Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
SzerelemSzebben…
Kezem-lábam vízben lebegtetem,
Hol egyszerre köt és felszabadít a születés őselem.
Magam magamban elengedve és nem vesztve,
Jó lenni kicsiség velem és nélkülem, ábrándokat kergetve.
És úsznak a gondolatok a melegvíz hátán,
A mindig ő, a mindig én ki egymásra talál talán.
Majd ki és belép az élet kültér néha,
Foszlányokon a létezés értelme fecsegő téma.
De a trónon te ülsz örök és végtelen,
Mert a létezés nélküled lehetséges, de értelmetlen,
Felismerés… nem hiszem hogy bármi mit nem tudtam eddig,
Mi most konok fejemnek újonnan feltün és tetszik.
Úgy mondanám szebben, kedvesebben,
Míg magamból kivetkőzött lelkem eleresztem.
Lét, nemlét, álom, lebegései határvizek,
A külső és belső tér, őrjítő végtelenség nélküled.
Szerelmi imádság
Ó, szerelemesek szentje,
Te, ki életedet áldoztad magadat nem mentve,
Hallgasd meg kérésemet, nem elfeledve,
Mert te csak, ki igazán érted, mi két lélek ereje.
Téve a lehetetlent valósággá,
Másik boldogságát fölöttem szent hatalommá.
Hol semmi nem voltam egyedül, minden lett együtt,
Ott lélek-kiteljesedésem ajándéka eljött.
És nem keresek tovább, mert kérdések sincsenek,
Mostantól az ő mosolya a kegyes felelet.
Köszönöm hát áldásodat, minden másodpercben,
Kérlek, adj nekünk bizalmat és kitartást, végtelen.
Gyújtok neked gyertyát, oltárod előtt térdelve,
Vállamon az ő keze és szívemben a szerelme.
Csupán múló pillanatra, vagy egy egész életre?
Köszönöm, ó, szerelmesek szentje.
Valentin felel
Van e vége,
Valentin szép, szerelmes dalának?
Vagy lehet ő végtelen,
S tarthat át egész életen magának.
Mikor változik minden,
Értéke kicsi vagy egyáltalán nincsen.
A szív hogyan adja magát meg
Egy gyarló, esendő másik embernek?
Látod bolonddá lesz mind,
Ki rég önmagán kacag valamin.
Mert megvolt neki a legdrágább kincs,
De elfecsérelte ő, s már csak emlék talmin.
És más mégis kitart szüntelen,
Ha kell, maga lóg maga helyett e feszületen.
Fiatalt tesz a vénből száguldó hajó,
Valentin, a te szavad igaz életerő-adó.
Megvan hát végre a felelet,
Szeretni tiszta lánggal végtelenül lehet.
Másik szívében örömeid élhetnek,
Mondd, hogyan is lehetne vége ennek?
Keserű csokoládé
Igaztalan leszek lehet, jó előre én már most szólok,
Mert szavaim ma nem ismerik az igaz de kedves bókot.
De eljátszom azt is, hogy bennem minden szép és jó,
Kiadom bánatom, hogy mégse legyek magam előtt alávaló.
És nem te tehetsz róla, kérlek tudd mert ez is fontos,
Az élet, sors, a mittudomén keserű pasztillákat oszt.
Hogy alázat-gyalázaton keresztül konok soha tanulhatom,
Embernek lenni sokszor számomra gyarló alkalom.
Mert mi én gondoltomban levés, gondoltad te tévedés,
Pontosabban érdekes de tűzgyújtáshoz nedves és kevés.
És szívem, eme darabolt előre csomagolt szopós mamlasz,
Sovány de igaz, menj tovább vigaszon ma nem alhat.
Lásd ahogy ártatlan kedvességed kegyetlen tőre tör előre,
És szívemen talál, hiába bármilyen páncél is annak az őre.
Rávésve állítva „Légy kedves barát”, magát a remény halálát,
Majd önvédekezem, habogom-hebegem a nem tehetem, fájó dalát.
Keserű de mégis valahogy bennem ugyanakkor édes,
Hisz adtál hétnyi tizenórát és ha tévedek hát én vagyok a vétkes.
Nem lehetek a te szíved még ha a múlt eredője közeli közös is,
Reményt nem remélhetek hol bár hiába érdekes, de nem vagyok eksztázis.
Jöjj hát duhaj csokoládé, beléd fojtom ma a bánatom,
Miért vagy keserű, hát már benned sem magam utálhatom?
Hát legyen, nem keresek többé, értelmetlen önkínzás az egész,
Álmaim hazug öntükrében én vagyok maga a tévedés.
Csendes szürkeségbe burkolt a januári hideg reggel,
Embernek lenni fáj ha a szereteted senkinek nem kell.
De az út megy előre lassan viszi bezárt szívem tovább,
Keserű most már minden csokoládé, szív ne álmodj, jó éjszakát.
Laurához
Ahogy az utcára lép meleg barnán csillan bőrén a fény,
Elveszik bennem a gondolat s eltűnök én.
Mosolya végig fut az egész ég alján,
De én telhetetlen vagyok és e mosolyban fürödni akarok,
Nézni, ahogy gyönyörtől elhomályosult szemei átölelnek engem…
…Csendben…kell elengednem, de ne menj még,
Csak mosolyogj rám, ennyit kérek,
Aludj a karomban édes el…Laura…Az élet értelme mostantól te leszel.
❤