Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Rendezgetem, nézegetem régi emlék fényképeim rólad,

Milyen kicsi is voltál és mégis szívem óriásként olvad el,

Neki semmi megfelel, hiányod pótolhatatlan lyuk lelkemen,

Veled töltött perceimen újra megölel a nevetés időtlenen.

Próbálom magamban megtalálni azt a mágikus kulcsot,

Mi megfelelő szavakat alkot, hogy érezd ami van belül ott.

Mert létem igéje vagy te, tüdőm alkotta élet-lehelet belőlem,

Mit megtörten engedek messzi tőlem és élvezem mit lehet.

Miért, zúg benned a kérdés érzem és próbálom felelni rá,

A örök, ahogy és a mindig túl soká dadogó felnőtt magyaráz.

Tudod a szerelem az olykor megráz, félelmetes is tud lenni,

Ki nem hitt benne rettegi, hogy vele szép érzés ilyet tenne.

És a fájdalom magját, onnan nem akarod tudva engedni el,

Beléd mély és erős gyökeret ékel, te leszel neki a tápláló élet.

Amikor pedig meghalnak a szavak, nem éled olyan akarat,

Többé, mi mentené őt és magadat, átadni olyan nehéz ezt.

Hiszen te csak azt látod hogy mindkét ki neked jó barátod,

Egymásnak átkot jelent, lám kész is van ez a remek csapda.

Kérlek maradj örök kérdező, ha nem őt, engem vegyél elő,

S én létező igaz szívem felel, ölel apád te drága fiatalember.

avagy - Néha az emberi birka, ha már magára bírta

Kell, hogy valahogy megírja mi okozott szívének bánatot

Lehet-e az ember, emberi ha akarni is szeret,

Szeretve akarja azt amit szíve álmodott, de talán 

Nem lehet és a választás sem mindig adott, még

Hogyha a válasz nem könnyedén is de elfogadott.

Néhány haszontalan, hím haszon állat felismerve

Vonzódása tárgya nem csak alak, de tartalmi lény

Volt oly szerény és nem rest, okos nőstényt keresett

Kutatva várva az agylángoló szépséges folytatásra.

Ki rendezett, ki rendezetlen hendikeppel, úgy próbált

Okos, kicsi rappel és jó szöveggel mi nem túl bármi

Magát bemutatni és a másikat rábírni lenne ő kíváncsi

Arra, hogyan is néz ki a valóság amikor kiöltőzik néki.

Mély és magos volt az értelmes társalgásuk egyszerre

Minek nem volt semmi terve csak az örömük terhe és

Talán jobb a jövő együtt mint azt egyedül nézni ahogy

Hajuk csillogó ősz csalán csalja őket át az élet falán.

Kedvelték egymást na, ami éltesen egyáltalán nem könnyen 

És édesen termett, és mivel a hím tisztelte a rendet, vallott

Hogy könnyítse magán a terhet, mivel tiszta víz is adatik talán

Neki egy nyavalyája valán és megérti ha ez visszatart valakit.

Kehes a kedves, előfordul a találka még sincs kizárva csak

Autómibilizáljon el érte és ő megértett vele mindent már ma

Ööö a nyavalyája nem autó kompatibilis de elmegy a hím

Van jó lába, valahogyin bárhova, hova madár röppenve szállna.

...nincs kocsi? Kínos itt jelenteni tudja de kizáró utcába

Fordultak telibe, no nem azért de már van az a nívó amiről

Eszterházy is megmondta nem alulmúlható és hát ő, a nő

Élete autó nélkül nem élhető, hol nincs jelen a gurító erő.

Dehogy nehogy megorrolják Orum geológia viszonylatát

Nyugtatja jövőkép nélküli lássuk egymást randival, ha fáj

Pitiáner lovagját, mondva: Ön nehezített szánkó pájásocska

Kiben ettől fellángoló erezett a lenézett munkásosztályi eredet.

Lehet nem vagyok tömött de se nem legelő oktalan csacsi

Nem kell hogy kacsintson rám a szép beszédű bányászlány

Melegítse ő csak maga hidegágyát a közgazdasági oldalán

És élet, neked üzenem tropa hátam mégis milyen egyenes!

És a szórakó előadásában is…

Nem egyszerű kapcsolatok pastorale

Üzenet jött, kicsi bélyeg videó,

Rajta egy mező valahol látható,

Egy szállítási konténer parkol ott.

S az idilli estébe hajló délutánt,

Megtöri váratlanság gyanánt,

Előugorva két méretes ló.

Ennyi a történés nem kevés,

Három másodperces emlékezés,

Valahol bennem tőle te zenélsz.

Mert egyszerre érezve óvlak,

Míg magamban semmit tudok rólad,

Feltűnsz váratlan, majd ismét el.

Elérhetetlenséged titkait meghagyom,

Vágyom ismerni mi egyedül hatalom,

Mit, miért, mikor, hogyan szeretsz.

Mert titok a negyedik másodperc után,

Benned feloldja egy alternatív délután,

De nekem csak az eleje jutott.

Jobb ember légy nálam, fiam,

Jobb apa, s mutasd, kit szeretsz,

Hogy a szíved hol van,

Érezze, értük is tehetsz.

Mert neked erő jutott erő felett,

S mondatlanul elvárva,

Könnyező s gyámolított nem lehetsz,

Mert a férfikönnyek ára nagyon drága.

Mert engedd, de fogd,

Mert támogasd, de ne akadályozd,

Ne légy se túl sok, se túl kevés...

Igen, nehezemre esik ez a beszéd...

Hisz nagyapád sem beszélt velem erről így soha...

Talán ez volt a hiba...

Hisz a nő teremt, a férfi védelmez,

Ennyi mind, se több, se kevesebb,

Egyszerűbb, mint az 1x1,

De nem, az élet nem az, soha...

Őrizned kell, s minden nap újra tanulni,

Nem gőgösen, a valami-ságod,

Büszkén felmutatni,

Tenni, mert érte kéretlenül kapod:

De jó, hogy itthon vagy, Apa,

Szép estét s jó napot!

Jobb ember légy nálam... fiam.

Bohém vagy talán?

Szereteted érezve tudom,

S már közel a 4x20-on,

Azt szeretem benned, ami vagy.

Mert szeretni sose egyszerű,

Kell akarni, kell elfogadni,

Nem kegy, nem kényszerű...

Oly nehéz, s mégis nehezen könnyű.

Érezlek magamban téged,

S nézlek,

Már látom, érzem

Hasonló arcéled.

Szeretlek hát, egye meg a fene,

Ki tökéleteset akar,

Feszüljön fel erre...

Apu, jó veled... akármi.

Maradj, kérlek, hisz annyi mindent

Kell még megélni, mesélni, kitalálni.