Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
MũvészetA cirkusz a városba érkezett - Elvis, film morgó
Imádom Baz Luhrmann, 1996-os Rómeó és Júlia feldolgozását, ami ugyan az ausztrál rendező, író, producer… meg még rengeteg minden, úgynevezett „Vörös függöny trilógia” középső darabja. De ez volt az első film amit tőle láttam, amivel elrabolt a szívemet a szemeimmel együtt, amiben az akkor még erősen pályakezdő és csak 22 éves Leonardo DiCaprio volt Rómeó. A jelenleg működő rendezők közül talán ő a kevesek egyike akire rá mondható, hogy igazi alkotó, aki konzekvensen a saját stilisztikai elképzeléseit és látásmódját valósítja meg, ami kétségtelenül ízlés kérdés, és van akit kifejezetten zavar az a pátoszos teatralitása, ami szinte minden alkotásában jelen van. Engem ellenben ez elvarázsol de el kell, hogy ismerjem, ennek vannak limitei. De had ne rohanjak előre. Rendkívül nagy örömmel értesültem róla, először talán valamikor egy évvel ezelőtt, hogy a következő nagy project-je már forog is, Tom Hanks főszereplésével aki Elvis Presley menedzserét alakítja majd a filmben. Az Elvist alakító Austin Butler, teljesen ismeretlen volt számomra még akkor.
És itt egy kicsit magyarázkodnom kell: maga Elvis Presley, mint zene, énekes, pop kulturális jelenség, nem az én legnagyobb kedvencem. Nincs semmi bajom a rock and roll-al, de valahogy talán ez egy olyan generáció s dolog és előre is bocsánat hogyha valaki a kedvencét megbántva érzi. Elvis művészetét és sikereit maximálisan tisztelem, még akkor is hogyha nem ő az első választás akit a zenei lejátszás listámba beletennék.
Na jó beszéljek már végre a filmről is. Milyen film is az Elvis? Hosszú, néha nagyon hosszú. Életrajzi filmet felismerhetően nehéz 90 perc alatt lerendezni, de a 159 perces menet néha érezhetően erős ülő gumókat kíván. Pedig kérem én megpróbáltam, négy komplett végignézésen vagyok túl a filmen. Milyen film még az Elvis? Egyenlőtlen. A tökéletesség és a banalitás keveréke. Egyes jelenetek ben Elvis elképesztően élethű, másokban groteszk, erőltetett paródiának tűnik csak, ami kikacsint a képkockákból és azt mondja úristen mennyire fake vagyok! Luhrmann jól érezte, a történetet nem Elvis viszi el hanem a menedzserét alakító Tom Hanks a hátán, a maga elképesztő művészetével, még a méternyi vastag maszk alatt is tökéletesen átjön, és hihetetlen apró cizellált dolgokkal, nüánsznyi szemöldök emelésekkel teljesen elvarázsol a folyondárszerű menedzser szerepében. Austin Butler pedig mindent megpróbál, a talán legjobb Elvis imitátorrá változik ami csak lehetséges, pedig fizikai felépítésében, alkatában abszolút nem hasonlít a „Király”-ra. És néha egyszerűen már bocsánat a kifejezésért nagyon hülyén néz ki. Tudom, hogy a groteszkben néha az a lényeg hogy ez így legyen, de így simán az az érzésem van tőle, hogy a történet drámaiságát, életszerűségét rabolja el pusztán a karneválias kinézet miatt. És persze a filmben benne vannak a polgárjogi mozgalmak, a 60-as évek történései, az elnök gyilkosságok, a politikai erőszak és a fekete egyenjogossági mozgalom, kb. minden. És mégis, és mégse. Nem tudom levetkőzni magamról azt az érzést, hogy ami történik itt az akkor van, amikor egy nagyszerű rendező megpróbálja önmagát másolni és ráhúzni egy olyan témára, időszakra, egy élet megfilmesítésére amire nem biztos, hogy ez a legjobb ruha és cipő ami illene. Mintha Baz Luhrmann megnézte volna Baz Luhrmann filmjeit és azt mondta, ilyet kellene csinálni mindenből, ilyet kellene csinálni Elvis Presley életrajzából is.
Na jó foglaljuk össze. Kerülném a pontozást mert ezen még most is önmagammal vitatkozom. Ha van felesleges két és fél órád amivel igazán nem tudsz mit kezdeni és még vonzódsz is mondjuk a 60-as évek Amerikájához akkor legyen, egynek jó. De ha időt akarsz spórolni, akkor nézd meg a trailereket és kb. képben leszel, hogy mi lenne ez az egész. Tom Hanks valószínűleg kap még egy Oscar jelölést vagy akár egy Oscart is mint a legjobb mellékszereplő, és ez nagyon megérdemelt is lenne. Ennél több és nagyobb figyelem és erőltetés szerintem felesleges a filmnek. Kár.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Kandinszkij vonalzója
Színek, hangok, fények,
Gondolataim, emlékekben élnek.
Moszkva szerelmem, halkan,
Harsányan benned lenni akartam.
Belső tűzes szent, lelkem csoda,
Gyönyörét Monet gyújtotta lángra.
S onnantól minden értelmet kapott,
Mitől tudom, belül mérhetetlenül,
Gazdag vagyok, mert:
Szinek a billentyűk, a szemek kalapácsok,
A lélek zongorájában, ti mind ott álltok,
S a művész keze játsza azt a szép zenét,
Mi a lelked rezegteteve gyönyört rak beléd.
