Szubsztancia

Olyan világot élünk, hol mindenki TV,

Saját csatorna fontosságú ténnyé,

Alakul meg-veszekedett lénye,

Ki dugja fejét az undok ön imádat ténye.

Jól tudom én ezt, hisz ismerve kergetem,

Magam is maga görbe tükrében felismerhetem.

Ezért inkább magamról mint hozzátok szólok,

Kinek nem inge, elhagyhatja ezt a boltot.

Lényeg lenne magad szavad sava,

Sűrűn de tisztán villanva át oda,

Holt lehet arról beszélsz mint mi itt több százezerszer már,

Mégsem szádból "a szerelem szép" közhely jár.

Hogy lehet, hogy van-e?

Mond-e valamit, vagy egó a fele?

Akar-e adni vagy csak elvesz figyelmet,

Semmi gyökerű, új szó virágot termett.

Inkább siklom ki a gondolat-szó vonaton,

Félre értve és vitatva eget és éget,

Mint hogy ne valami újat ne ki kisérlek,

Mondd milliószor más és máskép kifejező sűrűséged.

https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02A7Sbm5KDJWGRKRYrRT3kjh7j2kWGkT1YT9HyjQhwcB1VjvyWvLNj6vdX1rP8b43l&id=100031877298054