ember lehess,
Mert a többi ember szégyenre tanít téged,
Hol szégyen nem megoldás csak kísértet.
Mely vadászik rád egyre félelmetesebben,
Hát gyere, gyere van egy ajánlatom neked,
Hazudok és legyen, te is hazudhatsz egyet,
De az árát mindig előre kezembe kell tenned.
Hogy ez bűn megalázó mindenkire nézve lenne,
Mutasd meg nekem hol volt e bűn kezdete,
Mert próbált hidd el mindenki eltörölni minket,
De eltiltani az embertől az emberit az nem megy.
Szóval nézz félre és hazudva tagadj meg, de
Ez az életem, gyere táncolj velem és örültem,
Hogy megismerhettelek, maradok ki voltam,
A luxus hotel szobában várva vagy a sarkon.
Az énbombázók
Felszálltam ma a kékségem saját egén,
És ezt mondtam, úgymond miért is lennék szerény.
Hiszen én ragyogok a magam mindenségének tetején,
Igazi bombázó troll vagyok nem szerény legény.
Így elszállva magamtól meleg levegővel töltve,
Rájöttem aki nem így tesz az mind a jövő ökre.
Gondolataimban osztottam és szaporodattam tovább,
Ha rászánod az időt te is rájössz hogy mi lehet a folytatás.
Előbb megtöltjük magunkkal az összes felleget,
Majd esőként hullva mindenre ráterpeszkedek.
Benned leszek én az ételed, gondolatod, álmod,
Most még azt hiszed hogy van, de nem lesz választásod.
Mert bombasztikus leszek én mind neked is veled,
Még minden kérdésedre szingularitásként én felelek.
Arcom mindenki ismeri pedig te jól tudod hogy nincs is nekem,
Mert már minden én vagyok, maga az erőszakmentes agymosott győzelem.