Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Humor
Aradi_Gabor•  2024. június 19. 05:11

Agy, kijáratot keres


Megáll egy ész és ténfereg,

Gondolja magában, na én innen megyek.

Nincs itt semmi keresnivalóm, kihasználatlan vagyok,

Tekervényeim ellustultak és én csak egyre lágyulok.


De hol van itt a kijárat, sehol egy tábla,

Micsoda kupleráj van itt, morogja magába.

Vagy ez lenne a rejtvény hol végre hasznom veszem,

Felvirradt végre a nap, nem hasztalan tomporoltam az egyetemen!


Lássuk csak, legyőz-e engem ez a csacska fruska vagy fiúcska, labirintusocska,

Homloka mintha gyémántból lenne ott se be, se ki nem jut ész-szócska.

Hátul meg, mit is mondjak, nyakas tarkója nem hajlik semmiféle jóra,

Most jövök rá, ez egy börtön és itt az én foglya vagyok már régóta.


Ó te szentséges magasságos Menza teszt most mit tegyek?

Magamra ébredtem és szintén magam az kitől rettegek.

Ha talán rátudnám venni magamat, hogy elvonatkoztassunk innen,

Akkor, sovány esély ugyan, absztrakt kifejeződhetnék más szinten.


Ki e fejből, fejből(?) inkább tökből ami ül a nyakán,

Abban a kongó sötét ürességben a semmitől elfutott ijedtében a magány.

Inkább leszek köz-tudat, tévhit, pletyka, vagy ezoterikus jó tanács,

Más agyak azt mesélték, ez most a menő, ezekről megy most még a gondolkodás… Még


Aradi_Gabor•  2024. június 6. 05:26

Marj-keting


Gyere, gyere megtanítjuk mi most neked,

Mi az amire nem is gondoltál, hogy van szükséged.

Mert nem tudod még, hogy vágyol te rá nagyon,

De mi azért diplomáztunk, hogy tukmáljunk vele agyon.


Látod milyen sokat fejlődött a mi "tudományunk"?

Piaci obégató kofából rajtad milyen kifinomultan fogást találtunk.

Pszichológia és még sok mást csak azért tanuljuk évszám tova,

Hogy te és pénztárcád ne legyetek egymásért úgy oda.


Kitartóan teszteljük azt ami eddig sohasem létezett,

És közben lehet, hogy lehazudjuk az égről magát a kék eget.

Mivel kreálmányaink hasznossága ép ésszel mérhetetlen,

Kitalálunk mű fogalmakat mint „befolyás” mi még számunkra is érthetetlen. 


De hidd el napi 5 órát csak azért meetingelünk veled,

Hogy fontosságunk hangoztatva minket békén hagy és elfeledj.

Hiszen el kell adni minden kacatodat, hogy elérd a terved,

Ezek a birka fogyasztók meg agyatlan vásárolva elhisznek mindent.


Eladó az egész világ és benne a fogaskerék mi magunk eladva vagyunk,

Gúnyolódj csak velünk tiszteletlen és jól "gondban" hagyunk.

Ordibálva az utcán próbáld eladni a cuccod de sikered nem lesz soha,

A nép a mi szavunkra butul mert csak belőlünk zeng a Tukmál Óda.


Aradi_Gabor•  2024. május 11. 05:57

Nyálfürdő


(A hízelgésről) 


Selymes az önbecsülésem,

Magamat alaposan kiheréltem.

Mert egy-kettő és eszmélő,

Nem marad lelkes szemlélő.


És szívélyes szemek nélkül,

Ugyebár a panteonban is csak egér ül,

Nem e felhősült költői lény,

Homlokán közönség remény.


Így más nincs is mit tegyek,

Önmagammal szembe megyek,

Be, egyenest a fényes karakter halálba,

Hiúságom olcsó lett és nem drága. 


Hisz lásd, a büszkeség romlandó,

Erjedő eredményei erős hashajtó.

Nem magamnak írom, nyugtatom magam,

Megmosakodva érted égek, itt az alkalmam.


Aradi_Gabor•  2024. május 8. 05:32

A sikertelenség záloga


Ön bicskázó lábam, magam gáncsol el,

A felejthetetlen béna pillanat remekel.

Mivel megbízhatóan megbízhatatlan vagyok,

Önmagamra gyakran rettegve rá ragyogok.


Hidd el én vagyok a csomagolt csalódás,

Egy nem visszafogott ánti adu-ász.

Én vagyok a pakliban a huszonkettő,

Ki nem létezve létezőn rettentő.


Úgy is hívnak, a biztos bukta,

A mihasznánál haszontalanabb fajta.

Tőlem működik minden összehasonlítás,

Hiszen ahhoz kell én zérus is, nem vitás.


Miattam fordítva felvett a póló, zoknidon a lik,

Bármi apró dühítő dolog mi még ideillik.

Mert én vagyok a 10% bal, te 90% jobb,

Ismersz, kerülj hogy legyen egy szép napod.


Aradi_Gabor•  2024. május 4. 06:55

Május legfontosabbadika


Drága Édesanyám!

Képzeld, ma a naptáram haragosan kiáltott reám.

Hogy: Tudod-e, tudod-e te azt,

Cseresznyevirágnál mi koronázza jobban a tavaszt?


Nem tudtam a választ én, balga, csacska lény,

S naptárom mélán legyintett: Nincs benned remény.

Majd rám ordított: Hát mire vársz még, te lüke!?

Rohanj és kapd lábad a nyakadba sebtibe`!


Egy erdőbe vagy rétre, de legalább egy virágboltfélébe,

Mert te egy lyukas fejű, pimasz tinó vagy a felejtésnek élve.

Megbántod emiatt, ki miatt itt lehetsz, a legszentebb lényt,

Most menj, és ha kell, rohand le az utadba eső összes veteményt.


Mert május első vasárnapja, anyák napja van, te ostoba!

És most vagy soha, de legalább ez egyszer ne légy nyámnyila!

Vegyél fel egy tiszta inget, és a fésűt is valahogy találd fel,

Tedd zsebedbe jó modorod, időben légy, ne késs el.


Miután mindezt elmondta elhallgatott a jó naptárcimbora,

De tudtam magamtól is, hogy ez az év legszebbik vasárnapja.

Minden, ami megköszönhetetlen, nekem az élet ajándék,

Érted rajong, téged ünnepel ma bennem minden szerető szándék.