Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

A legvégső megosztott állapot,

Amikor te, magad akarod, de őt (őket),

Magadból többé ki nem hagyhatod,

Mert húsodból kiszakadva beléd marták az örök emlék savak.

A szeretet erőd ellened harcolva élteti őt (őket),

Mikor nem vele (velük) vagy hiányuk keserű éget,

De velük (vele) magadat néha sehol nem érzed.

Ez a legszentebb ambivalencia mi tökéletességét te csak sokkal később érted.

Megérted, te vagy ki a magadból mint millió az egyből,

Új, önálló magoncon át, egyedi formát formált,

Kiknek minden önálló tüze visszaszállt, rád,

Kiben (kikben) annyira látod minden hibád és mosolyogsz mégis, belül.

Mert te nem vagy, hanem válsz és váltasz,

Ezer szerepen át ha kell naponta bőrt és ezer ruhát.

Hiszen benned csillog, ragyogón tündökölve át,

Minden fájdalmon, lemondáson megtalálva magod (magjaid) okozta boldogság csodáját.

A Mesés Kelet álmaimban,

Még látom, érzem magamban.

Minden lüktetését eme más világnak,

Szépséges sűrűségét a referenciátlanságnak.

Milliónyi ember mint a tenger,

Körülvesz és morajlón átölel.

Itt én vagyok a különc, az elveszett csepp,

A múlt a jövőbe teleportált, itt mindent lehet.

Emberség és önzés karolva együtt álmodik,

Nemtörődöm hihetetlen szépség felhőn karcolódik.

Nyugati gőg és keleti alázat birodalma ez,

Messzire kell menned hol emberségre lelsz.

Oly ismeretlenül ismerős érezni magadat itt,

Törött világ prizma mi nem lazít.

Több ezer év bölcsessége eladó már,

Mindenből van másolat, gyártani mindenki ide jár.

Láttam a modernet, régi szépet, gyönyörűn,

És láttam a 21. századi szörnyet, lélektelenül.

Millió arcú Kínában álmaimban még,

Ott maradt lélek felem számára olyan szép. 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Hozzon az új esztendő,

Megannyi áldást és kevés haragot.

Mind előtt életet, mit háború nem aratott.

Az erőszak halálát, én erre szavazok.

Hozzon szerelmet őszintén dalolót,

Találja meg mind a hozzá hasonlót.

Megannyi gyermeket, áldás legyen rájuk,

Jelen s jövő problémáit ti mind megoldjátok.

Hozzon igaz hitet végre el egymásban,

Hogy a lelket és ne a pénzt lássuk meg másban.

Nem kell a lehetetlen, mind megtérni nem lehet,

Minden másodjára gondolj másra magad helyett.

Hozzon gazdagságot de újat, ne más kárára,

Minden lélek tanulja meg a pénz nyelvét valahára.

Nem fán nő az és szinte soha sincs ingyen,

Légy nagy lelkű és segítsd kinek nincsen.

Hozzon végül teljességet minden portára,

Se bővelkedve se szegényen az egész világra.

Ne csak hozzon vigyen is el minden félelmet,

2023 tedd mind ezt, mert fogadom elszámolok veled!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Káosz az elmélet,

Kisember szemlélet.

Törődés rendben,

Ön meglelés ebben.

Határ és határozók,

Kényszer megtartók.

Zseniális meglátás,

Másnak képmutatás. 

Rendező akarat,

Kupleráj arculat.

Örökkön harcban áll,

Itt az idő, harcoljál! 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Nem mondok semmi újjat, míg ez a kör

Tart, soká vagy sem, hiszen ez is egy

Mérce, ki meddig él, pedig a mi, benne,

Kéne, hogy legyen értve, és mégse.

Az okos mér, hasonlít és érték sorba

Tesz, mégis mint ütődőt becsüs, méri

A lent és fent mérhetetlent, hisz ez már

Volt, mikor az első két ember találkozott

Nem azt nézte egy se miben hasonlít, 

Hanem azt, hogy mi az ami a másik 

Nem volt, tudott. Mert kicsiny sötét fej

Odvában nagy létrát össze álmodott.

Mert gödörben lakott és nem látok mást

Mint sarat, férget és bogarakat de vágyott

Az égre, - hé te paraszt! - Ez az én egem!

Takarodj az utamból, ki nem én,  - Félre!

Pedig már ekkor is talán, az ego elég sötét 

Hajnalán is adott volt a másik, jobb mérce

De rengeteg idő kellett hozzá hogy ezt az

Ötletet még valaki is megértse, mily 1 szerű.

Egy valós mérce van, egy igazi versenytárs,

Te magad, csak egyetlen van kit érdemes

Bármiben legyőzni, önmagad. Mert máson

Győzöl szép, de igaz büszkétlen is te vagy?

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)