Még egy évtized impressziók alatt,
Mire megérek, hogy áttörjek újabb falat.
És kék lovasként csak a szin, fény érhet el
Vonal, forma engem többé nem érdekel.
Az Isten ellen vétkezik minden egyenes,
Görbe mindegy mi, az egyetlen tökéletes.
Még játszom kicsit, megérint Bauhauz,
Életem vége, igaz absztrakt fény blues.
Kandinszkij Multimédia Tárlat:
Anime
Egy Atom villanással kezdődött nekem minden,
S a kép Neo-Tokyo-ra váltott mikor megismertem.
A csodát mi rajzolt volt de ez nem gyermek mese,
Grafikával mozogva felnőtt minden egyes perce.
Volt mondani való, negédes helyett gondolati tartalom,
Komplex karakterek s nem a sablon jó/rossz unalom.
Történelmi drámák, szamuráj háborúzó feudális gonoszok,
Jövő képek, hegyomlás nagy csillogó harci robotok.
S emberi drámák nem csak a vad képzelet vágtázása,
Egy számomra egzotikus kultúra meséinek csillogása.
Rengeteg tanulni való, sok hiányzó kulturális referencia,
Különleges csengésű szavak, nyelv, írás bennem maradva.
Rengeteg féle rajzstílus s tetejére sok külön történet fajta,
Shonen, shojo, seinen, josei és kodomomuke az 5 fő kategória.
De ha tetszik nézz hát utána és ne zavarjon ha kodomomuke,
A lényeg az hogy, gazdag-boldogodjon tőle a lelked rügye.
Végül enyém lett az a bizar élmény mikor énem felnő végre,
S rájön, hogy különc filmes ízlése már vált milliók kedvencére.
De a legelső kép kockák örök fénylenyomatként maradnak,
Vörösen felírva a fehér háttérre: most oda csapunk az agyadnak.
Mozgókép
Már több mint 100 éve itt vagy velünk,
Változatlan hévvel szeretve tisztelünk.
Csodás történeteiden át kitágul pupillám,
S elmém vászna gyönyörködik a táncán.
Még eleinte nem voltál más csak néma,
Chaplin csodálatos pofára esései volt a téma.
S minden nemzet valamennyi kultúra gazdagított téged,
S hihetetlen mesék, történetek születtek kockáidon végleg.
De nemcsak történetek kitalált világokról léteztek benned,
Hanem a valóságot s benne minket sokaknak szemébe tetted.
Megmutattad mi lehet a társadalom gondja baja,
S közös gondolkodást, útkeresést szolgált kinetikus képeid sora.
Látványosan csillogó álmok elképesztő világa,
Szintúgy otthonoddá vált s iparággá épült az álomgyár maga.
S különböző stílusaid különböző zsánerekké nőttek,
Alap drámából szivárványszín alkategóriákká fejlődtek.
Bár megmondani, hogy mitől mi a jó benned szinte lehetetlen,
Látlak, érzem szívem dobban s csodád olykor feledhetetlen.
Irtózatos tehetségek elképesztő sora ki gazdagított téged:
Truffaut, Godard, Szabó, Spielberg, Scorsese és Kubrick,
Csak sértődés ne legyen ebből kit kifelejtettem belőled.
S kiszíneződtél és maga vagy az elképesztő csoda,
Hangod körülvesz már s dübörög belőled sok hang csatorna.
Bár nem biztos, hogy a jövőben termeidbe tesszük tiszteletünket majd,
A lényeged otthonunkban is marad s történeteid bámulatba ejtve tart.
Imádlak te mozgókép az első három éves pillanatom óta,
Mikor is Donald kacsa csetelve-botlotta szívembe magát oda,
A sötét mozi terem fénymezői ejtették szívemet fogságukba.
Mert végtelenül vitázni tudok értékeidről és mondanivalódról,
Szórakoztatva, nevetve könnyeket csalsz sokakból,
Te bagatell, megvilágított 24 kép/sec állókép gomoly.
Katana
Nevem mi látható is rajtam, az egyoldalú penge,
Karod meghosszabbítása vagyok és pusztító ereje.
Jövök az idők mélyéről mikor az emberei zseni,
Érc pamacsokkal játszva alkotásom meg teszi.
Mikor háborúzó hadurak akarata engem a létbe tolt.
A tachi-ból szabtak ki ami azért jóval nagyobb volt.
Valamivel hosszabb vagyok mint két shaku*
1-1.5kg vagyok s szüleim pedig tűz és hamu.
S vagyok én:
Szamuráj ruha díszes éke akaratának megjelenése.
Rettenetes erőm művészi fénye s mestereim ügyessége.
Hajlásom a szél dombok közti lágy suhanása,
Tökéletes kovácslásom eredménye bármi átvágása.
Kovács mesterim elképesztő hajtogató tehetsége,
Föld színes fémjeinek való tökéletes ismeretsége.
Egymást átölelő rétegeim különböző erejűvé tettek,
Hamonomon át pengémről vér cseppek peregnek.
Egy suhintás csak az élet, egyetlen tökéletes pillanat,
Melyben bennem egyesül tökéletes erő, szándék, akarat.
Egy suhintás az élet egy amikor neked véged én tovább élek,
Szolgaként élek s abban az egy pillanatban szabadságról zenélek.