Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
SzerelemAkarlak
Akarlak a szép és illendő módon,
Érezni édes csókod a csókomon,
A mély izgató szerelmed vágyom,
Nem csak gyönyört te édes álmom.
Akarlak, hogy súgd fülembe, akarlak,
Mikor szavaid a lágyan leomló alak,
És nem vagy itt mégis téged hallak,
Érintő Illatod emlékei engem felfalnak.
Akarlak, tudd a gondolataimban élsz,
Hangoddal hiányom vágyán zenélsz,
Boldogan tudom bennem mit remélsz,
Szerelmeddel minden önzésemet felélsz.
Akarlak mint tokja a kecses hegedűt,
Magába fogadva téged, te gyönyörűt,
Egymáson játszott szerelmes etűd,
Hevesen, lágyan, újra és újra együtt.
Az ott
Az illatod,
Mi mindent adott,
Kicsit a mennyországot,
Mikor a lelkem jár ott.
Az arcod,
Hol az én arcom fényét tartod.
Tenyerembe bújó mosolyod,
Adod te végtelen, míg csak adhatod.
Az éledő szemtüzed,
Ó mennyire jó veled!
Megsúgom neked angyal neved,
Te mindent tudsz - feleled.
Az elbújásod karjaim várába,
Ne félj, ez csak véd, nem tart fogságba.
Szerelmem felhő országába,
Magam ajánlom, csókod lefegyverző hatalmába.
Fénykép
Nézegetem rabolt pillanataidból vonzó fényképed,
Vonalaidon átcikázó bennem túl gondolt szép lényed.
Mi szó mi szó, ki nem mondható s nem kicsit izgató,
Vizuális képzeteimnek csak egy része felvállalható.
Letámasztva nézlek, leülök és beléd álmodom magam,
Csak lazán, még kell idő, hogy ne elhamarkodjam.
Pupillám kitágul és issza a csillogó képpontok fényét,
Gyönyörű alakod növeli bennem vágyam élmény létét.
És a szívem, életre dobolva a sokszor változó,
Millió kép-gondolat, te, tökéletes keverék a rakétákat begyújtó.
Tenném de nem tehetem így csak elképzelem veled,
Ahogy szeretni fogsz engem nézve és csillog a szemed.
Álmodozón festve belül minden elevenebben látható,
Te vagy az én, és én vagyok a te, a rólunk álmodó.
Belém harapsz és nyújtom, türelmetlen édes kínzón,
de itt a…
Suhanó hó pihék, öröm pillanat, oly hamar távozón.
Benned
Minden csendben,
Izgalmak terme,
Szorítasz egyre,
Öled rejtelmében.
Hangod sikkant,
Vágy arcodon,
Gyönyörű nagyon,
Fenséges, alant.
Mesteremmé lettél,
Legédesebb lázadás,
Parancsoló pillantás,
Uralkodó cserél.
Egyre jobban,
Követelve követel,
Mámorító önzéssel,
Újra dobban.
Hiányzik
Hiányzik a szemedben lángoló,
Kevert szerelem és mámor,
Hol tiszta érzéseim,
Lángra gyújthatnak minket bárhol.
Hiányzik a tested illata,
Ahogy hozzám simulva kutat,
Kertembe hatolva,
Fedeznél fel sok új utat.
Hiányzik a Varázs,
Mi csak te lehetsz,
Vadul, szelíden nem eresztesz,
Szerelemi gyönyört kergess.
Hiányzik, hogy egymást befogadva,
Csókod ízeiben elolvadva,
Téged boldog nővé varázsolva,
Mámor virág diszket rakjak rajongón templomodra.