Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
HumorÖnjáró vágy
"Nem én akarom őt,
És viszont akarni se akar engem."
"Ezen dolog felett nincs hatalmam,
belső utaim mint egy terhes szellem.”
"De ne vedd rosszul kérlek,
Hisz jó volt s az agyam lángolt tőled."
"Csak ott nincs mérleg hol érzek,
Vagy se, de itt a gyógyír, barátocska belőled."
"…hogy előbb innád ki az emésztőmet?
Pedig mennyit törtem magam ezen."
"Hát jó, akkor hallgassuk furcsán lelkünket,
Így lesz a kellemesből kellemetlen…"
"Csak azt nem értem,
hogy amit én nem értek, azt te miért nem."
"Akkor is, e se szép döglött lovat élesztem,
Lélekrációm meglásd lesz verhetetlen."
"A vágy, a vágy, a vágy bennem,
Ez eddig remélem érthető."
"Ha nincs helyen, elment nem lelem,
És ha elment, nincs jövő és én se vagyok ő."
"Ugye máris könnyebb… vagy nem?
Akkor van tenger sok hal, sok eszkimóval."
"Pedig belül úgy értettem, mégsem.
De majd írogatunk, baj úgy sincs azzal…?"
Dramatematika
Mit érzel?
Lelkedből vérzel?
A más sorsa tép,
Ott belül szerteszét.
És szenvedni kell,
Vele együtt egy kicsit.
Mert már csak akkor élsz,
Ha ez az álnyomor elemészt.
Mert másnak szól,
Ki megrázva válaszol.
Tudod jól az igaz dráma,
Csak színpadon érdekes máma.
Az élet se jó, se rossz,
Majd lesz ki szerepeket oszt.
Mindenkit műkönnyekkel,
Csak biztonságos katarzis érdekel.
Feltűnik néha az igazi dráma, csendes,
De erős is hangosan lesz.
Ordítva tépjük szép egymást végül,
Ez az babám! Rúgd és kékül!
Farsangi szópárbaj
Farsang - Fánk
Álarc - Tánc
Életöröm - Bál
Szivárványon - Kalimpál
Ital - Mámor
Bánat - Távol
Varázslat - Bájol
Mosolyod - Lángol
Szomorú - Senki
Nevetős - Mindenki
Bókok - Elszórva
Csókok - Halomba
Kezem - Kezedben
Táncolunk - Feledhetetlen
Sötétség - Menekül
Farsangolunk - Remekül
Jövőre - Ismét
Veletek - Mindenképp
Malacfül - Rózsaszál
Boldogság - Habzsoljál!
Az n+1-edik szerelmes vers
…avagy több a soknál…
Gyere te én turbékoló entyem-pentyem,
Néked én szerelmetes kilélegzést tettem.
Olyan jó lett rögvest én bele mámor ülök,
Írok mindjárt még hármat szerelem csülök.
Nem mintha másról nem tudnék én írni,
Dehát ez szerelem (!) ezt nem lehet bírni!
Olyan szép vagy, olyan jó vagy, olyan vagy,
Látod már nemcsak a szívem de a billentyű is kihagy
(… sajnos nem…)
Olvastam ma másik három verset, egészében,
Mindegyik bele volt írva csodálatos szerelem.
Kommentben is szerették és mondták rá sokan,
Nincs is ilyenből már 1 millió, mert legalább 10 van.
De azért még az utolsó versszakon, meghatom,
Magam, és tégedet is aranyom hiszen adhatom,
A szív dalom, mely olyan egyedi ahogy csak akarom:
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de nagyon!
(…vége van?… ugye vége van?…)
És a szórakó előadásában is…(SZERETLEK!)
Üzenet az utókorba
Ti, akik reményeim szerint békében éltek,
És lehet, hogy az igazi ítészeink lésztek,
De azért a sok minden jókívánság mellett,
Én azt hiszem a francba csak elmehettek.
Mert látjátok ahogy nekem sincs jogom,
Mondjuk Ady-t kritizálni semmilyen fokon,
Ti se szóljatok bele, hogy sok a szerelemi,
Vagy az egyéb siránkozó, nyavalygó fene.
Gondolom érthető, hogy az alap emberin
Kívül, nem tudhatom Ady feje mitől kékült,
Csak azt tudhatom, csodákat írt szelleme,
Bár néha úgy tűnik feles hímséggel van tele.
De attól még a művészete időtálló remek,
Én se látok túl koromon hiába is próbálva merek,
Hiszem nektek is megvan a magatok baja,
Olvastok öröm, de egymást feledjük abba.