Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
SzerelemA semmi tagadása
A nagy szerelmes vers
Jól vagyok, de annyira talán most mégsem,
Valahogy emléked árnyait újon megéreztem.
És ebben a volt kellemes kellemetlen mákony,
Kissé rám égette, belém itta magát a mai délutánon.
Tudod van úgy, az énember újra társra vágyik,
Valakire ki kiüresedő falai között teret lágyít.
Megtölti szívemet előbb csak kicsit magával,
Aztán szárnyra kap és kifest mindent a mosolyával.
És nem ő a minden (mint voltál), és nem kell ingyen,
Mert a szeretet megfizet vágyon túl és innen.
Beszéde és csendje az örök drága kincs,
A legjobb "munka" szerződés mi érzelmi rendre int.
Mivel színtelen és alaptalan mégis alakja van,
Nem állíthatom mint semmit de valahol tagadhatatlant.
Emlékek rólad, az emléked erős…szívfejem kopjádra tűz,
Remek maró fájdalom a társa mi röhögi: Látod, eltűnt!
Legyen ámbár bármilyen kegyetlen rajtam e hatalom,
Örök nem létezőt, a láthatatlan hitet tagadni nem fogom.
Lehet vándor leszek végül, a sivatagi zarándok ember,
Ki magában makogja, a semmi, szerelemtelen soha
nem kell.
Egyre halkabban…
Emlékeim csak tovább finomulnak rólad,
Megtagadva mit magas Medicina diktál,
Felejtésed helyett mi elengedné hajómat,
Újabb s részlet gazdag képeket definiál.
És rabláncaikon örök függő maradok én,
Ki bebörtönözve kegyetlen beléd magát,
Ítéletként kapta önámító hamis reményt,
Hogy soha többé ne hallja a saját szavát.
Csak tiédet mi örök füleimben élve cseng,
Képeidet szüli a fény most a szemeimben,
Kitölt bennem mindent szépsége mereng,
De csak illúziód mi él itt a képzeletemben.
Gondolom én ez örökké így marad veled,
De szívem régi hiányod bánatán halódik,
Lassulva leáll és utoljára mondom neved,
Hozzád utat képzeletem veszt s vágyódik.
A reményhez
Kedvesem, mióta az ön lelkét meglelem,
Ismerős érzés lett úrrá újra a szívemen.
Az mely suttogja lehet szép a jövő vele,
Érzed s vonz a szeretete vágyódó ereje.
Csalódás nem érhet el, lelke tiszta fény,
Több ez mint te remélhettél ajándékként.
Tudom minden kell, legyen ő a tökéletes,
Te se vagy s ízléssel vitatkozni felesleges.
Inkább örülj, hogy akadt egy emberi lény,
Ki külsőd nélkül lelkednek örül ez szép tény.
Felszabadító az érzés hogy fontos lehetsz,
Ne veszd el szívedet, jól csak azzal szeretsz.
Ezeket mondta nekem az okos érző remény,
Melyeket most boldogan átadok neked én.
Ismereted ajándékát így már én megkaptam,
Remélem neked magamból én is ajándékoztam.
Az ágyas
Valahol régen, keleten…🌸
Kell a minden pillanat veled
De elfogadom, hogy nem lehetünk együtt szabad
Így rövid órákra vagyunk
Jogod jogán két fél mi egymáshoz ér tartozhat.
Gyümölcsvirág vagyok
Ágyházad párnáján végtelenül várva ha akarod
Tudom lehet megunsz majd
És megállapodásunkat egyoldalúan felrúgod.
Hisz nem szerelem ez
Hazudom teljesen meggyőződve én magamnak
Mert a szerelem csalt tőrbe
És mindegy volt csak téged még láthassalak.
Hajnal van s pirkad
Keleten és bennem új életre kél félelem-remény
Vajon kell-e ajándékom
Vagy én és ő kit intrikák harcaiban majd feladod.
Fűzfa sípon játszom el
Soha ki nem mondható érzéseim könnyeit neked
Ölemben fejed fekszel
Lágyan mosolyogsz és én az ágyasod maradok.
A csók
Kíváncsi vagyok, mondd hogy csókolsz?
Szenvedéllyel de néha talán te bújsz előle,
S érzelmes kényszerrel élsz csak vele,
Vagy mégis a gyönyörének behódolsz?
Tudod, hogy a csók nem tud hazudni?
Alakoskodni mert a csók őszinte fegyver,
Mi ha kell mindenkit végtelenül lehengerel,
Hisz tud, ő rá vágyódó átokba rántani.
Egy csók örökre marasztalhat valakivel,
Megeshet már nem is emlékszel csókjára,
S volt csók mi megváltót áldozott vacsorára,
Mégis, attól még lehet hogy csókom érdekel.
Igen, én meghalok mikor érzem a csók halott,
Küzdők veszettül még nagyon hinni akarok,
A csókban, mi örök szerelemre hív s dalolok,
Hát temess el, csókod legyen mi új életet adott.