Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Van amikor elönt a sok futó sűrű pillanat,

Az amibe az agyad egyszerűen beleragad.

Megál és nem mozdul oly béna és tétova,

Azt gondolja innen már nem megy sehova.

És akkor jönnek a kis gondolat manók,

Úgy hívom én őket hogy az agytoppantók.

Kenetlen gondolat fogaskerekeid sora,

Várja, hogy rúgják ők jól erősen oldalba.

Mert kigondolni ebből magadat nem lehet,

De jól jön ilyenkor mindig egy kis önszeretet.

Önmagad kicsisége javító brigádként,

Átsegít az elmédet lehúzó vízből mentőként.

Hiszen egynek nem azért adatott az agya,

Hogy önmagát vele agyatlanságban hagyja.

Tudja jól ezt mind a szikrázó gondolat manó,

És tűzforgácsával jön mint gond megoldó.

Nem tudod mit mondjál, elakadt a mondat?

Toppants csak lábaddal segítségre akadsz.

Továbbmegy a pillanat és te is könnyen vele,

 Ilyen az agytoppantók erős baráti serege.

És a szórakódó előadásában is…

Mese vers, gyerekeknek

A falu békésen a hegyek közt a köd völgyben ült,

A természet adott életet, ételt és mindenki örült.

De még ha minden körülötted valóban csodaszép,

A nap nem süt mindenhova és valahol van sötétség.

És ott él a gonosz, az irigység és a fájdalmas harag,

Kit ha nem értesz meg fél és nagyon egyedül marad.

A faluban bál volt mert bőséggel véget ért az aratás,

A lány a legszebb volt, a sötétnek ő kellett senki más.

Visz a sötét, száguld velem immár ismeretlen utakon,

Én az övé, ő az enyém mindkettőnké volt a hatalom.

A sötét ismeretlen és félnem kéne tőle de nem tudok,

Semmi sincsen csak úgy magától, mindent tudni akarok.

Soha senki nem akarta megtudni miért vagyok létezem,

Neked elárulom, hogyha szépségeddel táncolsz nekem.

És szólt a zene áradt át végtelenül mindenhol a hegyeken,

Táncolt a lány, örök szépségével és csodálatos mívesen.

Maradsz velem mindörökre, táncolsz a ködben én velem?

Maradok ha megígéred nem bántasz senkit a völgyben lent.

Ígérem, sőt védem őket csak légy te örök az én kedvesem,

Így örök ködben a lány szelídíti a sötétséget tánclépéseken.

Kerek világ, gyerek világ,

Fuss szaladj, meg ne állj!

Nevet,  jár veletek vígság,

Kiáltsd: csend megy már!

Kapj el ha tudsz, te fogó!

Lábam pattan mint gumi,

Minden lépés trambulin ó,

Elszáguldani könnyű buli.

Mozog pörög, körbe repül,

Kerék hajt, kölök szív kitart.

Pihen, leül nem rólatok szól,

El kell fáradni ki felnőni akar.

Vegyes foci, fuss a dombra,

Anya perel, újra új cipő kell,

Mászókázz készen élet falva,

Apa mosolyog, ez az, szökellj!

Ligetben ma fess, légy ügyes,

Ne akarj nőni még jó sokára,

Ma azt ünnepeljük, jó veled,

Mosolyogni a gyerek csodára.

Anya, apa, mi van ma?

Ma szeretet száll mindenhova.

Megértő lélek és testvériség,

Hogy jobban értsd a többiekét.

Száll mindenhova? Énrám is?

Rád és beléd bizony, máris!

Hogy tudd, szeretet a minden,

Legemberibb ajándék, mit adott Isten.

Hol van, merre, nem találom?

Ha már keresed, akkor biztos nemcsak álom.

Dugd ide a fejed, hallgasd a szívemet,

Minden dobbanása a pünkösdi üzenet.

Mi az, elmondod, hogy én is hadd tudjam?

Ahogy rózsák nyílnak pompázó szirmokban,

Úgy érlel a tavasz szeretetet halmokban,

Bennünk Ő ülteti el, s ez az igaz életdallam.

Nekem is dobog, mindig itt van velem!

A pünkösd erről szól, szívedben megleled.

Olyan nagy nevető öröm, hogy lenni jó,

Hát szerbusz, pünkösdember, te életre való!

Nem vagyok fáradt – közli az öcsi,

Több se kell és tesó, hugi fújja és énekeli:

A felnőttek belefáradnak hogy felnőnek,

De a gyerekek ezért csak sajnálják őket.

Mert látjátok nem kell úgy sietni,

Gyereknek sokkal jobb bizony lenni,

Mert jól érzed magad és nem fáradsz el tőle,

Hisz a felnőtteknek unalmas alvással telik az ideje.

Na de bizony erre válaszul apa és anya is énekel:

Ha én is egész nap semmit csak játékot tennék,

Az álunk kopna szépen fel, hidd el öcsém húgom kisember,

A játék volna ami legkevésbé érdekel, mikor nem eszel.

Egyezzünk meg legyen ez most egy közös pont:

Mi segítünk felnőni szeretett falatokon,

Szívbeli ölelésen alaposan és nem lomposan,

Cserébe ti rendben tartjátok a szobát,

És nagy alvással ünneplitek az éjszakát.

Ekkor Cili-csöpp a házi és macska a szobába tévedt,

Nem értve a helyzetet, van sok ember itt mi végett.

Nyávogott csak úgy csendesen ásítva, gondolta nem ügy,

A legkisebbik ekkor mondta: Nem hallottátok, cica mondta aludj.