Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
GondolatokHangyák istene
Te, jelentéktelen te,
Dolgod van, itt az ideje.
Rengeteg társad be kell hogy lássad,
Nem kérdés, kérés, nincs más választásod.
A boly életed és a halálod,
Ne bomolj, ez a tudat rész a te álmod.
Nem vagy senki mégis mindenki lehetsz,
Az egyetlen cél vagy mert a cél nélküli eltemet.
Dolgozz, védj, gyűjtögess, felfedezz,
Pusztulj ha kell, millió jön majd helyetted.
Nem kivagyiság az hogy csak értem élj,
Végtelen idő mélye óta miattam vagy a tökély.
Épphogy csak látod mi körülötted a világ,
De nem is kell, bármit elmondasz feromonokon át.
Utat találsz és elhozod mi királynődnek kell,
Tökéletes vagy és ez célomnak épp megfelel.
Építs föld alá vagy fölé hibátlan rendszert,
Voltunk, vagyunk, leszünk bárki bármit ki eszel.
Trillióságunk az egyből, való eszköz, fegyver,
Csak a következő generáció mit, én Istened követel.
Nem kell hogy értsd és úgyse fogod,
Az ember, ó büszke pedig ő is csak bolyba bolyong.
Hiszi egyénisége, érzései mivel különb nálunk,
Atom tűz haláluk után marad, jön el a mi világunk.
Az ördög hegyen
Valahol az életút közepén áll az ördög hegy,
A kérdés nem az megteszed, fel kell rá menj.
Ki eljut odáig, rajta mindenki át kell hogy kelljen,
Választásod csak hogy maradsz-e pokoli odafenn.
Mindenkinek más és más mit tartogat a teszt,
A lehetetlen és az erkölcstelen itt szinonima lesz.
Ha meg teszed, itt gyilkos vagy, áruló és léha,
Az ördög hegy senkit könnyen nem ereszt, soha.
Úgy döntesz nem teszed? Pokoli egy dilemma,
Hátralévő napjaid kétség és sötétség martaléka.
A mártírok itt elégnek és a hősök halnak utánuk,
Egyetlen reményed se túl sok, se kicsi léleklángod.
Mert a kevély és a menekülő törpe egyaránt elbukik,
Csak az jön le ki ember marad de nem tündöklik.
Te bírd ki légy szerető magad s hidd el túl leszel,
Millióan átjutnak, ők kiket az ördög sem érdekel.
Kérded hol marad a Humánum, az emberi eszme,
Hát az valamikor egy haláltáborban lett eltemetve.
Megérted a pokol az ember lélek része kell legyen,
Ez a legnagyobb tanulság odafönt az ördög hegyen.
Nyugtató
Túl ideges az élet ahogy bennünket éltet,
Nem csoda hogyha kiégnek odabent a vezetékek.
És mielőtt felmásznál teljesen az idegeid falán,
Itt egy tabi mitől állva egyhelyben alszol egy hetet talán.
Kitaláltuk hogy ne kelljen törődni az egésszel,
"Biztonságosan” kivezettünk az izgatott életből.
Lásd az agy nem más mint egy kapcsolótábla,
Leverünk néhány alkatrészt jobb lesz tőle meglásd na.
Mindig az esztelen rohanás, mindig csak az előre,
Ugyan már ki gondolt volna erre a lehetetlen jövőre.
Lekapcsoltunk téged mert gyors megoldás kellett,
Nem értünk rá megtanítani azt hogyan is kell élned.
Nahát, függő lettél, de még lehet magad sem tudod,
"Én nem lehetek az, nekem mindent orvos adott!"
Mit mondtak az elején, rajta hát, most emlékezz:
Kis időleges segítség, fontos rendszertelenül szedd!
Hogy ne ő legyen a gazdád, véred elfajzott ivadéka,
Négyszer annyit szedsz mint az elején és ez sem elég néha.
Hogy rohadtul fáj és börtönödben nem aludtál évek óta?
Nem ő hibás, te hitted el, a pasztilla megoldás volna.
Mert nem eredendő gonosz de nem is lehet főszereplő,
Kis segítséget tehet és a körülményekkel szemben esendő.
Hogy eltúlzom és te bármikor ha akarod le tudsz állni?
Rendben, azért felírtam a felhőbe egy dupla adagot… Minek várni?
Zűr reál
Zuhanok végtelen kicsi égi tavon,
S ezennel az alkalmat megragadom,
Hogy a mindent veszni hagyom,
Egy töredék valóság darabon.
Hanyagon hintázom mint búzafű tenger,
Felsarjadt ajkaim ó ne feledd el,
Megfogott, nem ereszt a nyári szépség,
Bárhol vagy lásd be kicsi a mindenség.
Majd…
Úttalan utakon kutatva utazom,
Ott vagyok de magam nógatom,
Holnap a hold vagyok, én telény,
Csoklózunk tudatunk fény terén.
És táncol a lámpa velem tovább,
Megemlegetjük még ezt az éjszakát.
Ő és mi libbenünk a falon fény-feketén,
Utoljára rám csillan s eloszlik felfelé.
Érzem ahogy visszanyom az ágyon,
A nem biztos hogy vágyott valóságom.
Ébredni kell mert az ébredések már közteher,
Szűrős emlékezés tehát zűr reálra vált;
Ezzel.
Álom bolt
A fejemben volt egy csilli-villi álom bolt,
Polcain sok-sok számon meg nem élt álmom,
Őket mély szezonális áron leárazva kínálom,
Mégis nézelődő volt a sok, kevés ki rákapott.
Pedig portékám igazi egyedi s a por sem lepi,
Időtálló vonzó darab mind s érzi ki mint rá tekint,
Terít olyan erős bűverőt senki sincs ki rálegyint,
Unalom nem jellemezheti, sőt meg se érintheti.
Van-e garancia? Csak mint az életben vala,
Hiszen, merszed van bőven vegyél hát bátran,
De hogy biztos-e azt még én se próbáltam,
Egy a tuti, álmaimnak kedves, édes a dala.
Szomorú álomba vesznél el, hát itt hiába,
Elkerülnek messzire nincs nekik itt igaz tere,
Szomorúságom ere nem akadna egy emberre,
Elég bú lakik a csudába a beszédes szavakba.
Hát mutatom, csekkold az én szép álomboltom,
Van itt kicsiny vágy és van hatalmas is meglásd,
Mint hihetetlen kapást éld életszerűen át a varázst,
Itt vár placcom ahol élő álmaim csak neked tartom.