Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Így „nyaral” nálam Ady: lángoló gyémánt parázson, kijózanító hajnalok és örök emlékek között. Vakító éles látáson és homályos vágyódásokon hánykolódva, ha kell (ha nem) önmagát lángoló fáklyaként feláldozva, egyszerre fénybe borítva az emberi igazságtalanságot és a gyűlölve szeretett vágyainkat is.

Égszínkék aranysárga forró felhő lég,

Gyönyörűségben teljes erkölcstelenség,

Mi álmodik maga, igaz embernek lenni,

Az élet mámorát tisztelettel nem feledni.

Mégis Párizs fel sem érhet ezen szép égig,

Szerelem mi bennem csak bajt kavarva

Beteg véret ád, igen letéptem sokszor

A ruhád, mert vágytalak, mi én nem vagyok.

Kinek most a nap hevíti a testét, mentség

Tehetség nesze neked! Lángol most jól

Gyémánt parázson, égesd ki hát belőlem,

Nyári levegő, te engem értő, édes testvérem.

Majd este mikor lehűl az ég kissé, előjön

A harcos táltos, sok szavú pajzán táncos,

Ki józan mikor látja az igazság halálát,

De vak mikor nem látja vágyainak kárát.

Ide, ide! Mind gyűljetek itt van ital s étek,

Most nem pihen a lélek, a létezés mi feléget,

De nem még az utolsó búcsú csókok íze kell,

Mert veled lennék, buta nyári emlék, oly örök.

Kijózanító a fényes hajnal hűvös csillogása,

Benne suttog az eljövendő forróság varázsa,

Ó mond táncolsz e nekem még, újra belém marva,

Kedves vonalaid emlékét téli estékre tartva.

Kivonultál hát belőlem, új gyehennai múzsa,

S újra jő a sokadik tehetetlen olvasztó óra,

Égj hát te fény, add, add magad meg nekem,

Én is a tied leszek és mámorunk megéneklem. 

És a szerző előadásában is…

 

Aradi Gábor - Lelkek tánca - a dal

Ma egy csodálatos ajándékot kaptam karácsony előtt egy nappal, költő társamtól Szuchánszki Arankától. Ő a Lelkek tánca című versemből csinált egy gyönyörű AI dalt. Ezt szeretném most veletek megosztani, hallgassatok, nézzétek sok szeretettel. És még egyszer köszönet Arankának 🙏😊❤

A dal, szöveggel együtt megnézhető videó formátumban: 

https://youtu.be/3pcuTnUh_vI?si=h_X1IaUinQRB65tp

És az eredeti vers itt található:

https://www.poet.hu/vers/400014

Aranka verseit pedig itt olvashatjátok:

https://www.poet.hu/szerzo/Szuchanszki_Aranka

 

Néha a legtöbb zaj abból születik, amit túlgondolunk.

Kevesebb.

És máris tisztábban hallod, ami megmarad benned.

A sok, tévedés.

A kevés, létezés.

Ez mindenekfölött,

Mindbe megőrzött.

A kevesebb, több,

Hatalmát ez adja.

Cirádáid hullnak,

Letisztult a holnap.

Occam borotvája,

Egyszerűbb igaza,

Kétség se hozzája,

800 év teszt kiállva.

Vessd a felesleget,

Nem ad lélegzetet.

Egy vonal, egyenes,

Minimál te tökéletes.

És a szerző előadásában is…

 

Jóember, az inas vagyok,

A mesterem az igaz ki szépet lát,

Szemeiben tömörödik a világ,

Ő ábrándból ábrázol, tovább nem formál.

Csak három szín, három alap s két irány,

Ennyiben minden el kell férjen,

Jóember, ugye látod te is? - kérdte,

Előbb ijedtem, majd észrevetette….

Dehát ebben minden szépség benne van!

Az összesség érzése, órákig néznék,

Vörös kék sárga, fehér szürke fekete

Vízszint függő kockákba, zárva.

Neve nincs de kinyílt bennem,

Lehetetlen, világot másképp nézzem

3-3-2…

Jóember vagyok, s az egyszerű ragyog.

És a szerző előadásában is…

“A művészet magasabb rendű a valóságnál, és nincs közvetlen kapcsolatban a valósággal. Ahhoz, hogy a művészetben a spirituálishoz közelítsünk, a lehető legkevesebbet kell felhasználnunk a valóságot, mert a valóság szemben áll a spirituálissal. Mi emberek megtaláljuk önmagunkat az absztrakt művészet jelenlétében. A művészetnek a valóság felett kell állnia, különben nem lenne értéke az ember számára.”

— Mondrian, Plastic Art and Pure Plastic Art (1937; Angol fordítás a “Documents of Modern Art”-ból, 1945; magyar fordítás 2025; Aradi Gábor)

 

Az eredeti mű alapja egy skót népdal amit maga a szerző is feldolgozott.

 

Ó, a nyári idő itt van végre már,

És minden fa édes virágban áll,

Hegyeken az illatos kakukkfű,

Körbe öleli a hanga virág mezőt.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Építek a szerelmemnek egy lugast,

Ott a hűs és kristály forrásnál,

És reá, fel halmozom én,

A hegy minden virágát mit kivánnál.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Keresztül barangolok a vadonon én,

És a sivár mélység völgy tengeren,

Visszatérek az ő kincseikkel,

Hozzád a lugasba ó kedvesem.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Ha az igaz szerelmem nem jön el,

Akkor biztosan találok majd másikat,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

 

A dal: https://youtu.be/4xh5bhmU8X8?si=VNukcUZzKytFvvQy

 

Aradi Gábor  fordítása