Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
HumorA lusta
Na kérem szépen, megérkeztünk, ezt itt ugye én vagyok,
Kapkodásból, nyughatatlan rendrakásból biztos, hogy másnak is hagyok.
Hisz mindenből van egy utolsó utáni 10-dik alkalom,
Szeretem az ünnepeket ezért e nemes jubileumokat mindig meghagyom.
A “csináld, de most” nálam Hotten Totta nyelven szól,
Gondolom az adekvát válasz Hotten Tottán a "mindjjárt, rögvest, egy pillanat” vagy valami ehhez hasonlón.
Hisz oly nehéz az élet, meg még pluszba a sok házi-munka,
Megvár az, el nem szalad, nem abból az alomból való fajta.
Tudom sokan botránkoznak most a rendmániás szektából ezen meg,
De C`est La Vie, ti legyetek szorgosak én havi egy porszivózással is meg leszek.
Lakásom kényelmes és meleg otthon akkor is ha dőre létem lényege,
Nem a derék sorba rakott porszemek vagy a makulátlan karnis fény ege.
Mondtam is mindíg, hogy minden háztartási gép feltaláló kapjon béke Nobel díjat,
Mert eggyel kevesebb lehetőség mivel kapcsolatban nőm velem vívhat.
Tudom, ez egy hímsoviniszta-förmeteges-ős-kövület-csökevény-fertő,
Mikor a megoldás oly kézenfekvő, havi mínusz 2 ruha drágám és jöhet a bejárónő.
Az ambivalens dala
Olyan bizonytalan vagyok vagy mégsem?
Néha nem értem magam én sem egészen.
Egyik lábamról másikra gondolva állok,
Megteszem amit nem akarva mégis csinálok.
Előre van nálam a hátra, jobbomon balolok továbbra,
Kint is bent vagyok s ajtó se nyílik, mert be van zárva.
Az egyszerű mondatok is szuper bonyolultak nálam,
“Talán lehet végül előről mert hátulról nem ezt vártam"
S okosan mondok bődület nagyon nagy zöldet s butát,
Majd rájövök, hogy bőlcs szamárként kiáltottam iááát.
Zavarom csak tovább fokozza belső ellentétes viharom,
Minden pillantban most már két pólus között csapkodom.
S hidd el belül oly tiszta, összerakot csillogó benem a kép,
De ami nyelvemről végül kirezgül az bizony érthetelenség.
Gondold végig mondják, mielőtt kiejted vagy tedd he kell félre,
Mert mindenki elfut majd tőled lépéseit menekülőre véve.
Egyszerre gondolkozni s beszélni nem kicsi feladat,
Egy fenékkel megülni mindezen száguldó lovakat.
Szóvirágok helyett hagyom az egyszerűbb formát,
Előtörni, hogy jobban látassam gondolataim világát.
Bár semmi sem végleges amíg gondolkodom s vagyok,
Be kell látnom elegek voltak belőlem eme szózivatarok.
Szóval enny csak az egész? Hiszen ezt már rég értem.
Várj...talán még ismétlem míg magaménak nem érzem.
Oktalan örömóda
Hát kérem, micsoda egy csoda!
Ünneplő sugaraknak lett otthona,
Lelkem fancsali komor temploma,
Neve, már Határtalan Jókedv szálloda.
Én sem értem igazán mi történt,
S betartottam minden törvényt.
Hátsó szándékkal se néztem elölről,
Nem szórtam vicclapokat a tetőről.
Befolyásoló szert én be nem vettem,
Még kávémat is duplán felvizeztem.
Tükör volt reggel az egyetlen tojásom,
Annyit nevetek már eltűnt a vallásom.
Mert eddig is tudtam az élet röhejes,
Új hogy boldog vagyok ettől s nem ideges.
A szarkasztikus én feldobta a pacskert,
Felismertem végre belül e pancsert.
Nem rágom tovább az ízetlen kefét,
Rágja már más is, adok neki tessék!
Táncolok önfeledve a slicc gombomról,
Mondják is, ennek elmentek otthonról.
Engem nem érint ha mind ellenem ágál,
Mert tudom szívük irigykedve gazsulál.
Gyere fütyülj hát e komorú ökör világra,
Kell egy bolond, kell még sokak 100a,
Ne légy ne hülye s várunk gyere, de ne sokára!
Rakott krumpli
Földből kibúvó gumók szép szeletei,
Előre főzve vagy az önmaga nedvei,
Vendégeként puhítják az összetevők,
Zamataival kergítve, a jó szakácsnők.
Burg-li-krump-onya-djál most ebbe,
A szép fújt zománcos tepsibe te be.
Ezerféle variánsodból most én teszek,
Belőled egyet sütőm bendőjébe be.
És nincs félnivaló se, kedves vegák,
Lakto-ovoba jöhetnek szója kolbászkák.
Bele még egy baromfi udvarnyi tojás,
Keményre főtt szeleteitől egész csodás.
Kiben kavar a laktóz lebontási zavar,
Tejföl helyett, kefir s joghurt sem baj,
Sőt mi több, ezekkel is finoman pazar,
Joghurttal kicsit finoman mert fanyar.
Végül minden összeállt ügyesen s izibe,
Rakosgassad ide, ne szádba, tepsibe!
Ez a karikás Tetris a legfinomabb játék,
Boldog megtömött pocakod az ajándék.
Mikor tele raktad egy nehéz döntés jön,
Mi legyen a tetején? Tejföl, sajt, bacon?
Ezt már találjátok ki én rátok is hagyom,
Mert a jó rakott krumplit,
Elrontani innen már nem lehet nagyon!
Home office blues
Az otthonom irodává változott,
Szanaszét hevernek mindenféle papírok.
Mosdatlan kávéscsésze lődörög az asztalon,
A félig bekapcsolt monitor pislákol félvakon.
Én vagyok az a bolond irodista már,
Ki ádámkosztümben adminisztrál.
Nincs ennél szentségtelenebb állapot,
Furcsa zavartság tölti be az egész napot.
Étkező asztalom a volt nappali éke,
Mint egy atomtámadás utórezgése.
Mivel mindent házhoz rendelek kimenni se kell,
Számomra az éjszaka olyan lett mint a reggel.
Jó tudom volt ennek oka, pandémiás állapot,
De az irodai otthonlét új katasztrófát mutatott.
Személyes határaim hulltak ebben az ütközetben el,
Magán terem te drága többé nem létezel.
De bátor leszek s a rendetlent felszámolom,
Itt a tavasz és “irodámat” kicsinosítom.
Tudom ez a funkció zavar bennem él belül, de,
Ó te otthoni iroda, őszintén nem szeretlek felejthetetlenül.
És a szórakó előadásában is...
És még: