Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Mióta én megláttam önt,

Szívem nem ismer közönyt.

Tudom én, el lennék én,

Szívében a vendégként.

Talán benne lakó, hallgató,

Mégis ki jól, szépen hallható.

Kinek minden s egyetlen titka,

Az ön szívében lakozó szikra.

Törném mind a gonosz fényt,

Mint lovag az önt irIgylő lényt.

Zálogául repesve el fogadnám,

Ha jutna egy mosony maradvány.

Lennék selyem mi önre vigyázva,

Ölelve lelkesen bőre illatát imádja.

Volnék ha ön akarva csak hagyja,

Gondjainak apraja s nem nagyja.

Boldagan vállnék magából te-vé,

Remélem ezt ön jó néven vevé.

Anyává érlelném szívét szeretve,

Apai férfivá tenne ön minden este.

Végigjárnánk utunk tavasztól őszig,

Együtt, egymásért hajolva a földig.

A vég nem is érdekes lehet még,

Ha ön lehet kit addig szerethetnék.

Sötét lett, elállt az eső te megjöttél,

Nedves hideg csillogott odakint,

Mosolyod melegen belém tekint,

Szívem, ajtóm nyitva, hogy beszökjél.

Szépséges forgószeled ölemben már,

Egyszerre tüzes andalító pillanat,

Remény szárnyai rejtik magamat,

Illatod meleg hona csak engem vár.

Asztalon citruslé s édes tészta remény,

Tartom karomban mi tarthatatlan,

Lakható újra az mi volt lakhatatlan,

Desszert ez s kezdet új tüzeim hegyén.

A gonosz idő halottan hever lábaink előtt,

Újra és újra késem jól belé mártom,

Húzom halasztva, maradjon az álom,

De csak tetszhalott, távozásod komor jött.

Itt maradt hát illatod gyönyörű lenyomaton,

Még nem engedem, még élni akarom,

A pillanat varázst, vele újra tudhatom,

Hogy itt volt kiért narancslé és almáspite volt az asztalon.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Felkavarló lélek vihar képlet,

Ki szívem tavasz rügyévé lett,

Téged éltet az emlékezet,

A belém égett kedves képed.

Erőd mely e éles kardá tett,

Melyre a  karomban emlékszek,

Képek, a remény lángot vetett,

Minek melegében jól el leszek.

Nem zavarok? – lágyan kérded,

Ó de igen! De az égre kérlek!

Tedd ezt még meg, gyakrabban!

Hogy e örömöt abba ne hagyjam.

Én csoda szép hosszú kard erőm,

Ki reményt, csókot ad élet erőn,

A léted tép, húz, vág, ragaszt,

Hozzád édes zavarként tapaszt.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Mióta haragod virágai szívünkből kinőtt,

Sem én se senki nem talál már zöld legelőt.

Dalaim hullanak a márvány szobor füleidre,

Minden megőrült köröttünk, mindent feledve.

Előbb a ragály titka zárta el embert társától,

Majd kitántorogva mi martunk egymásból.

Válság válságot ért, szerelem a halálra kélt,

És mint isteni csapás, itt már a háború félt.

Gondolkoztam sokat, hogy értsem mit üzen,

Életünk tükre mi tűzre kapott tőlünk emígyen.

Mi bennünk él az a valóságot teremtő akarat,

Urai, istenei vagyunk a belőlünk lévő világnak.

Ahogy értelmet nyert, kiosztom ím a szerepeket,

Legyél örök szép Afrodité ki habokból lépkedett.

És én Arész az örök háború s erős hódító kérő,

Ki Afrodité hatalmától minden ereje ellen fél ő.

Büszke szerelmi kegybe fogadtuk hát egymást,

Szerelmünk frigyén erő és fény végre eggyévált.

Gyönyörű gyermekünk Mars nevében született,

Esze láng, akarata meghajlít szépet s küzdőket

De észrevetted-e hogy még mi tépjük egymást,

Az emberiség egy láva gödör szélén táncot jár?

Amíg szerettük egymást mind várta erőt s fényt,

Dühöd pusztítón hangtalanul öli mind a reményt 

Mibennünk kél az egész s benne kelünk élve fel,

Nem eresztjük, már lángol a testünk, égünk kell.

Én már megértettem gyere fogd meg a kezemet,

Te meg én világunk megér egy utolsó bármit, veled.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Úgy fognám a kezed

Látatlanul látva

Bíznék benned vakon

Mint virág a nyárba

Farkasok közt hálnánk

Vonyítva a holdat

Hollóköveken ülnénk

Miénk az örök holnap

Szíved ha szorongna

Erős várad volnék

Mikor hamisságban hiszek

Józan hangod a fizetség

Nyomodban járnék

Árnyékod követve

Büszkén volnék társad

Most és mindörökre

Tavasz szirmai közt

Ölelnélek végtelen

Lelnénk örök létünk

Egymásban kedvesem

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)