Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
VéleményLélek rugdosó
Pocsék egy adok kapok hát ez meg mire jó
Ó, hát ez itt a remek online lélek rugdosó.
Ismerned sem kell a másikat minden rá fogható,
Te nyomurult, én vagyok a felelőtlenül baromkodó.
Véleményed van vagy nincs akkor azért is kapol,
Én a fejedre ülök mint t(r)ollas kalap aztán loholhatol.
És nincs segitség mert hatalmas az én seregem,
Őket én looser véren s patkány lélek erősítőn nevlem.
De a legjobb trükkömet még talán nem is tudod,
Fake fiókkal a BFF-ed leszek, s mindent posztolok.
Rólad, had röhögjünk hát,
Bye-bye te senki, jó éjszakát!
..........Mi van?......Ég az autóm?-----az meg hogy lehet?
Most valaki azt mondta dealer vagyok rám hívta a TEK-et,
Meztelen a zuhany alól rángattak s ki az utcára vetettek.
Végre szabadultam, most meg egy pénzbehajtó hegy várt,
Mezítláb rohantam előle el s végig a hideg koszos utcán.
Bankszámlám feltőrve, minden profilom publikussá lett.
Arctalanságom gusztustalan beteges szenny alakká tett.
Haverjaim sincsenek már sehol se, nem hogy a barátaim,
Perek tucatjaira készülnek a nagyon drága ügyvédeim.
Ha tudnám ki volt az.....de még gondolni se merem el,
Rettegek mert körülöttem digitálisan minden engem figyel.
Sehol se vagyok biztonságban, kérlek könyörülj rajtam,
Itt vagyok, lélek rugdoss, csak ne temess digitálsan,,,
Élve...EL....
A dicséret ereje
Lélek, a lélek érintésre kerekedve felel,
Cseperedik s felnőtként se feledi ezt el.
Bizony látod mint kéztörlő s a mosdó véka,
Az adok-kapok egyenlet, újra, itt sem vét ma.
Mondod, s tudom, hogy belül rezegve érzem,
Megtartod magadnak most, s én nem értem.
Mert a szeretet, a szó mit nekem hallani kell,
Mert a belül valód, csak te érted s neked jelel.
Tudom, te se kaptad a szüleidtől sokszor meg,
De csak a kimondott szó és érzés az mi teremt.
Hangod használva igaz csoda vagy s varázslat,
Hidd, teremt ő bennem-belőled egy szép világot.
Maradj igazságos, mindíg, soha ne kényeztess el,
Az igaz, őszinte örömöd mi engem éltet s érdekel.
Hát mond: Szép, Csinos, Okos, Ügyes, Örülök neked,
Szemed boldog szikrái hozzá megteszik mit lehet.
Mert ezen szeretet szikrák mik nélkül ugyan szerethetsz,
De az ízetlen étel sem kötődik majd hosszan lelkedhez.
Ez tehát a dicséret erje s ez miért használnod kell velünk,
Mert embert épít minden elhangzó dicsérő szavad bennünk.
Felejtsd el önmagad
Szép öcsém. fancsali a képed!
mesélj mi baj s hozzá én jó bort mérek.
Hogy a más azt mondta, tudom, értem, véleménye volna,
Hiszen ő teljesen más s ez neki a természetes dolga.
Van erre néhány gondolatom, olyan emészteni való,
Nem baj ha magadra nyíród, a lelked majd tudja ebből neki mi a jó.
Mindenféle negatív nélkül, kevés van azon emberekből,
Kik valójában, érző és értő felelősséggel tudják, hogy ha beszél is a szájuk, miről.
Ezt tudva, ha mégis az a lelki dudva támad benned életre,
Hogy önmagadat más belső világának a tükrében nézegesd,
Akkor egy módja van, hogy ezt magadból messzire vesd,
És más igazolási kényszere nélkül sikeresen tovább menj.
Ne felejtsd, ahhoz, hogy magad légy s legyenek belső értékeid,
Nagyon el kell felejtened azta fura, bizonytalan tétova valakit,
Ki a kezében azt a finom Sauvignon-t szoba hőmérsékletre melegít,
S nem lazul hanem mások véleményével saját lélek vakít.
Legvégül hát tanuld meg, hogy a vélemény olyan mint a nem szép tompor,
Azért mert van én tudom, de az ismerkedés vele kapcsolatban bennem nem tombol.
Mert mint véleménye úgy tompora is van szinte mindenkinek,
S egyformán szagos is így tartsa meg mindkettőt fel és lemenőiknek.
A Somlói
Ó te legédesebb helyesírási hiba,
A csengő-frász korszakból szabadulni vágyó lélek,
Tejszín-csokoládé krémes, szívet melegítő csoda.
Sötét s világos benne együtt a tökéletes harmónia.
Változataidnak se szeri se száma,
Konyhám és emésztőrendszerem már valamennyi bejárta.
Hisz lehetsz babapiskótával vagy a jó nagyi féle 100 tojásos,
Dióval, muffinnal, széklábbal bánom én, csak ide már most!
Munkás a lelkem de hidd el a robot megéri,
Ha a Rumot keresed én csak a gyereket akartam megvédni…
Tedd bele az aromát s így minden csöpp s nagy lurkó,
Tudja majd, hogy jó kedvem nem az ethilre fogható.
Te mámorító desszert tökéletesség csúcsa,
Miattad elmegyek én névadódhoz ki a gödöllői púpra.
Mert nincs Magyar ki nem tudná mi vagy,
Rád gondolva elcsöppen a nyálam és a szívem is kihagy.
Számat kitöltöd belülről csokoládés meleg alkoholos ízzel,
Hát mondom én - Pokolba a vízzel!
Szaggatott galuska kanalas mámorító forma,
Három tálba kérek mert ez lesz ma a norma.
A szelídek himnusza
Hallom mondod a győzelem a cél,
Ember manapság csak akkor él ha vezér.
Győztes, bajnok, hős vagy első helyezett,
Ki vesztes az teher és legyen megvetett.
Kérdezem hát mi van ha mindenki már győztessé vált?
Mert győztes azért mindenki mégsem lehet,
Hisz mondjuk ki ünnepli akkor a győzteseket?
Az élet kegyetlen mondod gyengeségre nincs idő,
Bukjon mind kinek lelke nem örök önfejlesztő.
Drága barátom értem cudar verseny helyzeted,
De ha kinyitnád a szemed a képed más is lehet.
Lásd győzelmeidhez kellett egy hatalmas sereg,
Kiknek támogató szíve nélkül ez nem lenne tied.
Kik öröme minden apró/jelentős sikered fénye,
Csupán mosolyod s támogató szavaid várják el cserébe.
Igen, ezeket mind te érted el ebben semmi kétség,
Gyere idd ki, itt van nálam egy nagy pohár szerénység.
Ismételd ezt minden reggel bátran újra meg,
Hidd el békésebb lesz tőle teljes szíved lelked.
Gúnyolódhatsz hogy ez itt “csak” a szelídek himnusza,
De magányod szól, hogy gondolkodásod kusza.
Zengjen dicsdal azokról kiknek neve ismeretlen,
S tisztelnek téged s szeretni őket neked kötelem.