Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Kritika

Aradi_Gabor• 2023. július 23. 07:44

Előjog

Hát kedves húgom, öcsém avagy nemtelenül rokonaim,

Kik harcoltok a rajtatok múltban létre nem jött fájdalmaitok halmain.

Ácsolt máglyáitok haragló tüzzel a magas egekig elér,

Bár tudnátok, dühötök céltalan, ön-elvarázsló boszorkányüldözés kenyér.

Mert ordítjátok felébredtünk(?) és minden mi volt retegj te ezért,

Énem rendje törvény lett törvény felett és szegi kezed kezét.

Olybá tűnsz mint az erdész, ki elment az erdőbe keresni a fákat,

Dühös igazából te magadra vagy de a világ mire te ezt kihánytad.

Mert neked minden rossz mi nem új, nem az mi volt, időtlenszerű,

A fekete fehér, a nemek nemtelen, bármely kultúra ócska belű.

És hidd el, bájos ahogy te és barátaid mini Robespierre-t játszol,

De nem teremtesz, csak rombolsz és végül azzá mi vagy, jelentéktelen feltűnési viszketegséggé változol.

https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid028YaKyA4Kpva9wKnZQ7RVAmVSk8yPjAN3oC5EfffZqLAhLoSSd8bravGR96Z9Ay7bl&id=100031877298054

5 hozzászólás

Aradi_Gabor• 2023. április 26. 10:24

Egy nem elég érdekes élet

A világ szinpadát érdekes, nagyobbnál nagyobb karakterek szövik át,

De mi van ha én már kicsi akarok lenni?

Nem sokat elvenni és nem is sokat hozzátenni?

Mert ugyan vonzott a csillogó kabát, de jó nem énekelni a harsányság dalát.

Talmi az mi önön tükrében szép de minden mit adni akar csak a siker reménység,

Ezért én csak halkan dúdolom,

Csiszolatlan burkus dalom,

Hogy a cincogó kis egér, nagy száját vegye be végre a szerénység.

Hisz a dal a fontosabb nem a zenész, az épület, és nem az építész,

Toll csak az mi a papíron hagy,

Szó alakú foltokat,

Bennem gőgös büszke szél, elérve a margót leragad és pofont ád az ön-ítész.

Csak az hasznos mi egó zajtalan marad és ergó, nem kitalál kalandokat,

Magáról, ál-bátor,

Tükör részeg prókátor,

Magára csukva ajtaját, locsolgatva kedvenc nárcisz virágát gondol ilyen nagyokat.

Szólj hozzá!

