Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

A kis szívekben nagy ma este a várakozó izgalom,

Elindult már, jön ide, mutatták a telefonos radaron.

Azt ugyan senki nem tudja, hogy elég jól viselkedett-e, vagy sem,

De abban mindenki biztos, hogy dolgozott ezen erősen.

Varázs-csendes, csillogó, tiszta a hideg éjszaka,

Cipőboltnak is elmenne ma este a házak ablaka.

Éberen alszik most minden pici kéz és pici lélek,

Álmaiban azt reméli, hogy izgalmas és finom meglepetésre ébred.

Mert itt jár már, ki így köszön: "Hó-hó-hóestét kívánok!"

Piros kabátos, fehér szakáll, egy nagy teli zsák, igen, jól látjátok.

Hisz minden gyerek, ki az álmaiban leskelődik, az Mikulást lát ott,

Biztosan emlékezni fog arra is, hogy vele egy jót parolázott.

Megbeszélték, hogy mindenki jó volt, hogyan is volna másképp,

De bocsánat a türelmetlenségért, most már igazán jöhet az ajándék!

Hatalmasat kacagva mondta a nagy szakállú, jövök ide jövőre is,

Ki tudja, tedd ki a cipődet az ablakba ma este, hátha kapsz tőle valamit te is.

Sorban álló lábbelik

Várják, hogy valakik észreveszik.

S jóság ide vagy oda,

Hagynak valamit benn, mi lakoma.

Pici, csillogó szemek lábujjhegyre állva

Lesnek ki a szürke, hideg félhomályba.

Vajon itt járt-e már az eget szántó,

Híres, piros rénszarvas húzta szánkó?

S jön-e a fehér szakállú, nagy pocakos,

Hó-hó-hó! Hangja olyan csiklandozgatós.

Lesz-e ő jó, ha már én nem voltam?

És tesz finomat és szépet csomagokban?

Pici szájak suttogják nevét a dalban,

Szülők mosolyogva ellágyulnak halkan.

Mert várják, hogy valakik észreveszik

Mind a sorban álló lábbelit.

Pimpalpütty reggel öltözött,

Az előszobába szép fény költözött.

És rajzolt egy szürke folt Pimpalát,

Ahogy az a cipőfűzőével babrált.

Anya! Apa! Riadó!

A földön van egy új Pimpaló!

Ej, hát lássuk is csak ki az, mondta apa,

Meglessük azt a kis pimaszt!

Nohát, ő egy különleges vendég, nem csaló,

Nem más ő mint egy árnyék manó.

Látod, pont azt csinálja mint te is teszel,

Pontosan mindig ugyanazt és mindig vele leszel.

Mindig?  ~ kérdezte Pimpala ~ este is?

Este nem, válaszolta apa, olyankor alszik a kis hamis.

Ha süt a nap, vagy ég a szobában a lámpa,

Biztos lehetsz benne, hogy lábad nyomát járja.

De jó barát ő, nem kell félni tőle soha,

Sőt mesélni is segít, hova akarod árnyjátékot vetít oda.

Gyere induljunk és ő is jön velünk az óvodába,

Fogják a kezét a szülei, a levegő és a nap sugara.

Igaz csoda birodalom vagyok!

Ezzel a gondolattal nyitok,

Ezen mosolyogva este zárok,

Imádom, mikor ti gyerekek nálunk jártok!

Bennem nincs egy rossz játék,

Se egy rossz gyerek,

Én mindig rólatok énekelek,

Mert gyereknek lenni, a legjobb lehet.

Nézd ez a hosszú sorom mind rózsaszín,

Oda járnak a lányok főzni és babázni,

De van sok kütyűm is, nagy és parányi,

Még gyűjtős kártya hegyeket is lehet találni.

Építő játékok, hintaló, vekker,

Csak azt az egyet ne feledd el,

Hogy nem egyedül csak te vagy a világon,

Belőlem a tesódnak is valamit kell találnom.

És május utolsó szép vasárnapján,

Mikor bajszod nagy vatta cukor,

Gyertek korán, ne legyen még tömeg nyomor,

Mindenki bennem boldogan jár, a gyerekek napján!

Rudyard Kipling - If című angol költeményének fordítás általam,

Elsősorban gyerekek számára.

Ha nem félsz mikor a többi gyerek kiabál veled

      És mind dühösen harsogja a neved,

Ha te bízol magadban amikor senki sem szeret,

      De meggondolod hátha nekik is igazuk lehet;

Ha tudsz várni és nem unod el a várakozást,

       Füllentenek rólad és nem füllentesz vissza hát,

Vagy utálatosak, de te nem utálod őket tovább,

      Nem azért, hogy a mások jól gondoljanak rád.

Ha tudsz szépet álmodni - de nem csak az álmod a

       fontos;

       Ha gondolkozol is - de azért szeretsz mást dolgot

       csinálni is;

Ha majd elér téged az Öröm vagy a Szomorúság

       De egyiktől sem hagyod, hogy te légy túl dilis;

Ha nem dühöngsz mikor valaki nem azt mondja amit

       Te mondtál neki, hogy bolondítson vele másokat,

Vagy játékod mit sokáig építettél, most romokban áll,

       És nem szólsz, fogod és újra felépíted te magad:

Ha minden gyűjtögetős kártyád mit annyira szeretsz

       Feltennéd egy bolondos fogadáson te mégis,

És elvesztve újra előről kezdenéd el gyűjtögetni őket

       Soha nem panaszkodsz róla bármennyire fájt is;

Ha nagyon elfáradtál tornaórán de mégis futsz tovább

       Nem tudod, miért is csinálod, már mindenki sétál,

És kitartasz magadért, nem lehetsz te ki a leglustább

       Mert az akaratod dalol, büszke leszel ‘Ott a célnál!’

Ha kedvelnek de egyformán kedves vagy mindenkivel,

        Vagy felnőttek dicsérnek, nem száll az a fejedbe,

Ha barátod vagy ellenséged se tud bántani semmivel,

        Ha mindenki számíthat rád, de ad is érte cserébe;

Ha megtudod tölteni az elmúló egy percet,

60 pici tettel, gondolattal mi nem csak magadról pereg,

Tied ez a Föld golyóbis és vele minden mi csak lehet,

És - mi fontosabb - Ember lesz belőled, te kedves gyerek!