Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
GyászDunai temetkezés
Maró a december eleji hideg csend,
A szürke ködben a néma Duna szinte áll,
És vele valahol 30 ember vízre száll,
Hogy bele temetve szerettét, legyen ősi rend.
Nekrológ és zene, még a csírázó fagyban,
A kompra vár a nép az élet vízén,
Túl modem és ős régi érzések,
Mik most fel kavarodnak lelkem felszínén.
Megállunk valahol a dermedt vízi félúton,
A lét és a semmi messzi partjai között,
Testporát s virágokat hajítunk át a korláton,
A távolban, mint kötelesség, egy harang ütött.
És viszi a folyó, viszi ami maradt,
A semmit vagy a mindent ami bennünk ragadt,
A víz, lágy hullott világok úsztatója,
Örök tisztító, a lelkek hajója.
Marad a csendes emlékezés velem,
Mindegy, föld vagy víz majd mi befogad,
Csak békés, boldog sarjak emlékei bennem,
Legyen az mi utoljára engem meglátogat.
Emlékszem
Kimegyek, és egy-egy mécsest gyújtok a sírotokon,
Körülöttem táncoló lángok,
Körben, a naplemente utáni hideg sötétségben
A világ bennem hallgat, hiányotok elfog.
Mily kicsi voltam még - szeretetetek nyár -
Az élet időtlennek tűnt,
A gyereklélek nem naptárra jár,
Az elmúlás csak a megújulást hozó fényhatár.
Az út lassan adja meg minden igazát,
Fokozatosan adagol
Boldogat, szépet, csúnyát,
És választhatsz végül, félsz vagy ettől gyarapszol.
Mert hogy, meg kell hogy értsd,
A sírkert valójában
A szívedben az élet kertjévé ért,
Döntés a tiéd, keser, de édes emlékezés.
Könnyeim hát mind ünnepelnek,
Lelkem sírva, boldogan szabad,
Teljes életetek, drága szeretteim,
Igaz emberi mementóként emlékeimben marad.
A gonosz benned
Bántott az élet, téged s benned,
Rég elnyomott bestia ébredt,
Hosszú rémálmából fél-riadva,
Kegyelmet vesztve és hagyva.
Hogy minden bűn, eredőn belül,
Lelked tornácára vigyorgón kiül.
Mert szenny ez az átkozott élet,
Csak szörny páncélod véd téged.
Ég kegyetlen, dobál vívódásod,
A szeretet, eme kegyetlen átok.
De hamvadjon, vesszen mind el,
Ember ki született kegyelmet nem érdemel.
Savas könnycseppek, esőjén át,
Lelked zengi e förtelmes imát.
Ó ne hagyd, ne engedd elveszni már,
Sötétben kacag, ejj de milyen kár.
S égő hidakra botló üszkös lábad lép,
A szeretet meghallani jár te beléd.
Még görcsös, még kapaszkodik kezed,
Átkozott legyen minden mi tette ezt.
Jöjj hát te dög, tiéd voltam s vagyok én,
Fald fel, nem élhet bennem többet remény.
Átölellek és enyém tied vagyunk mind,
A gonosz bennem, mire szemed rátekint.
Silencio
Mostanában zajtalan minden,
A világnak szinte hangja nincsen.
Csak valahol mélyen legbelül,
A nevetésed emléke csendül.
Halkak lettek az örömök bennem,
Mosolyok hangtalan szegénye lettem.
És ők engem emlékekbe zárnak,
Nincs többé bejárat a külvilágnak.
Egyetlen szeretőm csalfa emlékezet,
És nézem a kegyetlen fényképeket.
Csendesen tudok csak szeretni már,
Belém a szerelem, meghalni jár.
Kellemes, Békés, Boldog világvégét mindenkinek!
Beütött a végső krach!
Ettől mindenki majd agy buggyanást kaphat.
Hiszen van annak oka sok,
Hogy világ pusztítóak vagytok és nem okosok.
WC-re is autóval járni,
S évente, fejenként 2-3 fapad repülés,
Az elektromos autókon át,
Ami sok minden csak nem környezeti megkönnyebbülés.
Most már mikor az utolsó kósza szeg is környezetbarát
Ó ez igen kényelmes és szinte
Minden cég erre veri a nyálát,
Mert a CEO a következő profit call-on,
A majd ráerősít még tovább a zöld marketingon,
Mert túl az üveghegyen,
És az Óperencián is talán tombol az a talány,
Hogyan legyen igaz mi nem az,
Végtelen profit növekedési görbe zöld festékbe törve áll.
Soha el nem bomló kemikáliák,
Micro műanyaggal fertőzött egész világ.
Pöcegödörként használt folyók s tengerek,
Belélegezhető levegő, bye bye ég veled
Energia s nehézipar mi mind kettő,
Napi több millió t számra ontja a sz(bajt)t
Míg mi az engedély nélküli szemét lerakásról,
gondoljuk hogy mekkora baj.
A sarki jég megszűnésétől,
Az üvegházgázok miatt 70 C°-os nyáron át,
Néhány éve jól kinevettük,
Az igazsággal sokkolni próbáló svéd kislányt.
100 szónak is egy a vége,
Elvégre úgy tűnik ennek a bulinak menthetetlenül vége.
De lassú haldoklásunk közben,
Itt egy mondat az Amazonasi indiánoktól,
Mit iróniaként tarts meg fejedben:
„Mikor kivágtad az utolsó fát,
Levadásztad az utolsó vadat,
S Kifogtad az utolsó halat,
Akkor jössz majd rá, hogy az ehetetlen pénz az egyetlen ami rád maradt”
Hát igazán,
Kellemes, békés, boldog,
Világ végét Mindenkinek!