Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Vers
Aradi_Gabor•  2024. március 28. 05:45

Erő


Ma van a napja mikor meg kell tennem,

Önmagamért és nem önmagam ellen.

Mert itt dobog, érzem, legbelül bennem,

Nem voltam erős de szent célommá lettem.


Hogy szabaddá és büszkévé én leszek,

Vállaim elbírják majd e küzdelmes terhet.

Keresztül e nehézségen leszek az önszeretet,

Mi már olyan régen velem megszületett.


Mert itt van és dübörög bennem ez az ősi erő,

Mi ordítva zúgja, küzdj meg bármivel és lépj elő,

Az szabad igazán ki veszteségein át mégis felnő,

Tudni és vállalni magadban ezt a mindennel felérő. 


Légy hát te is, magad ki eme szavakból merít,

Hisz mind ezért voltak a nehéz küzdelmeid.

Mint mikor a nap a felhőket legyőzve előjő,

Ragyogj, tündökölj, tomboljon benned is az erő!


Aradi_Gabor•  2024. március 27. 09:38

A kegy


Láttam már én pusztulásból eleget,

A latroknak nem járhat a kegyelet.

Nem érdekel senkiféle könny, vér és,

Halálában sikoltozó végső szenvedés.


De ez itt valahogy ma teljesen más,

Pedig ez is csak lázító áll Messiás.

Egy Ács ki megbolondult egyszer csak,

És szeretetről papolva világ kioktat.


Valami mégis változik bennem belőle,

Nem ismerem, soha nem is tudtam felőle.

Rettegő félelem sem tud erőt venni tőle,

Vér mosta arcán mintha mégis mosoly ülne.


Köpködik, dobálják, megy a cirkusz,

A kereszttel meredek a Golgotai út most.

Szandálja megcsúszik, rázuhan a terhe,

Gondolaterő nélkül lett kezem segítsége.


Légiós vissza! - Ordítja parancs rám.

Csak szemére emlékszem végtelen sugarán.

Akkor és onnantól enyém is az a kereszt,

Egész éjszaka őriztem, halálában se ereszt.


Megszöktem, követtem halhatatlan lelkét,

Kerestem s vele, általa találtam békét.

Uram, tudod mi szörnyű dolgokat tettem,

Köszönöm, hogy az ő szemében újjá születhettem.


Aradi_Gabor•  2024. március 27. 09:03

Akarlak


Akarlak a szép és illendő módon,

Érezni édes csókod a csókomon,

A mély izgató szerelmed vágyom,

Nem csak gyönyört te édes álmom.


Akarlak, hogy súgd fülembe, akarlak,

Mikor szavaid a lágyan leomló alak,

És nem vagy itt mégis téged hallak,

Érintő Illatod emlékei engem felfalnak.


Akarlak, tudd a gondolataimban élsz,

Hangoddal hiányom vágyán zenélsz,

Boldogan tudom bennem mit remélsz,

Szerelmeddel minden önzésemet felélsz. 


Akarlak mint tokja a kecses hegedűt,

Magába fogadva téged, te gyönyörűt,

Egymáson játszott szerelmes etűd,

Hevesen, lágyan, újra és újra együtt.


Aradi_Gabor•  2024. március 26. 12:39

Bolond, végtelenszer


Én, a csörgős sipkám alatt, mi belőlem maradt,

De nem bánom, volt-van-lesz még ilyen pillanat.

Adott és adatott sok ebből, érzéssel teli szavak,

Leírva, lehet bennetek tőlük a vélemény kacag.


Botolva esek, bravúros ál gonddal hullok pofára,

Nézd, élvezd, mert én gondot teszek a drámámba.

Hogy görcsöl, vergődik, furcsa szavakon makog,

Állati vicces és de jó, ti mind coolabbak vagytok.


De nincs harag e mókában, hogyan is lehetne,

Ki a porondra áll, tudja jól mi vállalásainak terhe. 

Néha csak én vagyok és néha kezemben a tükör,

Kegyes kegyetlenül mutatom mi bennetek szűköl.


Fel ne vedd, meg ne bántódj ezért szépen kérlek,

Te nem vagy esendő, csak én mindent félreértek.

Mert bolondíts egyszer, bolondíts kétszer meg,

Határtalan bolondként én mindig is benned hiszek.


Aradi_Gabor•  2024. március 25. 04:03

Az ott


Az illatod,

Mi mindent adott,

Kicsit a mennyországot,

Mikor a lelkem jár ott.


Az arcod,

Hol az én arcom fényét tartod.

Tenyerembe bújó mosolyod,

Adod te végtelen, míg csak adhatod.


Az éledő szemtüzed,

Ó mennyire jó veled!

Megsúgom neked angyal neved,

Te mindent tudsz - feleled. 


Az elbújásod karjaim várába,

Ne félj, ez csak véd, nem tart fogságba.

Szerelmem felhő országába,

Magam ajánlom, csókod lefegyverző hatalmába.