Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
SzemélyesA... ság
Jobb ember légy nálam, fiam,
Jobb apa, s mutasd, kit szeretsz,
Hogy a szíved hol van,
Érezze, értük is tehetsz.
Mert neked erő jutott erő felett,
S mondatlanul elvárva,
Könnyező s gyámolított nem lehetsz,
Mert a férfikönnyek ára nagyon drága.
Mert engedd, de fogd,
Mert támogasd, de ne akadályozd,
Ne légy se túl sok, se túl kevés...
Igen, nehezemre esik ez a beszéd...
Hisz nagyapád sem beszélt velem erről így soha...
Talán ez volt a hiba...
Hisz a nő teremt, a férfi védelmez,
Ennyi mind, se több, se kevesebb,
Egyszerűbb, mint az 1x1,
De nem, az élet nem az, soha...
Őrizned kell, s minden nap újra tanulni,
Nem gőgösen, a valami-ságod,
Büszkén felmutatni,
Tenni, mert érte kéretlenül kapod:
De jó, hogy itthon vagy, Apa,
Szép estét s jó napot!
Jobb ember légy nálam... fiam.
Apám napja
Bohém vagy talán?
Szereteted érezve tudom,
S már közel a 4x20-on,
Azt szeretem benned, ami vagy.
Mert szeretni sose egyszerű,
Kell akarni, kell elfogadni,
Nem kegy, nem kényszerű...
Oly nehéz, s mégis nehezen könnyű.
Érezlek magamban téged,
S nézlek,
Már látom, érzem
Hasonló arcéled.
Szeretlek hát, egye meg a fene,
Ki tökéleteset akar,
Feszüljön fel erre...
Apu, jó veled... akármi.
Maradj, kérlek, hisz annyi mindent
Kell még megélni, mesélni, kitalálni.
A kezdet vége vagy a vég kezdete
Hajlott a tér ezer felé és itt volt az ideje 51 ezelőtt megszületni,
A vér és misztikum játékát hagyni kell beteljesedni.
És megint, örök egy üres alap élet koncepciók nélkül,
Ide csak magadat hívhatod, magad ellen segítségül.
Gyertek, van torta, nézd vérrel íratott rája:
“Hazug vagyok, mert teccelgésből rajtam van a hazugok gúnyája".
Viva La Revolution! - ordítom, közbe dekadensek arcába smúzolok,
Leköpném magam de kölcsön a ruha így inkább csak ásítok.
Testvér, az a te nagy bajod, hogy túl sok szívet kaptál és túl kevés akaratot,
Mondja a helyi opportunisták királya, aki már mindenkit megcsalt vagy meglopott.
Itt Kutya falván ilyen a halott entellektüelek bulija,
El ne gyere! Inkább hagyd ki,
Idd meg amit küldtem és majd gyere el a torra,
Mert ott is kell valakinek majd a nagy Ászt adnia.
A kertész levele a virágokhoz
Életeim,
Az elmúlt időkben ti voltatok a minden,
Könny, öröm, vidámság nyugtató kincse.
De már akkorára nőttetek, és ez remek,
Hogy a kerti keretek sem bírnak veletek.
Mert még több szín kell, nagyobb ágyás,
A kerítések feszegetése nem a megoldás,
Tudom ti ellesztek, megfértek szerényen,
De új élet, terek kellenek ez a véleményem.
Elmegyek most oda amiről azt gondolom,
Hogy valamit újra kezdve, igaz alkothatom.
Hol több a gaz, de szabadabb a széljárás,
S ott fontosabb talán a gondolati virágzás.
Megtaláltok hát, azokban a vad kertekben,
Hiszen feladni e szenvedélyt nem tehetem,
Örökkön marad tőletek ez már az én részem,
A tájépítést ti szerettétek meg velem végtelen.
https://www.facebook.com/gabor.aradi.1426
https://instagram.com/gaboraradi?igshid=OGQ5ZDc2ODk2ZA==
https://twitter.com/azaradigabor
A tudat papnőjének templomában
Apró tűztálaid pislákoló fénye rajzolja szép arcodat,
Mikor a bennem élő kíváncsiság és férfi vágy meglátogatott.
Mit tud e, úgymond ki elmére cserélte a test templomát,
Van-e benne tűz, mi édes, és húsomat égeti emberré át.
Vajon illata elbűvöl, figyelme magába vonz e engem,
Vagy ismét önnön főm megcsal és kell újra új utat keressem.
Vékony de erős és vág mint jó kard penge csapódó éle,
Figyel, elvégre ő maga a tudati figyelem szentsége.
Ember ő mégis, ki boldogulni és szeretve lenni valahára,
Tervez, és önmaga, ön elfogadása a hihetetlenség oltára.
Alakja lelkemben átalakul, köntöse megannyi kékvirág,
Hozzám térddel és érintése a lelkem kapujára talál.
Testem cirógatja finom érintéstelen varázsaival együtt,
Eltűnve térből, időből temploma védelmében a lélek gyönyör ideje eljött.
Nem igéz, nem bájol, morál palástja rezzenéstelen lebeg,
Lelkem mégis ujjongva remeg, hogy bűvkörében lehetek.
Véget értek a bűvös órák az ébredés lassan édes átölel,
Lelkem még táncol míg szentséges védelmező falaid közel.
Morzsolom suta szavaim, álca mert elindulni oly nehéz,
De lelkem és testem útra kél valahára mert már az élet, tőled a küldetés.