Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
GyászA gonosz benned
Bántott az élet, téged s benned,
Rég elnyomott bestia ébredt,
Hosszú rémálmából fél-riadva,
Kegyelmet vesztve és hagyva.
Hogy minden bűn, eredőn belül,
Lelked tornácára vigyorgón kiül.
Mert szenny ez az átkozott élet,
Csak szörny páncélod véd téged.
Ég kegyetlen, dobál vívódásod,
A szeretet, eme kegyetlen átok.
De hamvadjon, vesszen mind el,
Ember ki született kegyelmet nem érdemel.
Savas könnycseppek, esőjén át,
Lelked zengi e förtelmes imát.
Ó ne hagyd, ne engedd elveszni már,
Sötétben kacag, ejj de milyen kár.
S égő hidakra botló üszkös lábad lép,
A szeretet meghallani jár te beléd.
Még görcsös, még kapaszkodik kezed,
Átkozott legyen minden mi tette ezt.
Jöjj hát te dög, tiéd voltam s vagyok én,
Fald fel, nem élhet bennem többet remény.
Átölellek és enyém tied vagyunk mind,
A gonosz bennem, mire szemed rátekint.
Silencio
Mostanában zajtalan minden,
A világnak szinte hangja nincsen.
Csak valahol mélyen legbelül,
A nevetésed emléke csendül.
Halkak lettek az örömök bennem,
Mosolyok hangtalan szegénye lettem.
És ők engem emlékekbe zárnak,
Nincs többé bejárat a külvilágnak.
Egyetlen szeretőm csalfa emlékezet,
És nézem a kegyetlen fényképeket.
Csendesen tudok csak szeretni már,
Belém a szerelem, meghalni jár.
Kellemes, Békés, Boldog világvégét mindenkinek!
Beütött a végső krach!
Ettől mindenki majd agy buggyanást kaphat.
Hiszen van annak oka sok,
Hogy világ pusztítóak vagytok és nem okosok.
WC-re is autóval járni,
S évente, fejenként 2-3 fapad repülés,
Az elektromos autókon át,
Ami sok minden csak nem környezeti megkönnyebbülés.
Most már mikor az utolsó kósza szeg is környezetbarát
Ó ez igen kényelmes és szinte
Minden cég erre veri a nyálát,
Mert a CEO a következő profit call-on,
A majd ráerősít még tovább a zöld marketingon,
Mert túl az üveghegyen,
És az Óperencián is talán tombol az a talány,
Hogyan legyen igaz mi nem az,
Végtelen profit növekedési görbe zöld festékbe törve áll.
Soha el nem bomló kemikáliák,
Micro műanyaggal fertőzött egész világ.
Pöcegödörként használt folyók s tengerek,
Belélegezhető levegő, bye bye ég veled
Energia s nehézipar mi mind kettő,
Napi több millió t számra ontja a sz(bajt)t
Míg mi az engedély nélküli szemét lerakásról,
gondoljuk hogy mekkora baj.
A sarki jég megszűnésétől,
Az üvegházgázok miatt 70 C°-os nyáron át,
Néhány éve jól kinevettük,
Az igazsággal sokkolni próbáló svéd kislányt.
100 szónak is egy a vége,
Elvégre úgy tűnik ennek a bulinak menthetetlenül vége.
De lassú haldoklásunk közben,
Itt egy mondat az Amazonasi indiánoktól,
Mit iróniaként tarts meg fejedben:
„Mikor kivágtad az utolsó fát,
Levadásztad az utolsó vadat,
S Kifogtad az utolsó halat,
Akkor jössz majd rá, hogy az ehetetlen pénz az egyetlen ami rád maradt”
Hát igazán,
Kellemes, békés, boldog,
Világ végét Mindenkinek!
Búcsúztató
A szeretet egy furcsa igérgető kalandor ki örökkön tagadva bohón,
Mégis, Tudja jól, megtartani nem fogja, hogy mindíg marad mert mohón,
Szórja idejét mint ha nem volna annak ára se gátja az élet tavon,
Akkor perel másodpercekért mikor már az rég eltelt, elmúlott, minden, nagyon.
S visszafelé nézve az egész csak egy kedves,
Mosolyt keltő tavaszi csillanás ahogy a fűben fekszek,
S hozzám, belőlem égnek a magas égen bodorló felhő percek,
Lelkem extatikus létgyönyörében én vagyok, a vég s a kezdet.
De mi mind ma hozzád jöttünk a saját mosolypillanatinkban,
Még egyszer megfürödni a szereteted halványuló nyomaiban,
Emelni téged, te szerethető lélek, csak még egy kis időre onnan,
A hihetetlen bizonytalanból el, hogy még egyszer, egy kicsit velünk leszel.
Hát mind ki most eljött, ad meg végső kegyét a lelkedből elindulónak,
Szóljon róla mi szép volt s lehetett, hogy jó volt veled, gazdája voltál a szeretet szónak,
Ki most már levetve nyomát s porát, talán túl korán, az útnak elment előttünk,
Kívánjatok hát neki, kinek kinek hite szerint,: nyugodj békébent, jó utat és Isten veledet, aludj jólt s jó éjszakát, a lelkünkben velünk maradónak.