Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Mi zaj, mi lopakszik az ablak alatt?

Keltapó jó magaviseletért szabad.

Kólásüveg fogva megvan turbózva

Míolta salach gan úsáid mormolja

Kés nyom keresztbe az arcán hisz

Útja feszt a migráns telepen át visz

Bhrúigh mé síos iad le lámh amháin!

Ilyet vertem le HUN házunk utcáin

Belépéskor az üdvözlést így fogadja:

An iomarca cainte cá bhfuil an casino?

Útbaigazításra ennyit morog vissza:

Majd megírom, itt a tuti szisztéma!

A tömve telt vároda  tanácstalan

Szórakó segítve színpadra pattan

Leg Zoltánabb Kelta anyagot gyűjt

még újra jő hiányát verseivel űzd

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Csillan már a lidérci nyár,

Tarka-fakón s velem együtt,

Lassulón álló villamosra vár,

Zöldhajú lány mosoly, kitől

A jegyet vettük, talán-talány.

Bányák mélyén alvó rekedtség

Sújtó lég szerelem, épeszű ez a

Veszett belém szült, valami lét

Csiszolatlan ékkővé hűlt, Tereza

Ki szép volt régen, de már avét.

Mert én látom, s te-ti nem hiszen,

Arcotokon, álomkép kijelző díszek,

Szerelmeim, mind mesekönyv rajzok

Pajzsomként Kalapos békát tartok,

Visznek tízen, mindenféle vizek.

S ülök itt fényes tornyomban, kék

Sok tudással, nézlek ember s ég

Lábam mégis a kútban mosom

Ha megpukkadsz se hagyom, el

Mert szeret az Isten és engem

Titeket szeretni nevel!

Mélyen tisztelt Jósa Miklós Fő Varázsló Úr,

 @Mikijozsa: Becses figyelmébe ajánlva, sok szeretettel!

És a szórakó előadásában is…

Poros ablakokra írom hibátlan dalaim,

Senkinek elbírom halk szavait s morog

Kedves lelkem, de mind hiába, mert az

Oktalan szavait szórnám a Dunába, Ó

Pedig járnám az élet táncot, követve

Suhanását s a szoknyád dobta ráncot,

De a múló élet, mint keserű kísértet itt

Boldog kertembe zárva is meg kísértett.

Napfény csillámlik hibátlan combodon

És a mámort soha feladni nem fogom de ez

A néma szónok szerenádja, ha nem értitek

Hát azért mert annak volt szánva!

A láthatatlan falfirkák (skary) mesterének ajánlva, sok szeretettel

És a szórakó előadásában is…

Hallod a kürtöt mi a temető felől száll?

Az éj seregei készülődnek már, fekete

Csontváz szárnyra kél a benned lakó ősi,

Sőtétől rettegő primitív lélek, ismerős régi

Reménytelenség tölt el újra téged, s kár,

Mondja egy baljós fekete Holló, hogy nem

Menekültél eddig már, hisz rád mostantól,

Csak a kegyetlen sötétség vár.

Hallod a hörgésük mi lelked után kiált?

Minden bűnöd, mocskos súlyként a saját 

Nyakadra hág, elhagyás, megcsalás és a,

Hazugságok hada, tébolyítón rád tör és

Arctalan démonoknak leszel te a vacsora,

Labirintusokban rohansz s füledben dobog

Félelmed ritmusa, mert egyedül vagy és

Előlük futhatsz ugyan, de nem menekülsz meg,

Soha.

Hallod a Lélekharangot kongani, oly repedten?

Remegő lelked azt hitte te irányítasz s te

Állsz fenn szoborként az élethegyen, lelked

Béna roncs most mert nem érti sehogy se már,

Hogy tűnt el minden, és váltott fel mindent a 

Semmi s a rettegő halál, s a távolban megjelenik

Ki a kasszáját tartva téged vár, Hát hódolj be 

Szépen és reménykedj hogy ő gyorsan súlyt le Rád, 

És mikor lelked végleg elhagyta rothadó 

Porhüvelyét, halott álmaid töltik majd ki végleg a 

Benned lévő semmi helyét.

Hallod magad reménytelenül zokogva ordítani?

Mikor rémálmodból szenderülsz De mostantól

Mindig fogod hallani, mert tudod mi vár akkor

Amikor az éj seregei, bűzlő bűn szagodat fogva

Újra nyomodra talál, mert gondolod talán ez

Álom volt csupán, de az ablakod előtt egy Holló

Figyelmeztet, időd kevés, és az is hamar lejár

És akkor majd az éj seregei újra rád talál.

Lady Anima Non Grata, kegyelmébe ajánlva 

Szíved igazi hazáid szépséges hona,

Mint sebes 'Madra Rua' száguld tova.

Magyar vér mi ereidben csergedez,

'Inisfáil' legendáriuma téged felfedez.

Szíved duplán 'Ólta' mind a két hazádért,

'Saoirse' ölel át hatalmas szívedért.

Poharad mindig legyen 'Fión' otthona,

Magyar vagy Ír, mindegy, csak sok jusson oda.

Hát 'Fáilte' és 'Slán' mindkét lélek felednek,

'Go raibh maith agat', hogy téged megismertelek.

Ha mégis erre jársz vagy én megyek zöld szigetre,

'Uisce beatha' várjon majd ott mind a kettőnkre.

És ne feledd végül: 'Is fearr Gaeilge briste, na Bearla cliste',

A jóisten az ivást az Íreknek de ravaszságot a Magyaroknak vitte.

Balogh Zoltán Úrnak ajánlva, sok szeretettel