Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
MũvészetAnime
Egy Atom villanással kezdődött nekem minden,
S a kép Neo-Tokyo-ra váltott mikor megismertem.
A csodát mi rajzolt volt de ez nem gyermek mese,
Grafikával mozogva felnőtt minden egyes perce.
Volt mondani való, negédes helyett gondolati tartalom,
Komplex karakterek s nem a sablon jó/rossz unalom.
Történelmi drámák, szamuráj háborúzó feudális gonoszok,
Jövő képek, hegyomlás nagy csillogó harci robotok.
S emberi drámák nem csak a vad képzelet vágtázása,
Egy számomra egzotikus kultúra meséinek csillogása.
Rengeteg tanulni való, sok hiányzó kulturális referencia,
Különleges csengésű szavak, nyelv, írás bennem maradva.
Rengeteg féle rajzstílus s tetejére sok külön történet fajta,
Shonen, shojo, seinen, josei és kodomomuke az 5 fő kategória.
De ha tetszik nézz hát utána és ne zavarjon ha kodomomuke,
A lényeg az hogy, gazdag-boldogodjon tőle a lelked rügye.
Végül enyém lett az a bizar élmény mikor énem felnő végre,
S rájön, hogy különc filmes ízlése már vált milliók kedvencére.
De a legelső kép kockák örök fénylenyomatként maradnak,
Vörösen felírva a fehér háttérre: most oda csapunk az agyadnak.
Mozgókép
Már több mint 100 éve itt vagy velünk,
Változatlan hévvel szeretve tisztelünk.
Csodás történeteiden át kitágul pupillám,
S elmém vászna gyönyörködik a táncán.
Még eleinte nem voltál más csak néma,
Chaplin csodálatos pofára esései volt a téma.
S minden nemzet valamennyi kultúra gazdagított téged,
S hihetetlen mesék, történetek születtek kockáidon végleg.
De nemcsak történetek kitalált világokról léteztek benned,
Hanem a valóságot s benne minket sokaknak szemébe tetted.
Megmutattad mi lehet a társadalom gondja baja,
S közös gondolkodást, útkeresést szolgált kinetikus képeid sora.
Látványosan csillogó álmok elképesztő világa,
Szintúgy otthonoddá vált s iparággá épült az álomgyár maga.
S különböző stílusaid különböző zsánerekké nőttek,
Alap drámából szivárványszín alkategóriákká fejlődtek.
Bár megmondani, hogy mitől mi a jó benned szinte lehetetlen,
Látlak, érzem szívem dobban s csodád olykor feledhetetlen.
Irtózatos tehetségek elképesztő sora ki gazdagított téged:
Truffaut, Godard, Szabó, Spielberg, Scorsese és Kubrick,
Csak sértődés ne legyen ebből kit kifelejtettem belőled.
S kiszíneződtél és maga vagy az elképesztő csoda,
Hangod körülvesz már s dübörög belőled sok hang csatorna.
Bár nem biztos, hogy a jövőben termeidbe tesszük tiszteletünket majd,
A lényeged otthonunkban is marad s történeteid bámulatba ejtve tart.
Imádlak te mozgókép az első három éves pillanatom óta,
Mikor is Donald kacsa csetelve-botlotta szívembe magát oda,
A sötét mozi terem fénymezői ejtették szívemet fogságukba.
Mert végtelenül vitázni tudok értékeidről és mondanivalódról,
Szórakoztatva, nevetve könnyeket csalsz sokakból,
Te bagatell, megvilágított 24 kép/sec állókép gomoly.
Katana
Nevem mi látható is rajtam, az egyoldalú penge,
Karod meghosszabbítása vagyok és pusztító ereje.
Jövök az idők mélyéről mikor az emberei zseni,
Érc pamacsokkal játszva alkotásom meg teszi.
Mikor háborúzó hadurak akarata engem a létbe tolt.
A tachi-ból szabtak ki ami azért jóval nagyobb volt.
Valamivel hosszabb vagyok mint két shaku*
1-1.5kg vagyok s szüleim pedig tűz és hamu.
S vagyok én:
Szamuráj ruha díszes éke akaratának megjelenése.
Rettenetes erőm művészi fénye s mestereim ügyessége.
Hajlásom a szél dombok közti lágy suhanása,
Tökéletes kovácslásom eredménye bármi átvágása.
Kovács mesterim elképesztő hajtogató tehetsége,
Föld színes fémjeinek való tökéletes ismeretsége.
Egymást átölelő rétegeim különböző erejűvé tettek,
Hamonomon át pengémről vér cseppek peregnek.
Egy suhintás csak az élet, egyetlen tökéletes pillanat,
Melyben bennem egyesül tökéletes erő, szándék, akarat.
Egy suhintás az élet egy amikor neked véged én tovább élek,
Szolgaként élek s abban az egy pillanatban szabadságról zenélek.