Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
BulvárNegyed század
Van az a pillanat mikor befogom a számat,
Mikor ön reflekcióval pofon csap az alázat.
És Kelta sámánok idéznek, hello @celtichun75:,
Elbűvöl @Animanongrata_: mesehon tündéreként, mily fennkölt,
Bölcs varázs tanácsaival @Mikijozsa: lát el gazdagon,
És @skary: graffiti-nek minden bölcsességét megkapom.
És még ennél is többen sok 100-an és 1000-en,
Szavaimban élet idejüket adva bele feledkezve
Vagy csak rá legyintve és ásítva egy jó párat
Elfeledtet velük másodpercekre mi bú s bánat
Megragadom ruhámat és dadogva ide hadarom
Idelent a porban fekszik 25 ezerszer olvasott dalom
S hát akarom, de nem tudom hálám eléggé kifejezni,
Így hát itt egy fotó róla és elég legyen ennyi, jó nagyon veletek lenni 😊❤
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
…pontatlan kimutatásaim szerint…
Óda az okos szeretőhöz
Te tudod mitől forró a vágy,
Mitől a vérem forrongva húz hozzád.
Te tudod hogy férfi lelkem attól zsibong s él,
Mikor érzi, imádata az elvárt tökély.
Te tudod testem pirongó titkait,
És nem vagy rest használni mohó gondolataid.
Te tudod nyújtani a percet, fokozni a kéjt.
El jelentékteleníteni minden veszélyt.
Te tudod férfi létem valódi igazát,
Hogy legjobban azt vágyom szerelmet boríthassak rád.
Te tudod hogy szívem attól vadul,
Ha érezheti törődésem számít s lelkem érted buzdul.
Te tudod mikor kell több, sokkal több még,
Erős szeretőm vagy s ez több mint elég.
Te tudod hogyan kell gőgösségem megfojtani,
S eme "nagy urat" szerényen hajbókoltatni.
Te tudod hogy számomra a legjobban dicsérő,
A mosolyod, reggel mellettem felébredő.
Te tudod tested apró rafinált erejét,
Mely varázslatosan hozzád láncol és követeli, még, még, még.
Te tudod de mégsem kell mondod soha,
Ismerlek és elkísérlek téged oda.
Mert szelíden fogom kezed és társad akarok lenni,
Mert veled ott és mindenhol, jó együtt lenni.
A halál marketing meetingje
Mélyen tisztelt Halál Úr, köszönti önt,
A Semmi Sem Lehetetlen reklám közpönt.
Köszönjük megtisztelő, élénk érdeklődédét.
És külön köszönet a ruhatárban hagyott kaszáért.
Nos lássuk, mi a bajunk az ön kisugárzott képével,
Vitathatatlanul végső, s lecsap, mindig biztos kézzel.
Pontos és alapos mint mint egy svájci óra ékszer,
Egyedül mit kinosnak látok az az élet vége tétel.
Ez igazán kellemetlen, az Ön képe, rossz és megvető,
Kicsit több információval több hozható ebből elő.
Agy viharozzunk ezen még had villámozzon a velő,
Hisz az elme halhatatlan (?) abban van az igaz erő!
Mit szólna ehhez: "Miattam érdemes élni!
Mert én jövők, de tőlem tényleg nics mit félni!"
Vagy: "Tévedhetetlen pontosság a kezdetek óta!"
Azt hiszem nincs akinek ezzel vitatni valója volna.
Hogy a Mexikói példa ami önnek tetszik igazán?
Rendben, de a mellé drog kartel is jár, mi nem jó talán.
Fogjuk meg a problémát eredettibben, máshol,
Kereszt marketing: "Hagyom az orvosokat nyerni...párszor"
Vagy mit szólna ahhoz, ha rá gyurnánk a történelemre?
Hiszen annyi mindent látott, biztos lenne mit mesélnie.
Hogy ön mindenkiről, mindent lát mikor csak ha ránéz?
“Antigoné is volt ledér, én tudom, én voltam akkor Hádész?”
Rendben látom kicsit elégedetlen, de ez csak az első meeting,
Olyan meleg és egyszerre hideg lett itt bent, fura egy feeling.
Persze értem, hogy értem jött, én pedig magáért vagyok itt,
Időnk lejárt, legközelebb… Hogy érti hogy az enyém is ugyanitt?…
Tünemény
Te üvegen átsuhanó színes foltu remény,
Ébredés közbeni álom kép jövevény.
Játszol érzékeimmel mint adakozó szerény,
Illatos tested ölelem át újra mint fiatal legény.
Mióta ismerlek már nem vagy számomra szökevény,
Hanem lelkemből virágzó valódi érzelem kezdemény.
Tudom néha úgy hangzok mint egy lányregény,
Kérlek bocsásd meg nekem, érzelmeim állaga nem kőkemény.
Hisz oly sok mindent tudok neked adni és nem vagyok álszerény,
Lelkem számára mosolyod a gyógynövény.
Kérlek lakj a szívemben van egy szabad bérlemény,
És társad leszek mint éji vándornak a csillagfény.
Gyere hát gyere hát megnőtt bennem rád nagyon az igény,
Szépséged hatalom, elismerem tiéd a fölény.
Lelkemben vágy és szereted zúg mint az örvény,
Légy hát társuralkodóm te csodálatos tünemény.
A kilépő
Ó te drága!
Annyi érzelmi tartalommal küldtél el engem a… valahová ára,
Mert én csak egy szellem gyáros vagyok, ki csak talmi ragyog,
De igazából önmagamért vagyok, de belül ürességemnek lopok,
Boldogság pillanatokat hazudva magamnak, kötelet nyakamnak.
Kibírhatatlan vagyok, apró-cseprő ügyeim felfalnak, s nem látom,
Se a fát se erdőt, nemhogy egymástól-e kettőt, míg te vártad időd,
Mi nem jött, mert a vers/bármi jött előbb, hiába ez a láz megaláz.
S tüzével egyedülre éget, nem hősi végzet, én se értem, az egészet.
Mert határaink véres szögesdrótok jelzik, az aknamezőink szélén,
És árulást kutatva kémlelünk lövészárkaink végén, mert én már,
Soha nem ülök le sehol bejáratnak háttal, mindig szándékomban,
Van számolni egy váratlan érzelmi stratégiai támadásoddal.
Így ez a kilépő dal, ki számolja, hogy hanyadik, mert ez vagyok én,
A ghosting fanatik, s hogy ez lelki szegény ennyi idősen s szégyen,
Vita ebben köztünk egyetértés hiányában sincsen, csak egy gyalog,
Dünnyögmény és jobbra te és ballra én, kacagó Bajazzók opera legény.
Kontroller a kézben, Digitál fény eső,
Reggel vagy ne hidd mégse jön el,
Velem lettem nélkül, rossz ízű száj ej
Kihagyom zicc nem érhet ide majd
Megyek, változom hát, hidd.