Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
BarátságA veréb és a macska
Két léleklátó élt az öreg bérház udvarán,
Kosztoló vendégként idős hölgy portáján,
Tudták, nem sok van neki életéből vissza,
De itt teli a tarisznya, maradt hármuk titka.
Mindig evéskor jöttek utaikról, egyidőben,
Egy tálból ették a maradékokat, szerényen.
Béke volt köztük természetes és végtelen,
Élvezték a rendkívüli társasságot szelíden.
Egy nap majd elmegyek, üres marad a tál,
Dúdolta a hölgy - Emlékezz kedvesen rám,
De addig nektek mindig vidám lakoma jár,
Két vendég kacsint, te soká maradsz már.
A fellegajtó nyitogató
Ide száll a lélek, testvér
Már megint elestél,
És tudod el fogsz újra,
Mert magáévá tett a bús durca.
Azt mondtad te vagy,
A felleg ajtó nyitogató,
De te csak önmagad rabja vagy,
És örök te választod láncaidat.
Úgy kívánom, hogy gyere,
A szomorú esőből a napfényre te,
És ne legyél a bús magyar,
Ki akkor boldog ha tépheti a zivatar.
És ha kell és lehet én,
Bezárnám neked az összes felleget,
Hogy lásd és engedd,
Szemeidben ragyogni a kék eget feletted.
Plérómába vezess
"Gyerek, te! Feladatod teszek!" - mondja Soulitános,
Gnózis bölcse - "Benned lévő fény szilánkok
Ereid rőgein kékmosó átkok, MERT ÉN!
Beléd látok, hiába taknyolod az igazságot!
Férges lázon álmod vered el, ki lélekkel énekel...
ÉBREDJ FEL! Ne nyavajogj tovább!
Az élet neked hullamosást ád, mert látsz te!
De csak látszani akarsz, ahogy halott álom élne még...
De szép remény olvadt kék acél
Leng a délutáni fény, pedig egyszer
Beléd részegedtem én, Én, ÉN!!!
És nem meretél lenni kit értek, de
Most már kezemben lásd bilog éget
Húsodba parázsa fényttett, hogy
Feledj el te minden halandó vinnyogást
És add nekünk felvágva magad....ontsd ki
Belőled magad, mert EZ...csakis ez mi
Elég oka agyad tekeredésének.
Mint fényszikrák gyúl most agyam
Fel éled magam s magam
Küldöm én boldogan....
Az örök megváltó fénybe....
"Gyerek, te...majd egyszer talán megértel"
Névnap(od)
Végre ez itt a te napod,
Kicsi ünnep, mondhatod,
Hozzá ragadt te-ragod,
Ahogy magad hívhatod.
Neved zengve hallhatod,
Egód lágyan simogatod,
Kedves szokás gondolod,
Majd másét is megtartod.
Gondoltunk rád valhatod,
Magad boldog vállalhatod.
Holnap másnak adhatod,
Ugyanezt a jókívánságod.
De ma még zengjük dalod,
Ezt megeheted, megihatod,
És lassan azt is elfogadod,
1 év és lesz újra névnapod!
Vén újraballagók
Gyere most, te drága, jó cimbora,
Elbandukolunk tova, oda, ahova
Együtt jártunk páran, te meg én
Hihetetlen fiatalságunk rejtekén.
Emlékszel még a lányok neveire?
Pedig mindet szeretem a végére.
Tiszta rajongással a mosolyukat,
Kivárni tavaszló hölgyválaszukat.
A végtelen idő miénk volt mindenre,
Igaz, talán ha 20 Ft volt zsebemben.
De kit érdekelt akkor még a pénz,
Nem volt, az számított, velem mész.
Ordítóan naiv és fiatal voltunk mind,
Jó emlék, mit adnék percedért megint,
De pokolba veled, fájó szó, nosztalgia,
Ballagnak ma, kis tinók, menjünk oda.
Nézd, milyen más minden, mégis az
Új ruhában se változik meg, marad.
Énekeld hát velük: "Gaudeamus igitur",
Boldog ballagást: "iuvenes dum sumus".
(Ballagás 2023, vers II. https://www.poet.hu/vers/347662 😊🙏)