Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
VersJobb idők jönnek
Álmomból felriadva ébredek,
Hol a jövő rettegtet engemet.
Hajnali halk hideg kése nyúz,
Átölelt magányban te lapulsz.
Miért szűköl tört az én hitem,
Hiszen új nappal kélt életem.
Hamar hát, feszülj csak neki,
Megéri feladni feles félelmim.
Ezzel érteve azt meg igazán,
Hogy mit teszek az bátor tán.
Hiába mond bármit a lélek ő,
Eltenni hogy félek az igaz erő.
Belső tartás ez, mibe egyetlen,
Hinnem kell mindennél ebben.
Holnap eljő, hiába menekülök,
Bizalmat hozzá csak én szülök.
Kegyelmi állapot
Gondolat kerget belül gondolatot,
Mi az amit tettem, mivel lehet több mit még adhatok.
Van-e még időm itt az élet legelőn,
Vagy előbb találom meg, hogy ki az én igaz teremtőm.
Mert teremtetés, születés szentségei között,
A kétely is bennünk e világba költözött.
És nem bízunk egymásban, majd lassan semmi másban,
A szabad akarat fogcsikorgató ajándékában.
Ki megéli, velünk mind szikesre ég már félúton,
Mondja nekem, ugye megírod, ha kell szívem itt hagyom.
Nem akarok írni, mert az írás a jel,
Világainkból mi magát bennem felelve felejtette el.
És eljutni ide, ezen gondolati pontra már áldás,
Érzed hogy szűnik a konok homokszem ragaszkodás.
Ha megérted akkor felérted és szintén oda vissza,
Még elér a mindnek megbocsátás és az övék olyan tiszta.
Nem kell tudnod mindent, nem kell értsd azt hol nem lehet,
Csak tudd lesz az a béke ami majd mindenre felelet.
Én vagyok a vándor ki utadon idáig ballagott,
Szerettem, csalódtam, reméltem, kegyelmedre vágyom,
hát itt vagyok.
Vártalak
Türelmesen viselve éppen magamat,
Kivettem a szekrényből a szebbik ruhámat.
Rendbe mindent raktam amit nem tennék,
Jó benyomást kelteni te benned szeretnék.
Peregtek a csiga lassú másodpercek,
Lelkem titkai neked rég megfeleltek.
Úgy tolnám a pillanat elakadt szekerét,
De várok halkan mert várni rád jó még.
Hogy a mosolyod itt legyen bennem,
Felolvadva testben s lélekben.
Hol pillantásom mint égő ruhát,
Téged egyszerre a magasba és mélybe ránt.
Várok mert szomjúság vagy, vágy s kétely,
Hol mindent hinni akarok csak te jöjjél el.
Nem érdekel ha én leszek a világ bolondja,
Éget a vágy ó te bűnös édes szolga…
Mert nekem hiába várni is boldogabb rád,
Mint lassan égetni a vágyódás parazsát.
Én úgy látszik vagyok az ebben élő-égő alak,
Édes-kegyetlen, de boldogan vártalak.
Ál-Arc
Itt a remek alkalom!
Farsangon ragyogom,
Hogy te ne légy te és én se én,
Elvesszük magunkat ez éjszaka küszöbén.
Mert ma más mindenki, mint más,
Eljátszod az eddig nem ismert alakváltást.
Titkom titka is virágba szökken,
Nincs a semmi, a bármi mindenné lett itten.
Emitt e forgatag forgathat meg téged,
Ad a sötét hidegben új életet és reménységet,
Hogy eljő a tavasz csak kibírd és várd,
Addig is lopj vagy adj csókot, mire vársz!
És ropd a táncot oly nagyon szabadon,
Mintha az erkölcs nevű lomha szolga,
Soha nem érne téged szavadon,
Ma este túl lassú ő és nincs itt dolga.
Egy a szabály: te nem lehetsz te magad,
Tied a bolond szabadság még tart az alkonyat.
Én tudom, te tudod, de ki nem mondhatjuk soha,
Csak így létezhet igaz álarcaink sora.
Laurához
Ahogy az utcára lép meleg barnán csillan bőrén a fény,
Elveszik bennem a gondolat s eltűnök én.
Mosolya végig fut az egész ég alján,
De én telhetetlen vagyok és e mosolyban fürödni akarok,
Nézni, ahogy gyönyörtől elhomályosult szemei átölelnek engem…
…Csendben…kell elengednem, de ne menj még,
Csak mosolyogj rám, ennyit kérek,
Aludj a karomban édes el…Laura…Az élet értelme mostantól te leszel.
❤