Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
BarátságKeltavároda
Mi zaj, mi lopakszik az ablak alatt?
Keltapó jó magaviseletért szabad.
Kólásüveg fogva megvan turbózva
Míolta salach gan úsáid mormolja
Kés nyom keresztbe az arcán hisz
Útja feszt a migráns telepen át visz
Bhrúigh mé síos iad le lámh amháin!
Ilyet vertem le HUN házunk utcáin
Belépéskor az üdvözlést így fogadja:
An iomarca cainte cá bhfuil an casino?
Útbaigazításra ennyit morog vissza:
Majd megírom, itt a tuti szisztéma!
A tömve telt vároda tanácstalan
Szórakó segítve színpadra pattan
Leg Zoltánabb Kelta anyagot gyűjt
még újra jő hiányát verseivel űzd
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Varázsló a fény toronyban
Csillan már a lidérci nyár,
Tarka-fakón s velem együtt,
Lassulón álló villamosra vár,
Zöldhajú lány mosoly, kitől
A jegyet vettük, talán-talány.
Bányák mélyén alvó rekedtség
Sújtó lég szerelem, épeszű ez a
Veszett belém szült, valami lét
Csiszolatlan ékkővé hűlt, Tereza
Ki szép volt régen, de már avét.
Mert én látom, s te-ti nem hiszen,
Arcotokon, álomkép kijelző díszek,
Szerelmeim, mind mesekönyv rajzok
Pajzsomként Kalapos békát tartok,
Visznek tízen, mindenféle vizek.
S ülök itt fényes tornyomban, kék
Sok tudással, nézlek ember s ég
Lábam mégis a kútban mosom
Ha megpukkadsz se hagyom, el
Mert szeret az Isten és engem
Titeket szeretni nevel!
Mélyen tisztelt Jósa Miklós Fő Varázsló Úr,
@Mikijozsa: Becses figyelmébe ajánlva, sok szeretettel!
A néma szónok szerenádja
Poros ablakokra írom hibátlan dalaim,
Senkinek elbírom halk szavait s morog
Kedves lelkem, de mind hiába, mert az
Oktalan szavait szórnám a Dunába, Ó
Pedig járnám az élet táncot, követve
Suhanását s a szoknyád dobta ráncot,
De a múló élet, mint keserű kísértet itt
Boldog kertembe zárva is meg kísértett.
Napfény csillámlik hibátlan combodon
És a mámort soha feladni nem fogom de ez
A néma szónok szerenádja, ha nem értitek
Hát azért mert annak volt szánva!
A láthatatlan falfirkák (skary) mesterének ajánlva, sok szeretettel
Az Éj Seregei
Hallod a kürtöt mi a temető felől száll?
Az éj seregei készülődnek már, fekete
Csontváz szárnyra kél a benned lakó ősi,
Sőtétől rettegő primitív lélek, ismerős régi
Reménytelenség tölt el újra téged, s kár,
Mondja egy baljós fekete Holló, hogy nem
Menekültél eddig már, hisz rád mostantól,
Csak a kegyetlen sötétség vár.
Hallod a hörgésük mi lelked után kiált?
Minden bűnöd, mocskos súlyként a saját
Nyakadra hág, elhagyás, megcsalás és a,
Hazugságok hada, tébolyítón rád tör és
Arctalan démonoknak leszel te a vacsora,
Labirintusokban rohansz s füledben dobog
Félelmed ritmusa, mert egyedül vagy és
Előlük futhatsz ugyan, de nem menekülsz meg,
Soha.
Hallod a Lélekharangot kongani, oly repedten?
Remegő lelked azt hitte te irányítasz s te
Állsz fenn szoborként az élethegyen, lelked
Béna roncs most mert nem érti sehogy se már,
Hogy tűnt el minden, és váltott fel mindent a
Semmi s a rettegő halál, s a távolban megjelenik
Ki a kasszáját tartva téged vár, Hát hódolj be
Szépen és reménykedj hogy ő gyorsan súlyt le Rád,
És mikor lelked végleg elhagyta rothadó
Porhüvelyét, halott álmaid töltik majd ki végleg a
Benned lévő semmi helyét.
Hallod magad reménytelenül zokogva ordítani?
Mikor rémálmodból szenderülsz De mostantól
Mindig fogod hallani, mert tudod mi vár akkor
Amikor az éj seregei, bűzlő bűn szagodat fogva
Újra nyomodra talál, mert gondolod talán ez
Álom volt csupán, de az ablakod előtt egy Holló
Figyelmeztet, időd kevés, és az is hamar lejár
És akkor majd az éj seregei újra rád talál.
Lady Anima Non Grata, kegyelmébe ajánlva
A CelticHun Himnusza
Szíved igazi hazáid szépséges hona,
Mint sebes 'Madra Rua' száguld tova.
Magyar vér mi ereidben csergedez,
'Inisfáil' legendáriuma téged felfedez.
Szíved duplán 'Ólta' mind a két hazádért,
'Saoirse' ölel át hatalmas szívedért.
Poharad mindig legyen 'Fión' otthona,
Magyar vagy Ír, mindegy, csak sok jusson oda.
Hát 'Fáilte' és 'Slán' mindkét lélek felednek,
'Go raibh maith agat', hogy téged megismertelek.
Ha mégis erre jársz vagy én megyek zöld szigetre,
'Uisce beatha' várjon majd ott mind a kettőnkre.
És ne feledd végül: 'Is fearr Gaeilge briste, na Bearla cliste',
A jóisten az ivást az Íreknek de ravaszságot a Magyaroknak vitte.
Balogh Zoltán Úrnak ajánlva, sok szeretettel