Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Eljött, mert hogyne jönne mindig ez a szépséges tavaszi nap is,

Reggel pedig még olyan átlagosnak, sőt szürke hétköznapinak tűnt,

De ma végre megérnek a befektetett idősíkon a nebuló agyak, hisz,

Mint eltévedt turistacsoportok, téblábolnak már a családok odakint.

Kiöltözve, jobban-rosszan, keresi gyermekét és annak osztálya termét,

Markában szaporodni vágyó vágott s drága növényeket szorongat,

A portás tata most nyomta el mai harmadik dühviharos agyvérzését,

Miközben a megértettek hamisan "Isten veletek cimborák"-at danolgat.

Egymás vállát fogva dülöngélnek folyosón, termeken s lépcsőházon át,

Mintha menekülnének sötét éjszakai, remény és kiúttalan házak tüzéből,

Pedig az élet jön majd velük szembe és az állítólag jó dologokból áll,

Bármik is azok, mert ez eddig még nem lett világos a Pitagorasz tételből.

Az udvaron, ha nem esik, vagy a levegőtlen tornaterembe gyűl a nép,

Hol a még mindig reménytelenül eltévedtek kiabálják gyermekeik nevét,

Itt most a stréberek díjat kapnak, a többiek meg lassan hőgutát épp,

Valaki disznó beszólásokat suttog halkan, kínos elnyomni a röhögést.

És ezzel lassan vége is, furcsa megszállóitól szabadul az öreg épület,

Az elballagottak még nem érzik, hogy mi gondtalan veszett itt el igazán,

Megkönnyebbül a tanerő, most már csak a záróvizsga, és jöhet a szünet,

Jön majd a nosztalgia, mikor hiszitek, ha nem, ülnétek még iskolátok padján.

És a szórakó előadásában is…

 

És a szórakó videó előadásában is…

Húsvét hétfőn aki marad inkább józan,

S lányt, asszonyt hagy ő hervadatban,

Szorongathatja bűntelen a locsolóját,

Nem Megváltó, pszichológus oldja meg a dolgát.

Festegeti tojásait a húsvéti nyuszi,

Gondolja, ilyen árakon inkább árulok lufit.

De ha engeded én spriccelek rád kölnit,

Utána adhatsz rám érte egy nagy puszit.

Van nekem egy csodaszerem,

Ha hervadó virágszálad szabad élesztenem,

Látom már most mosoly ül a szép szemeiden,

Meglásd feltámad benned tőle minden.

Szabad e kérdeznem miért búsul a lelked,

Mikor egy nagy locsolóval itt ülök melletted,

Adja engedélyt drága virágszál és gondom lesz rája,

Hogy nem leszel te többet szomorú se lélekben árva.

Hát ne legyen igaz a Szent feltámadás,

Ha nem azért jöttem, hogy boldoggá tegyük egymást.

Tartsd ide a fejed és én megöntözlek hát,

Mi ez? Csak egy piros tojás? Vártam én jobb folytatást!

Bölcs emberek mondták régen egyszer,

Bolond az ki locsolhatna de inkább nem mer.

Ezért átmegyek én tűzön, kutyán és 100 akadályon,

Csak hogy el hidd, téged meglocsolni volt minden álmom.

Nyúlnak a tojáshoz ugyan nincsen semmi köze,

De a termékenységhez igen, úgyhogy add a kezed ide.

Meglocsollak én kölnivízzel hogy el ne hervadj nekem,

Mert tudod, te vagy a legszebb virág az én lelkemen.

Tavaszi szél szívet áraszt oly nagyon bennem,

Lány mosolytól felmelegszik a testem és a lelkem.

Átjöttem én most hozzád legszebb Rózsa, Ibolya,

Megöntözni téged és fizetségem lelked boldog mosolya.

Kicsi lánykák szép tojásokat fessetek,

A fiúk ma, húsvét hétfőn sorba állnak értetek.

Hívnak majd hervadó virágszálak de meg ne haragudjatok ezért,

Piros tojás és szép mosoly jár a kedvességükért.

Íme itt az utolsó locsolóversem mára,

Ha férfi vagy a talpadon ne csak szépeket, csúnyákat is locsolj máma.

Mert a locsolás maga az igaz varázslatot tenni,

Mindenki megszépül, ahogy elhangzik "Szabad-e locsolni?"

És a szórakó előadásában is… 

 

És a szórakó videó előadásában is… 

 

És a Triász előzményei: 10 locsolóvers és 10 locsolóvers, másodszor

 

 

Kukorékolni tanulni a macska,

Az akcentje még kicsit nagyobbacska.

Politizál az a csacsi szamár,

Hát ha valakinek, neki ez igazán jól áll.

Dalolnék - brummog a dörmögő medve,

Mély baritonjával könnyeket ereszteve.

Filozófiáját fejtegeti a vadkacsa,

Unalmas, mindig ugyanaz, hápogón bugya.

Gondolatsort lop a költő gerle pár,

Híme búgja - "Anyukám, szépet tojjál!"

Nagy a zaj, gondolja az érzékeny pisztráng,

Így ő mérgesen pisszt ránt és csendes marad.

A jó baromfiudvar csupa élet, csupa zaj,

Ki innen pörkölté lesz, párat költővé tesz a zűrzavar.

Bodri a szelindek unja s ásít egyet rája,

Elfekszik, haggya történjen az állatságok tára.

Látod mi fán terem a kommunikációs figyelem,

Ha megérted őket könnyen boldogulsz velem.

Mert bár nem hízelgő az összes példa vagy ok,

Én sem gondolom másképp, mint hogy állat vagyok.

"Nem én akarom őt, 

És viszont akarni se akar engem."

"Ezen dolog felett nincs hatalmam, 

belső utaim mint egy terhes szellem.”

"De ne vedd rosszul kérlek,

Hisz jó volt s az agyam lángolt tőled."

"Csak ott nincs mérleg hol érzek,

Vagy se, de itt a gyógyír, barátocska belőled."

"…hogy előbb innád ki az emésztőmet?

Pedig mennyit törtem magam ezen."

"Hát jó, akkor hallgassuk furcsán lelkünket,

Így lesz a kellemesből kellemetlen…"

"Csak azt nem értem, 

hogy amit én nem értek, azt te miért nem."

"Akkor is, e se szép döglött lovat élesztem,

Lélekrációm meglásd lesz verhetetlen."

"A vágy, a vágy, a vágy bennem,

Ez eddig remélem érthető."

"Ha nincs helyen, elment nem lelem,

És ha elment, nincs jövő és én se vagyok ő."

"Ugye máris könnyebb… vagy nem?

Akkor van tenger sok hal, sok eszkimóval."

"Pedig belül úgy értettem, mégsem.

De majd írogatunk, baj úgy sincs azzal…?"

És a szórakó előadásában is…

Mit érzel?

Lelkedből vérzel?

A más sorsa tép,

Ott belül szerteszét.

És szenvedni kell,

Vele együtt egy kicsit.

Mert már csak akkor élsz,

Ha ez az álnyomor elemészt.

Mert másnak szól,

Ki megrázva válaszol.

Tudod jól az igaz dráma,

Csak színpadon érdekes máma.

Az élet se jó, se rossz,

Majd lesz ki szerepeket oszt.

Mindenkit műkönnyekkel,

Csak biztonságos katarzis érdekel.

Feltűnik néha az igazi dráma, csendes,

De erős is hangosan lesz.

Ordítva tépjük szép egymást végül,

Ez az babám! Rúgd és kékül!

És a szórakó előadásában is…