Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Mennyi szőr és vadon-puha lágyság,

Atlétikus, olykor mégis nagy sutaság.

Kíváncsiság a bármi-mindenek,

De legfőképp, maga a kíváncsiság felett.

Hűséggel teli teljes hűtlenség, miben,

Határtalan a szeretet, - "de ennyi most épp elég!"

Az alkalom mindig lesve, ám kihagyva sose,

Láb alatt koslatva: - "cirmogok neked, 

gyere!"

Magaslati megfigyelő és sötét látó,

Csendélet szobrász, lélek megváltó.

"Jövök ha éhes vagyok, de akkor nagyon,"

"Tizen négy óra alvás, rólad álmodom."

És rajtuk keresztül tanulva is tudom,

A szeretetük erő, a szeretetük hatalom,

Mert szívtelennek senki nem születik,

De a szívteleneket, a szívtelenek teremtik.

A legvégső megosztott állapot,

Amikor te, magad akarod, de őt (őket),

Magadból többé ki nem hagyhatod,

Mert húsodból kiszakadva beléd marták az örök emlék savak.

A szeretet erőd ellened harcolva élteti őt (őket),

Mikor nem vele (velük) vagy hiányuk keserű éget,

De velük (vele) magadat néha sehol nem érzed.

Ez a legszentebb ambivalencia mi tökéletességét te csak sokkal később érted.

Megérted, te vagy ki a magadból mint millió az egyből,

Új, önálló magoncon át, egyedi formát formált,

Kiknek minden önálló tüze visszaszállt, rád,

Kiben (kikben) annyira látod minden hibád és mosolyogsz mégis, belül.

Mert te nem vagy, hanem válsz és váltasz,

Ezer szerepen át ha kell naponta bőrt és ezer ruhát.

Hiszen benned csillog, ragyogón tündökölve át,

Minden fájdalmon, lemondáson megtalálva magod (magjaid) okozta boldogság csodáját.

A Mesés Kelet álmaimban,

Még látom, érzem magamban.

Minden lüktetését eme más világnak,

Szépséges sűrűségét a referenciátlanságnak.

Milliónyi ember mint a tenger,

Körülvesz és morajlón átölel.

Itt én vagyok a különc, az elveszett csepp,

A múlt a jövőbe teleportált, itt mindent lehet.

Emberség és önzés karolva együtt álmodik,

Nemtörődöm hihetetlen szépség felhőn karcolódik.

Nyugati gőg és keleti alázat birodalma ez,

Messzire kell menned hol emberségre lelsz.

Oly ismeretlenül ismerős érezni magadat itt,

Törött világ prizma mi nem lazít.

Több ezer év bölcsessége eladó már,

Mindenből van másolat, gyártani mindenki ide jár.

Láttam a modernet, régi szépet, gyönyörűn,

És láttam a 21. századi szörnyet, lélektelenül.

Millió arcú Kínában álmaimban még,

Ott maradt lélek felem számára olyan szép. 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Hozzon az új esztendő,

Megannyi áldást és kevés haragot.

Mind előtt életet, mit háború nem aratott.

Az erőszak halálát, én erre szavazok.

Hozzon szerelmet őszintén dalolót,

Találja meg mind a hozzá hasonlót.

Megannyi gyermeket, áldás legyen rájuk,

Jelen s jövő problémáit ti mind megoldjátok.

Hozzon igaz hitet végre el egymásban,

Hogy a lelket és ne a pénzt lássuk meg másban.

Nem kell a lehetetlen, mind megtérni nem lehet,

Minden másodjára gondolj másra magad helyett.

Hozzon gazdagságot de újat, ne más kárára,

Minden lélek tanulja meg a pénz nyelvét valahára.

Nem fán nő az és szinte soha sincs ingyen,

Légy nagy lelkű és segítsd kinek nincsen.

Hozzon végül teljességet minden portára,

Se bővelkedve se szegényen az egész világra.

Ne csak hozzon vigyen is el minden félelmet,

2023 tedd mind ezt, mert fogadom elszámolok veled!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Káosz az elmélet,

Kisember szemlélet.

Törődés rendben,

Ön meglelés ebben.

Határ és határozók,

Kényszer megtartók.

Zseniális meglátás,

Másnak képmutatás. 

Rendező akarat,

Kupleráj arculat.

Örökkön harcban áll,

Itt az idő, harcoljál! 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)