Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
VersTúl színes világ
Egy vers a keresésről, a változásról és a szeretni vágyásról.
Megtaláljuk-e a saját kapunkat a világ zajában és színeiben?
A "Túl színes világ" a bennünk rejlő elpusztíthatatlan reményről mesél.
Újabb kapu nyílik, újabb ajtó vár,
Van ahol öröm, van ahol gyász.
De megtalálom-e majd,
A magam kapuját?
Ahol merek és rátok nézek,
Őszintén elengedve a mindenséget.
Lehetek-e én,
Maradva örök, változás-remény.
Ott embernek lenni nem börtön,
Hol csak irigységem őrzöm.
Jól hangzó szavak —
Csendben, egótalan.
És mégis valami keverék,
Ami e pillanattal hatol beléd.
Túl szép, túl merev,
Nem lehet rajtam át, nem szeretni…
Szférák lova (Az eget járó évében)
2026 az eget járó Ló éve: egy orientális emlékvers a szabadságról és az elengedésről.
Amikor a haj sörénnyé válik, a lélek pedig a végtelenbe szökik.
Fogadjátok szeretettel: Szférák lova.
Szürke halott téli reggeleken,
Téged, magamban nem lelem.
Hiába emlék-idézlek,
Már nem hallom a nevetésed.
Messze szöktél, lélek-távol,
El tőlem, egy más világból.
Hiszen te vagy a szabad lényeg:
Nem tűrhetted égtelenségem.
Mert odafentre ugrottál át,
Felölttetted égi ruhád,
Hajad fényes sörénnyé vált,
Várt a végtelen szabadság.
Mert téged törékennyé tenni,
Mint háborúban lenni, ó ég
Remény felelj! S én megadom magam…
Búcsúszó az utolsó szavam..
Többé nincs szerelem, se varázs,
Isten veled, jó szabadulást…
De tudd: csillagfényes reggeleken,
Szemem kutat - még, fenn a végtelenen.
Félreismert Istenek
A Félreismert Istenek a hit és a bizalom végső megrendülésének lírai krónikája.
A vers jelképrendszere a legtisztább gyermeki hit elárulása és az ebből fakadó örök emberi erkölcsi igazságszolgáltatáson alapul.
Szembesít minket azzal mikor az alkotó ember maga válik az egykor emelt templomainak könyörtelen lebontójává.
Kétely nem hagy aludni és tépi a lelkemet,
Hazugság volt hitem idáig, ráébresztett.
És hiába hittem őket, igazságuk rengeteg,
Lelkem meghasonlott, háborúban áll veletek.
Én emeltem templomotok, s mindent adtam,
Szeretetem, magam, s amit csak tudtam.
Nektek neveltem és tanítottam gyerekeim,
Ámultunk meséitek szépséges angyalain.
De hitem, mint bűneitek dala, az égbe száll,
Jóságotok álca, mi nyomorultat kihasznált.
Nincs kegyelem, bocsánat: megrontottátok,
Az álmot, mely bennetek szebb jövőt látott.
Nem tudhatom többé mi igaz ti bennetek,
Vádló, bíró, bakó nektek mind én leszek.
Nem építem, lerontom templomotok köveit,
S az idő mossa el rólatok az emlékezetet.
S megyek az embertelen pusztaságban,
Közületek magamat számkivetve.
Én a hazug bálványok pusztító atyja.
Jövök érted, s nálam lángoló véres dárda!
Bolondéria
Mindenki a csodát várja a függöny mögött, de mi van, ha ott nincs más, csak maga a várakozás?
A modern kimúlt így nincs más hátra mint bolondul viselni a jelent.
Olvasd el és hallgasd meg, hogy ez mit jelent, legújabb versemben.
Hol Gogol guggol,
Ahol Rambo rombol,
Ott én a felhőkig érek.
Szemtelen szerelem,
Júliám Rómeó-tlan bennem,
De köszöni, egyedül jól van.
Minden átlátszó itt,
Tiszta s őszintének látszik,
Csak az igazság nem az.
Gyere, lopjunk időt,
Halált elföldelőt,
Nekünk ugyanannyi marad.
Láss világot,
Több lettél, látod,
Ő rád se néz egyébként.
Hol Gaga gágál,
Ahol Rimbaud pingál,
Ott ennek a felét sem érted.
Veszett idő
Már megint nyakamon a tik-etekrgő idő!” ⏱
Egy őrült nyelvi vágta az időszakadék szélén, ahol a neuronok zsibonganak, és a pillanat is digitálissá válik.
Olvassátok, hallgassátok Aradi Gábor legújabb, lüktető versét! 🌩
Már megint, nyakamon az a tik-etekrgő idő és rám tekint,
Nem merek rá visszanézni itt hisz nem menekít, kimerevít,
Mint kép-kockája foglyát el-magányolva szívtelen feketít,
A szentségit! Elég szeretetlen igeidőben így szeretni valakit.
Rám borul jámborul mégsem veszem félvállról őt páromul,
Vagy járomul, túl kitaposott öszvér-ösvénység vagyok én,
Egyértelműen fösvény s léha önmagam túlzó hitbizadéka,
Hol elvesztem megint, te jó isten, már ennyi - időszakadéka.
Szerint, vagy vegyszer intem, mi vegyjel itten, ügyelő, fény el!
Tényleg, fent akadok a létező tényen, hiába értem felel nemmel,
Némely, szóajánló kérlek ne súgj kéjjel, mert itt leszünk egész…
Na, na? Azért se nem éjjel, könny-elem nyelv logika magán kevés.
Idő, idő te fájsz nekem, és magamban szűken bölcselkedem,
Rohanó perceiden dinom-dánom, azért sem Gesztikulál leletem,
Hibbanó neuron szeleten LLM-em utolsó kénytelen kényjelem,
Paraméter kilométereiteken vágdosom magán-mással ügyetlen.
Agy láz zsibong másod vagy nem másod hogy lehet anat ami pill,
Mégsem papír, mert már rég digitális irat mind s tiki-szekon-dál,
Na ne dumálj, de mégis gyere ments fel engem idő teher kalapál,
Kit, kit, tik-tak, másodperceidben órák halnak vég, s idő elmál…ik.