Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
MũvészetFrancis McPeake - Mész-e Jány, elmész talán?
Az eredeti mű alapja egy skót népdal amit maga a szerző is feldolgozott.
Ó, a nyári idő itt van végre már,
És minden fa édes virágban áll,
Hegyeken az illatos kakukkfű,
Körbe öleli a hanga virág mezőt.
Mész-e Jány, elmész talán?
És mi mind elmegyünk együtt,
Szedni az illatos kakukkfüvet,
Körülöttünk a hanga virágmezőn.
Mész-e Jány, elmész talán?
Építek a szerelmemnek egy lugast,
Ott a hűs és kristály forrásnál,
És reá, fel halmozom én,
A hegy minden virágát mit kivánnál.
Mész-e Jány, elmész talán?
És mi mind elmegyünk együtt,
Szedni illatos kakukkfüvet,
Körülöttünk a hanga virágmezőn.
Mész-e Jány, elmész talán?
Keresztül barangolok a vadonon én,
És a sivár mélység völgy tengeren,
Visszatérek az ő kincseikkel,
Hozzád a lugasba ó kedvesem.
Mész-e Jány, elmész talán?
És mi mind elmegyünk együtt,
Szedni az illatos kakukkfüvet,
Körülöttünk a hanga virágmezőn.
Mész-e Jány, elmész talán?
Ha az igaz szerelmem nem jön el,
Akkor biztosan találok majd másikat,
Szedni az illatos kakukkfüvet,
Körülöttünk a hanga virágmezőn.
Mész-e Jány, elmész talán?
És mi mind elmegyünk együtt,
Szedni az illatos kakukkfüvet,
Körülöttünk a hanga virágmezőn.
Mész-e Jány, elmész talán?
És mi mind elmegyünk együtt,
És mi mind elmegyünk együtt,
Szedni az illatos kakukkfüvet,
Körülöttünk a hanga virágmezőn.
Mész-e Jány, elmész talán?
A dal: https://youtu.be/4xh5bhmU8X8?si=VNukcUZzKytFvvQy
Aradi Gábor fordítása
Élet sűrítmény
Nicsak, miért sok mi belőled ered,
Mit egymásra tett szavak tálalnak?
Új értelemben létező gondolat rezeg,
Érzések melyek egymásmellé álltak.
Dehát ezek csak egyszerű szavak,
Megszületve túl nagy érzelmi nyomás alatt.
Bánt mert érted őket s sűrűségük éget,
Lásd bennük a fényt, mivel űzik a sötétséget.
Elfordulhatsz, nem nézve őket,
Moroghatod, még egy istenverte művészlélek.
De letagadni hiába,azt nem tudod,
Ha egyszerű szavak súlyát el nem bírod.
Szavaim zenéje senkit nem kímél, féltet
Szó varázs ez mi élni hív téged.
Hisz élni fáj és élni szép, persze sose elég,
Hallgasd meg néha a daloló sűrű szavak erejét.
Teremts világot
Sűrű sötét felhők alatt mosolytalan élünk,
Ki szerencsés közöttünk ő a mi reményünk.
Mert mesélni tud érzésekkel és szavakkal,
Szépnek láttatni rosszat mit szív tapasztal.
Elfáradunk valahogy, sokat egymástól félve,
Emberségetek mit igaznak vágyunk remélve.
Hogy eltűnnek a felhők és kisüt majd a nap,
Hinni akarunk nektek gyertek hát meséljetek!
Írótársam, alkosd meg a legszebb meséidet,
Mert szent feladat a mi felelősségünk végleg.
Hol az agyakban mily színes holnapok élnek,
Remények, vágyak szerelmes édes álomképek.
Adj reményt, de mond el a nem édes igazságot,
A boldogságot keserű könnyeken át találjatok.
Ha megtudod szeretni ezt és a másik embert,
Mind a rossz pillanat veled boldogságot nyert.
A makáma
Áll a makáma magába,
És nem tudja magáról, hogy ő egy vígjáték vagy dráma.
Csak azt tudja és ez feszíti őt nagyon,
Ellenállhatatlan mesélhetnékje van miben nem ő a fontos, hanem a tartalom.
Nem rövid akar ő lenni,
De se nem túl hosszú mert úgy biztos senki nem fogja észrevenni.
Így hát eldöntötte közepes hosszban mesél el majd mindent,
Drámai lesz és ugyanakkor kedves hogy gazdagítson téged.
Beszél majd sokat érzelmi formákról,
Egyszerűen, érthetően szépségről, jóságról és fekete csúnyaságú magányosságról.
Épp ugyanúgy ahogy majdnem 1000 éve a sivatagi utazók már tették,
Hogy a csillagszikrás hideg sivatagi éjszakába ember melegre fessék az estét.
Lehet megsirat de annyi baj legyen,
Hiszen meséje nem csak könnyeket hanem mosolyt is csalt szíveden.
Talán megnevettet de azt reméli, hogy gondolkodóba ejt,
És kéri bocsásd meg neki ha néha elvéti a rímet mikor téged és önmagát a történetben felejt.
Áll a makáma de nincs többé magába,
Mert összeköt titeket és így bekerült a legemberibb társaságba.
Nem vágyik sokra, beéri ha lehet ő néha egy szép emlék,
Mint a verses mesélő, veled búfelejtettető kedves vendég.
Álmodó vár
Guernica földje a rab álmait nyűgje,
Próbál nem fájni bebörtönzött lelke.
Hol a forróság idején szieszta kijár,
Mind fasiszta diktátora halálára vár.
És mikor véget ért az ujjongó temetés,
Jőn az emberi szellem szabadba esés.
Egy férfi kis kézi kamerával elszabadul,
Minden tiltott gyümölcs képpé alakul.
Vad vágyon tomboló bizarr karakterek,
Emberi ez is mégse tudtuk hogy lehet.
Érik az idővel és finomodik a képek éle,
A szenvedély marad identitás reménye.
Jön a nemzetközi siker hírnév csillogó,
Amiről a kis moziban egykor álmodott.
Még pár botrányfilm absztrakt végén,
S nők a teljes idegösszeomlás szélén.
Vágy s temperamentum, egyedi képek.
Nagyobbodó meséi az ember itt lényeg,
Ünnepeljük azt hogy nekünk mesél hát,
Boldog 75.-et, Senor Pedro Almodóvar.