Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
VersMinden elsötétedik egyszer
Úgy érkezünk meg ebbe a világba,
Hogy tudatunkra ráébred nemsokára,
Itt mi csak átutazók vagyunk,
Reménykedve, hogy jelet hagyunk.
Mert bennünk az egó csacsog s kerepel,
Létezni jó, többnyire, és életre kelni minden reggel,
Hát hogy adhat ez a létezés nekem határidőt,
Elvárva, feledjem egyszer magam, meg minden más őt.
Az összes vallás valaha erről szól és erről beszél,
Hiszen a jövőbe látunk, de csak egy dolgot biztosan, ne remélj.
Erre épül kultúránk és emberi társadalmunk,
Hogy csak egy ideig tudunk maradni és alkothatunk.
De még az egód rabja vagy a halálfélelem a bér,
Mert ő csak rólad tud, akar és örökkön beszél.
Szemében a mások úgy látszik mint konkurens átok,
Tanulnia kell, feladni magát és némi alázatosságot.
Fontos hinned, mert az óra ismeretlen örök visszafelé jár,
Bár igaz, nem biztos hogy lesz időd felkészülni rá.
Ha megérted lassan, hogy az érték a faj és nem az egyén,
Akkor talán végső békénkben van egy kicsi remény.
És a szórakó videó előadásában is…
Futó-szám
Gyors szóvágtácska
Pörög a nyelvem, rohan a szám,
A vágtató gondolat hangorkán:
Gyere-ne-gyere ide élet élek,
Napok mint a víz festékek,
Folynak egyre jobban minta,
Olcsó kínai koppintott tinta,
De ma már úgy se nyomtat senki,
Csak nyomod a hideg üveglapot ennyi,
Tinderen feldereng a szomszéd fia-lánya,
Megnézed mert ma már a bűn se drága,
Úgyis Tikkeled a menők Tokkját,
Influenzáltá vált át az egész világ,
Hol a szegény ciki, a gazdag prosztó,
A nemek nem nemek de mind észosztó,
És nézem és mondhatom tovább a szennyet,
De ettől jobb nem lesz, csak az egóm gerjed,
Egyre hosszabbak a sorok, belelendülök,
Kellene valami pozitív mert szédülök,
Olcsó zanza de nesze neked:
Egyetlen mi ér valamit az önzetlen szeretet,
Ha tudsz úgy adni hogy nem vársz el semmit,
Felnézek rád, és el hallgatok - nem mondok mást,
csak ennyit.
És a szórakó videó előadásában is…
Káoszszántó
Akarom én a csendet, rendet,
Ismétlődő jelek észre vesznek,
Eldöntötten élni az eldöntetlent,
Tudni mi, mit, hogyan lebbent.
Látni a virágban az igazságot,
Nagy tömegben az egyéni átkot.
Érteni és nem felejteni soha el,
Mert ott van a titok, ott van a jel.
A világ univerzum csak rendszer,
Nem érted, attól meg, jel és felel.
A minták ott ülik szemed vonalát,
Semmi sem véletlen, ne hidd hát.
De neked a mese kell a végső,
Nagy összesküvés, tudatos félő.
Ha rendszer van ami kikutatható,
Akkor valaki, valami titkot akaró.
Keresd hát fent mi itt orrod előtt,
Fraktál-nyi hópihe kristállyá öltözött,
Hát húzd magad a káosz jó ekéjét,
A tudomány neked, nem ad békét.
És a szórakó videó előadásában is…
Torokhangok
Arg, garg, arg, garg,
Garat harag gurguláz,
Gomolyog, gördül, megrág,
Gerinc gonosz görcseleg.
Mak, muk, mik, mák,
Makogó majmok maguk,
Makkant tükör majmuk,
Mekegi macska…kék.
Hahh, ha-hahh-ha-hahh,
Hallgat hamis hahotát,
Harag halvány hajnalát,
Hüle! Hagyd a hahahát!
És a szórakó videó előadásában is…
Elveszett kismadár
Hová tűnt, merre lehet?
Szíved, szívemből erre nincs felelet,
Elszállt s hozott örök telet,
Hiányzik ő és vele a meleg szeretet.
Mert ártatlan kismadár voltál,
Szíved ragyogó enyém homályos opál,
Fogtad a kezem és mellém álltál,
De most mellkasomban az üresség ordibál.
Rólad elveszett kismadár mert hiányzol,
Kalitkád összetörtem s szívembe gázol,
Ott lelkem húrjain már nem te játszol,
Gyere vissza, féltelek hogy a hidegben elázol.
A szórakó videó előadásában is…