Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Aradi Gábor - Lelkek tánca - a dal

Ma egy csodálatos ajándékot kaptam karácsony előtt egy nappal, költő társamtól Szuchánszki Arankától. Ő a Lelkek tánca című versemből csinált egy gyönyörű AI dalt. Ezt szeretném most veletek megosztani, hallgassatok, nézzétek sok szeretettel. És még egyszer köszönet Arankának 🙏😊❤

A dal, szöveggel együtt megnézhető videó formátumban: 

https://youtu.be/3pcuTnUh_vI?si=h_X1IaUinQRB65tp

És az eredeti vers itt található:

https://www.poet.hu/vers/400014

Aranka verseit pedig itt olvashatjátok:

https://www.poet.hu/szerzo/Szuchanszki_Aranka

Néha a legtöbb zaj abból születik, amit túlgondolunk.

Kevesebb.

És máris tisztábban hallod, ami megmarad benned.

A sok, tévedés.

A kevés, létezés.

Ez mindenekfölött,

Mindbe megőrzött.

A kevesebb, több,

Hatalmát ez adja.

Cirádáid hullnak,

Letisztult a holnap.

Occam borotvája,

Egyszerűbb igaza,

Kétség se hozzája,

800 év teszt kiállva.

Vessd a felesleget,

Nem ad lélegzetet.

Egy vonal, egyenes,

Minimál te tökéletes.

És a szerző előadásában is…

Jóember, az inas vagyok,

A mesterem az igaz ki szépet lát,

Szemeiben tömörödik a világ,

Ő ábrándból ábrázol, tovább nem formál.

Csak három szín, három alap s két irány,

Ennyiben minden el kell férjen,

Jóember, ugye látod te is? - kérdte,

Előbb ijedtem, majd észrevetette….

Dehát ebben minden szépség benne van!

Az összesség érzése, órákig néznék,

Vörös kék sárga, fehér szürke fekete

Vízszint függő kockákba, zárva.

Neve nincs de kinyílt bennem,

Lehetetlen, világot másképp nézzem

3-3-2…

Jóember vagyok, s az egyszerű ragyog.

És a szerző előadásában is…

“A művészet magasabb rendű a valóságnál, és nincs közvetlen kapcsolatban a valósággal. Ahhoz, hogy a művészetben a spirituálishoz közelítsünk, a lehető legkevesebbet kell felhasználnunk a valóságot, mert a valóság szemben áll a spirituálissal. Mi emberek megtaláljuk önmagunkat az absztrakt művészet jelenlétében. A művészetnek a valóság felett kell állnia, különben nem lenne értéke az ember számára.”

— Mondrian, Plastic Art and Pure Plastic Art (1937; Angol fordítás a “Documents of Modern Art”-ból, 1945; magyar fordítás 2025; Aradi Gábor)

Az eredeti mű alapja egy skót népdal amit maga a szerző is feldolgozott.

Ó, a nyári idő itt van végre már,

És minden fa édes virágban áll,

Hegyeken az illatos kakukkfű,

Körbe öleli a hanga virág mezőt.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Építek a szerelmemnek egy lugast,

Ott a hűs és kristály forrásnál,

És reá, fel halmozom én,

A hegy minden virágát mit kivánnál.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Keresztül barangolok a vadonon én,

És a sivár mélység völgy tengeren,

Visszatérek az ő kincseikkel,

Hozzád a lugasba ó kedvesem.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

Ha az igaz szerelmem nem jön el,

Akkor biztosan találok majd másikat,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

És mi mind elmegyünk együtt,

És mi mind elmegyünk együtt,

Szedni az illatos kakukkfüvet,

Körülöttünk a hanga virágmezőn.

Mész-e Jány, elmész talán?

A dal: https://youtu.be/4xh5bhmU8X8?si=VNukcUZzKytFvvQy

Aradi Gábor  fordítása

Nicsak, miért sok mi belőled ered,

Mit egymásra tett szavak tálalnak?

Új értelemben létező gondolat rezeg,

Érzések melyek egymásmellé álltak.

Dehát ezek csak egyszerű szavak,

Megszületve túl nagy érzelmi nyomás alatt.

Bánt mert érted őket s sűrűségük éget,

Lásd bennük a fényt, mivel űzik a sötétséget.

Elfordulhatsz, nem nézve őket,

Moroghatod, még egy istenverte művészlélek.

De letagadni hiába,azt nem tudod,

Ha egyszerű szavak súlyát el nem bírod.

Szavaim zenéje senkit nem kímél, féltet

Szó varázs ez mi élni hív téged.

Hisz élni fáj és élni szép, persze sose elég,

Hallgasd meg néha a daloló sűrű szavak erejét.

És a szórakó előadásában is…