Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Sötétbe visz az út, a lélek nem kegyes,

A feneketlen mély, beteg vágyat keres.

Megírtam hát sokszor mit szégyeltek el,

Mi a bennetek belül munkáló átok kehely.

Nem tettem mást csak kimondtam azt,

Emberben sötét kéj fájdalomhoz tapadt.

Mocskos álcátok ím a napfényben állva,

Égeti bőrötök a kimondott szó igazsága.

És lettem így én a szemetekben a szálka,

A nemesi nemtelen, ki mindezt meglátta.

Ó igen, és élveztem is veletek együtt járva,

Eme erőszak mocskos gyönyörök iskolába.

Mert mertem leírni mindazt rólam s rólatok,

Hogy képmutatóan átkos hazug otthonotok.

Nem a szavak, tollak mik a papírra vetetett,

Lelkünk az, mi beteg, eme szörnyű fergeteg.

És a túl sok igazság, utolér s nyakamba hág,

Csak őrült lehet, ki mindezt arcotokba vág.

De kérdezd a parasztot, a szolgáid lelkét,

S igaz válaszaiktól belátod végzetem terhét.

Mit teszel ó ifjúság,

A hihetetlent valóra.

Félelem nélkül élve,

Szabadságért téve.

Mit az eszme gyújt,

Lángba, ósdi elhullt.

Magyar nyelv terem,

Szabadon éneklem.

Ifjak, hív a haza ma,

Mit apáink elbuktak,

Valóra váltjuk, miénk,

A sajtó és Buda vára.

12 pont miben jővő,

Nemzet dalolva nő,

Jöhet vész, vér, erő,

Győzni fog, lépj elő!

Bécs talpnyalóinak:

Büszke Magyarnak,

Vagy ti: Rebellischer

Schweinehund hívnak!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Barna, számát szív melengetve el töltő ragadós mámorító csoda,

Borzongó testemen, végig vibráló élet lüktetést varázsolsz te oda.

Trópusok tüzét vastag húsos héjában kódoló bab coca,

Mezo Amerika ős isteneinek feketepárduc vér bora.

Véremnek vére születtél mint rettenetes rituálék test széttépő sora,

Huitzilopochtli még inni vágy hát vágj le most tízezret nosza.

S vérük a bab péppel el keveredve mámorod fokozza tova,

Templom piramisod lépcsőjén vér lucskos volt a moha.

Ám jő a Hispán őrjöngő évszázadaid véget érnek s a nép lesz az ő fogja,

Kultúrád vértóba száll a bab utat talál vissza magát király szívbe lopva.

Angol Holland Francia beszáll a boltba s rafináltan péped nyomja,

Meg édesítve létrejön a kitárulkozó csokoládé családfa lombja.

Sikkessé válsz mint bon-bon és az udvarlás s vágy át értelmezett tárgya,

Hozzád kötődve lét öröm és élet lüktetés találnak egymásban párra.

A mészárlás katarzisából a lelki testi örömig vezetettél táncra,

Gyakran hódolva én sem tudok sokszor gondolni másra.

Hát feldíszítem szeretőm apró passzilláiddal sorban fektetve őt az ágyra,

S hagyom hogy egyre jobban felmelegedő bőre a te testedet is át járja.

Mikor alakod már az ő alakjával eggyé válva lett a vágyam lángja,

Ölelésem és csókjaim határtalansága mindennek az édes barnás ára.

A pusztulás eksztázisából téged te barna pörkölt csoda megmentve s megváltva,

Hagyom hogy boldog mosolyok között csokoládé csodája őt is átjárja.

Bőrünk szülőfölded arany barna színéttől mázosan fénylik a világra,

Szemében tűz csillan s lelkes-mohón kész a viszont imára.

Tűz tűz ősi lélek sötétségből a fény felé törve lettél te a gyönyör bab virága,

Vér vér megtisztulva rég és gazdagítva lélek és test formáid imádja.

Sas sas vagy te mi sötét mélységeimből lelkem mindig ki rántja,

Vágy vágy őstől belém kódolva ízed olaja lelkemben a hála.

És a szórakó előadásában is…

Kegyetlen teher célnak születni,

Legvégül akarat eszközének lenni.

Mert te tudod a célról mi nemes és jó,

De ha ölnöd kell érte mind hiábavaló.

Láttad az utat írva oly tisztán előre,

Nem vezethet csak megmaradó jövőbe.

Vagy az ön feláldozó szeretet példa,

Vagy pusztulás feledés sötét árnyéka.

Életedben minden de minden terv lett,

Személyed megszünt céllá nemesedett.

Német szövetség és vele frigy köttetett,

Nagybátyád sorsa így megpecsételtetett.

Jutalmad a korona és a világ elismerése,

Esélyt adtál nekünk jövőnk megismerésére.

Bölcsé váltál mert soraid mai napig igazok,

Sok ki utánad trónra ül fele ennyit nem tudott.

És lelked nemessége szentté válva téged elér,

Nemzet teremtő vagy örök hála szeretet ezért.

Ó mondd igaz Királyom te ki Vajknak születtél,

Megérjük e mi, nap mint nap a te áldozatodat azért….?

És a szórakó előadásában is…

Alap mit mindenki ért, az élet, az otthon,

Boldogulás, szeretet mit a szíved adjon,

Belé s oda a mag töretének nedve mellé,

Mi világot jelent mind de földet is, eggyé.

Nemzetet kultúrával s mindenféle vérrel,

Kinek jó dolgos keze törődőn kalászt érlel.

Tradíció mi megtart, nem vesz el, csak ád,

Aratók ünnepén büszke az egész család.

Mert lehetsz keserűen száraz vagy ropogós,

Büszke nemzeti szalaggal átkötve lobogós.

Mert dolga közben csak annyi amit tehet,

Hogy átadott szeretettel tölti meg szívedet.

Hát ünnepeld egyszerre s mindig tovább,

Szent Istvánt s a hazánk étkeinek királyát.

Mert nem az a Magyar ki pódiumra fölhág,

Hanem ki izzadságával egy népnek enni ád.

Hát jó gazdag, új Magyar vekni, minden falatod,

Kinek-kinek hite szerint az tiszteltet megadod.

S hirdeted boldog teli szájjal mosolyogva te el,

Magyarnak lenni jó és közben éhes sem leszel. 

És a szórakó előadásában is…