Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
GyerekeknekAz egy…
A világ az egy szép foci labda,
Passzold gyorsan csak oda!
Meg egy bringa amin szállok,
És soha semmiért meg nem állok!
A játszótér az egy csoda életfa,
Ahol mindenki kiabálva éled ma.
Krétázhatsz csúszhatsz, mászhatsz,
Csak nyugodtságot nem kívánhatsz.
A barátság az egy szép piros alma,
Itt a fele, gyere át játszani délután ma.
Kicsit játszhatunk a konzollal a tv-n,
De aztán úgyis legózni fogunk a végén.
Gyereknek lenni az egy a legjobb dologból,
Ha jó vagyok, ha nem, mindenki rám gondol.
Az iskola is nagyon jó mert ott a többi gyerek,
A tanárok is így gondolják így ritkán felelek.
Végül a gyereknap az egy…mindennek csúcsa!
Mert akkor enyém mind a szívetek kulcsa.
Rólunk szól és ránk nevet az egész világ,
Boldogan tovább adjuk majd, a szép szokást.
És a szórakó videó előadásában is…
Felhőbolt
Volt egyszer, hol nem volt,
A nagy házas utca sarkon,
Egy csupa kék, csupa pamacs,
Szépséges felhőbolt.
Bizony jól sejtetted,
Ez volt az a hely, el nem vétetted,
Ahol minden csakis felhő volt,
Beléptél, valaki talpad alá egy felhőt tolt.
Polcokon pedig állott garmadában,
Sok felhő halom, harmad áron,
A kicsik és aprók még olcsóbban,
Felül a nagyobbak szépen sorban.
Ma érkezett vidám tavaszi bodor,
Alatta egy nagy sor bárányfelhő honol.
Rosszkedvűeknek a vihar felhő párja,
Nem volt népszerű, de nem is volt drága.
Felhő néni a pult mögött,
Mindenkit mosolyogva köszöntött.
Talált megfelelő felhőt mindenkinek,
Jól ment a bolt és a hangulat volt csoda remek.
Te is gyere el egyszer talán,
Vehetsz képzelgő felhőt is kiskomám.
Csak szép felhők vannak, egyiken sincs folt,
Ilyen hely a Nagy Kék Ég utcai felhőbolt.
Bíborkackac
Bíborkackac felhőkön táncol,
Szép álmot neked közben bábol,
A nádszál hegedűi neki dúdol,
Dallamokat hetedhét határról.
Mi ez, de szép kérdi Kackac,
Játszd majd a repülő malacnak.
Vidám lesz tőle, röfög nagyot,
Röff-röff mondja, barátod vagyok.
Bíborkackac menjünk a rétre,
Vágyom szivárvány cseresznyére.
Füttyös mangó, körtülő barack,
Nem iparkodsz nekem marad.
Csurranó cseppje, édes méze,
Két darab elég egész ebédre.
Se nem éhes, se nem álmos?
Akkor vár ránk égtükör város.
Oda nézz, látod azt a szépet?
Fény csillanósan égből kéket.
Mert tudod lehet fent szürke,
De fölötte mindig ott a kékje.
Nézzük meg a naplementét,
Narancssárga köntösös estét.
Sok csillagon vele álmodhatsz,
Válassz és ott vár Bíborkackac.
Télapó Rádió
Valahol, az északi sarok jeges-csúszós kellős közepén
Áll egy jég alatti, titkos játék gyáros város leges tetején
Egy rádió torony, s benne egy jól felszerelt, pörgős stúdió,
Ott a DJ, aki tolja a zenét és hangot, a nem is öreg Télapó.
Aki nyomja a gombot, és adja a jó rigi-rigi-rigi ritmust,
Mire a sok kicsi, szorgos manó a játékgyárban futkos.
És ettől pörög a krampuszoknak is a lecsi-fecsi nyelve,
Morognak: "Eleve, a fele se kapna-ajándék, az feledve!"
Itt jön Rudolf, a híres fény orroló jóravaló, pedig ő nem is ló,
És bekonferál, ahogy való: "Nyomjad nekik, MC Télapó!"
"Miki-miki, mit, kit látok, rosszak vagytok, be próbáltok?
Tuti megkapjátok bele a lábbelibe, telibe virgácsolok."
"Aki nem jó, hahó! Utolsó esély, most indul a Télapó, ha jó,
Meg ha nem, akkor is, nem késő, hogy nem virgács jövő!
Szedegessed össze mindenedet, magad és a játékokat,
Ha szobád rendje nő, virgács helyett talán találsz csokikat."
Most Rudolfé a szó: "Mekkora arc ez piri-piri-piros tél toló!"
"Menjünk, induljunk, városokban vár a sok csillag szem lurkó!
Mindent felpakoltunk, tiéd a 100 megatonnás rakéta szán,
Zöld, fehér, pirosra elrajtolunk az égen, csodálatos Télapókám."
"Hát akkor hipi-hip-hopp, pattanj, lámpaorr, a kengyelbe be,
Mi csak egy napot dolgozunk, de már vágyok a pihenésre.
Sűrű egy esténk lesz, figyeljen mind, kinek szarva sokág,
Rajta hát, tegyük boldoggá az egész világ gyerek hadát!"
Kis cipőm tündököl
Kis cipőm, kis cipőm, gyere már,
Már elindult, igen, úton van,
Ne késlekedjünk, mindjárt itt jár,
Iparkodjunk, várnak az ablakban.
Itt a jobb, de hol a bal?
És még aludni is kell hamar,
Jaj, kopott az orrod, ugye, nem baj?
Szememre húzom a takarót, mert lesni akar.
Csilingel a szánja, fülemmel képzelem,
Hatalmas a zsákja, mégis elfér,
Sok csoki, ajándék járja most képzeletem,
Hogy jön fel a sokadik emeletre, kész rejtély.
De nem a titkát vadászom, csokija kell nekem,
Olyan nehéz pont a végén jónak lenni,
Mert fő csokoládé-szakértő a pocakom s szívem,
De várnak kis cipőim, nem számít más semmi.
Kis cipőm, kis cipőm, itt van már!
Tényleg eljött, igazán csak hozzám,
Na jó, hozzátok is eljön, csak várd,
Mutasd, te mit kaptál, hű-ha, ezt nevezem, igazán!