Aradi_Gabor• 2023. április 23. 20:21

Hedon elszabadul, 3,2,1…Babilon film morgó

Imádom Damien Chazzelle (a rendező) eddigi filmjeit. Az egyedi látásmódját, művészi érzékenységét, a szinte minden apró részletre odafigyelő kidolgozottságát, az igazi míves mesélő készségét. Gondolom a poszt címéből kiderült már, a Babilon, mindezek meglétével együtt, nem az a film ami ebbe a kategóriába fog tartozni nálam. A filmkészítés az egyik legösszetettebb kooperatív művészeti műfaj. Rengeteg mindennek kell passzolnia ahhoz, hogy az élmény megszülethessen a befogadó, néző szemein és fülein keresztül. Ami itt látványban és hangban megvalósul az műszakilag, elképzeléseim szerint emberileg és szakmailag az egyik legmagasabb fokon történik. És mégis annyiféleképpen siklik ki ez a vonat, ahányféleképpen csak lehetséges. Kezdjük azzal, hogy a film 3:05 hosszú, ami azért nekem őszintén bevallva erős szervezést igényelt, rá kellett készülni, hogy rendes (értsd: nem Netflix-es) koncentrációval és mondjuk nem egy végig dolgozott nap után, félálomban nézzem meg. De az idő film nézés közben relatív dolog, hiszen ha elvarázsol, elvisz magával a film arra a csodálatos helyre ahová csak ennek a médiumnak a történet mesélése képes elvinni, az idő nem tényező, mert megszűnik. Na itt ennek az érzésnek pont az ellenkezője érvényesül. A film maga pontos kronológiát tart 1926-tól 1952-ig, tulajdonképpen négy főszereplő életútjának paneljeit látjuk, ahogy egymást keresztezik, a Hollywood-i némafilm kezdetektől, a hangos film berobbanásán át, az 1952-es epilógusig. Még ezen követhető idővonal ellenére is, sajnos a film, egy szerkezeti katyvasz. Ez legfőképpen annak a kreatív döntésnek az eredménye, hogy a film egyenlőtlen stílusban, a tivornyázós részek kegyetlen teperése után, tövig kézifékes módon lassul és azzal az elvárással operál, hogy (és előre is bocsánat a pőre megfogalmazásért), elvárja, hogy a mindenféle saját és tivornya társai testnedveiben úszó főszereplőkkel érzelmi kötelékünk legyen, ami lehetőleg pozitív. Én magamat szeretem úgy képzelni, hogy nem vagyok egy prűd, a testiség semmilyen szempontjából konzervatív ember de a Babilon viszketést okozott számomra azzal a kényszerességével, hogy vadássza a gyomor forgatást ezekben a jelenetekben. Valahogyan a 60-as és 70-es évek neorealista olasz filmjei jutottak róla eszembe, a maguk brutális naturalizmussával, de ott ez nem céltalan volt, hanem társadalomkritikai eszköz, ami ugyan mindig megkérdőjelezhető de nem az volt a célja, hogy hatást vadásszon. Itt sajnos csak ezt éreztem. A lehengerlően negatív kritika össztűzre a producerek és a rendező azzal védekeztek, hogy semmi olyat nem tettek a filmbe, aminek ne lenne valós alapja, nem történt meg volna 20-as 30-as évek vad tivornyázó Hollywoodjában. A baj nem is ez, hanem a cél és az eszköz közötti kapcsolat mint mindig, ami itt rendkívül üresen és szem-rágógumisan cseng. Aminek a következménye pl. az, hogy fél órába telik míg az első orgia partiról eljutunk a főcímig(!) és újabb fél órába, még a film el is kezd azon kívül is történetet mesélni, hogy ki-kivel mikor milyen biomechanikai fondorlatot hajt végre éppen. Az a buta vicc jut róla eszembe, hogy minden pornófilm maximum 5 perc hosszú. Nem kárhoztatom azt aki az otthona melegében hamar a távirányító után nyúl, azzal a felkiáltással, hogy na ugorjunk! És mit kap az, aki ennek az ingernek ellenállva erő próbaként végigüli a 3:05-t? Kb. öt filmre való "alapanyagot” amit hogyha egy első filmes lelkes rendező munka kópia vágásának tekintenénk, akkor akár egy vállveregetéssel mondhatnánk is neki - Jó lesz ez, húzz belőle egy órát és megnézzük újra. De ez itt 100 millió $-os költségvetésű "nagy" film, Brad Pitt-el és Margot Robbie-val, aki nem mellesleg a forgatókönyv minden keresztbe tartása ellenére, a saját bőrét húzza le akkorát játszik és talán ő az egyetlen aki miatt bárkinek is merem ajánlani a filmet, ha leírtak ellenére elég bátor és mégis meg akarja nézni. Mit mondjak még róla el ami ezek után még nem világos? Azt, hogy a semmilyen érzelmi lánccal hozzám kötődő szereplők története végülis csak egy eszköz arra, hogy nosztalgikus mázzal legyen leöntve az egész történet a végére? És nem árultam el ezzel semmit, nem szpoilereztem ezzel. Nagyon elvetemült komplettistáknak ajánlom csak a filmet, vagy azoknak akik mazohista módon csak összehangzó kritikai és nézői negatív megítélésű filmeket néznek, pusztán lázadásból. Ja igen, a cím jó, ez itt maga Babilon minden kakofóniájával együtt. Kár érte.

3 hozzászólás

Aradi_Gabor• 2023. január 5. 18:39