Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Te mit mondasz-e?

Mered és kire?

Nem-ám erre-arra,

Borsódat hányod falra.

Szabad szó ló?

Arcod nagyra való?

Annál csak szád nagyobb,

Befogják majd ne aggódj.

Gondoltad neked lehet?

Röhögnek megteheted?

Nem láttad ez az a kocsi,

Elől ül a Haragosi.

Kimondod mit tudunk?

Csak szembenézni ne akarunk?

Hát vicces pajtáska,

Adminisztratív fütyülj egy irányba.

A mérce az egyszerű sorvégi A-E,

Holmi ránczAl-E 1ügyŰ betakarít,

Kunczogít, czinkos-aképp belém lát,

“Hiúságod fizeti itt mind a számlát."

Művész vagyol csak szép pengess,

Fess tízes neved ne hogy szégyeld.

Bakfüttyel lőtt dalia dínom-dánom,

Magas glória lóg magaszt gatyádon. 

Telefon-lelkes-könyv 151o. lakályos,

Meg Hakamuszi Alajos kinek díszeleg,

Címe emett, egek metszete helyett,

Szín-vonal-hiány antológiája felett.

És persze lócitrom savany éneklek,

Benne véletek, de életek, én is tévedek.

Váltsd tessék én voltam a rossz és ti jó,

 Lettem újra ökörből a tanulatlan tinó.

Nevem száradt tintapor pár lapon,

Nagyon hagyom tieitek tisztesség,

Járja ember s istenség, ily érzés,

Cirka 2025 termés, nyomtatva lenni.

Halott szörnyetegek mocskos ürülékes táljából,

Mászott ma reggel elő a nap,

És kihányta magából szürke fényeit a világra.

Tavasz, hazudta miközben rosszul lett saját magától,

Belsejébe nemes undoklattal tekintett,

„Lennék én indifferens de utállak mind titeket„ - gondolta.

„Az egész univerzum rohadjon meg!„

- jött követve,

„Értelmetlen, undorító energia színház!„

„És ti mind, ti paraziták, mindig visszatértek bele!„

„Szaporodtok s közben azt hiszitek alkottatok valamit,

Pedig csak önnön gyengeségeitek másoljatok hibásan tovább,

Néztek rám mint élet adóra… HÁT NESZTEK!„

És ezzel szupernóvává változott, elpusztítva mindent a saját nap rendszerében.

… és valahol, a végtelen hideg tér furcsa kemencéi között, egy új nap életre szökött,

És dallal köszöntötték őt a többi csillagok… „Értelmetlen, de ez van, itt vagyok!”

Hallod? Firkász amit mondok? Ne öregedj meg te soha!

Hagyd ki ha lehet, mert nem éri (ha leéled) ez meg,

Egy magamfajta becsületes gyilkosnak eljutni oda,

Mert ott társad soha se a remény, csak reménytelenség lehet.

A halál kegyes, az legalább nem hazug módra szán,

Nincs hamis együttérzés mocskos álarca az arcán.

Mikor legvégül majd magadat veszted magadtól el,

A valóság, igazságaidra és kb. semmi másra sincs tekintettel.

Gondoltad az utolsó véres Vendéglátós alkalom után, annyi,

Nem marad más csak mit nemsokára hátra kell hagyni.

És mikor azt hiszed, hogy késszen állsz, jöjjön hát a tűz,

A poklod végre ím megnyílik, minden bűnöd űz….

Megjelenik a családom, a csúszómászók hada, itt a kígyó lányom,

Az a pióca anyja, a kellemetlen kullancs férje, a tetves rokonságom.

Majd ők vigyáznak rám, támadt fel bennük a lélek,

Pénzt szagolhatnak belőlem, mi mást, én ettől félek.

Mire megélem, hogy mindenki békén hagy vénül,

A segítség lesz a vesztem, vágja torkom el végül.

Család ellen nincs orvosság tartja a régi okos mondás,

Csak sajnos ez a gyógyírra sem nyújt semmilyen megoldást.

Végülis kiütközött, hogy mire kellek én az öreg csont,

Védelmi pénzt szervezek és vagyok a motiváló látogatóközpont.

Éltes vásárlóként vagy vendégként meg  érkezem,

Meggyőző stílusomtól, mindenki egyetért, hogy ahogy mondom úgy legyen.

Én a Féreg, ki bejárta az erőszak teljes lajstromát,

Soha nem gondoltam volna, hogy éltessen kezdek üzleti iskolát. 

Szép nyugodt évek, úgy látom szerinted nem érdemeltem meg,

De sebaj, ebből megtanulod te is, hogy az élet és az igazság egymásról rég megfeledkeztek.

Alább található a Féreg korábbi történetei:

Halott lét (a Féreg színre lép)

Gátlástalanul (a Féreg bosszúja)

Zuhanás (a Féreg szerelme)

A poronty (a Féreg gyermeke)

Meglepetés (a Féreg megmentői)

Könyörület (a Féreg kegyelme)

Para Bellum (a Féreg nyugalma)

Ó és igen, persze lesz még 😊

Látom nem ismerted meg régi jó véreskezű barátod,

De aki oly sok sírt ásott mint én, gondolom belátod,

Nem maradhat felismerhető és változatlanul ugyanaz,

Mert félik mit tudok de félelmük célkeresztbe tapaszt.

Rég múlt elmúlt, eltemettem az utolsó sírba fegyverem,

Báránnyá lettem mint kis fogadós és kerestem kenyerem.

Ha volt is aki felismert az szemében rettegéssel távozott,

Múlt szellemei egyelőre nem akarták elhagyni a palackot.

Volt egy pár tanuló a fogadóban és egy ki különösen okos,

Újság kivágást tett az irodai asztalomra, a kis szorgalmas.

Megvallotta késsel a torkán, hogy rajong és tanulna tőlem,

Vénségemre megpuhultam de lelkem az nem lett hirtelen.

Puszta kalkuláció, önös érdek ha tetszik, kis testőr el kell,

Hétvégénként szárnyaim alá véve tanítgatva őt remekelt.

Báránybőrbe bújt farkas volt, vadorzó, kellett fogni vissza,

Betörve lassan megtanulta ösztöneit parancsra kamatoztatja.

Gyors volt, pontos, érzelmetlen ki a hatékonyságnak élt,

Ő is mint én halott lélekkel született, semmitől sem félt.

De jobb volt nálam, így hamar túlnőtt engem a mesterét,

Tudtam nem maradhat nálam, meg kell szerezni a területét.

Hideg szürke esős november jött miután elment, csend volt,

Az esti utca kiüresedett a fogadó ablakán világított a félhold.

Hárman jöttek, éreztem őket, elkezdődött végre a hattyú dal,

Test test ellen, robbanás, lángok, mindenhol csak vérzivatar.

Az egyikkel végeztem de kettő még talpon maradva egyre jött,

Elbúcsúztam én magamban és lelkem egy másvilágra költözött.

Mint fekete Párduc ki sötétségből lép elő, pár lövés, kés suhanás,

Két halott bérgyilkos, csak a Féreg és tanonca maradt, semmi más.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Alább találhatóak a Féreg korábbi történetei:

Halott lét (a Féreg színre lép)

Gátlástalanul (a Féreg bosszúja)

Zuhanás (a Féreg szerelme)

A poronty (a Féreg gyermeke)

Meglepetés (a Féreg megmentői)

Könyörület (a Féreg kegyelme)

Ó és igen, persze lesz még 😊