Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
BulvárB oldal (avagy a mogorva nap dala)
Halott szörnyetegek mocskos ürülékes táljából,
Mászott ma reggel elő a nap,
És kihányta magából szürke fényeit a világra.
Tavasz, hazudta miközben rosszul lett saját magától,
Belsejébe nemes undoklattal tekintett,
„Lennék én indifferens de utállak mind titeket„ - gondolta.
„Az egész univerzum rohadjon meg!„
- jött követve,
„Értelmetlen, undorító energia színház!„
„És ti mind, ti paraziták, mindig visszatértek bele!„
„Szaporodtok s közben azt hiszitek alkottatok valamit,
Pedig csak önnön gyengeségeitek másoljatok hibásan tovább,
Néztek rám mint élet adóra… HÁT NESZTEK!„
És ezzel szupernóvává változott, elpusztítva mindent a saját nap rendszerében.
… és valahol, a végtelen hideg tér furcsa kemencéi között, egy új nap életre szökött,
És dallal köszöntötték őt a többi csillagok… „Értelmetlen, de ez van, itt vagyok!”
A nagy család (a Féreg elérzékenyül)
Hallod? Firkász amit mondok? Ne öregedj meg te soha!
Hagyd ki ha lehet, mert nem éri (ha leéled) ez meg,
Egy magamfajta becsületes gyilkosnak eljutni oda,
Mert ott társad soha se a remény, csak reménytelenség lehet.
A halál kegyes, az legalább nem hazug módra szán,
Nincs hamis együttérzés mocskos álarca az arcán.
Mikor legvégül majd magadat veszted magadtól el,
A valóság, igazságaidra és kb. semmi másra sincs tekintettel.
Gondoltad az utolsó véres Vendéglátós alkalom után, annyi,
Nem marad más csak mit nemsokára hátra kell hagyni.
És mikor azt hiszed, hogy késszen állsz, jöjjön hát a tűz,
A poklod végre ím megnyílik, minden bűnöd űz….
Megjelenik a családom, a csúszómászók hada, itt a kígyó lányom,
Az a pióca anyja, a kellemetlen kullancs férje, a tetves rokonságom.
Majd ők vigyáznak rám, támadt fel bennük a lélek,
Pénzt szagolhatnak belőlem, mi mást, én ettől félek.
Mire megélem, hogy mindenki békén hagy vénül,
A segítség lesz a vesztem, vágja torkom el végül.
Család ellen nincs orvosság tartja a régi okos mondás,
Csak sajnos ez a gyógyírra sem nyújt semmilyen megoldást.
Végülis kiütközött, hogy mire kellek én az öreg csont,
Védelmi pénzt szervezek és vagyok a motiváló látogatóközpont.
Éltes vásárlóként vagy vendégként meg érkezem,
Meggyőző stílusomtól, mindenki egyetért, hogy ahogy mondom úgy legyen.
Én a Féreg, ki bejárta az erőszak teljes lajstromát,
Soha nem gondoltam volna, hogy éltessen kezdek üzleti iskolát.
Szép nyugodt évek, úgy látom szerinted nem érdemeltem meg,
De sebaj, ebből megtanulod te is, hogy az élet és az igazság egymásról rég megfeledkeztek.
Alább található a Féreg korábbi történetei:
Halott lét (a Féreg színre lép)
Gátlástalanul (a Féreg bosszúja)
Meglepetés (a Féreg megmentői)
Para Bellum (a Féreg nyugalma)
Ó és igen, persze lesz még 😊
Para Bellum (a Féreg nyugalma)
Látom nem ismerted meg régi jó véreskezű barátod,
De aki oly sok sírt ásott mint én, gondolom belátod,
Nem maradhat felismerhető és változatlanul ugyanaz,
Mert félik mit tudok de félelmük célkeresztbe tapaszt.
Rég múlt elmúlt, eltemettem az utolsó sírba fegyverem,
Báránnyá lettem mint kis fogadós és kerestem kenyerem.
Ha volt is aki felismert az szemében rettegéssel távozott,
Múlt szellemei egyelőre nem akarták elhagyni a palackot.
Volt egy pár tanuló a fogadóban és egy ki különösen okos,
Újság kivágást tett az irodai asztalomra, a kis szorgalmas.
Megvallotta késsel a torkán, hogy rajong és tanulna tőlem,
Vénségemre megpuhultam de lelkem az nem lett hirtelen.
Puszta kalkuláció, önös érdek ha tetszik, kis testőr el kell,
Hétvégénként szárnyaim alá véve tanítgatva őt remekelt.
Báránybőrbe bújt farkas volt, vadorzó, kellett fogni vissza,
Betörve lassan megtanulta ösztöneit parancsra kamatoztatja.
Gyors volt, pontos, érzelmetlen ki a hatékonyságnak élt,
Ő is mint én halott lélekkel született, semmitől sem félt.
De jobb volt nálam, így hamar túlnőtt engem a mesterét,
Tudtam nem maradhat nálam, meg kell szerezni a területét.
Hideg szürke esős november jött miután elment, csend volt,
Az esti utca kiüresedett a fogadó ablakán világított a félhold.
Hárman jöttek, éreztem őket, elkezdődött végre a hattyú dal,
Test test ellen, robbanás, lángok, mindenhol csak vérzivatar.
Az egyikkel végeztem de kettő még talpon maradva egyre jött,
Elbúcsúztam én magamban és lelkem egy másvilágra költözött.
Mint fekete Párduc ki sötétségből lép elő, pár lövés, kés suhanás,
Két halott bérgyilkos, csak a Féreg és tanonca maradt, semmi más.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Alább találhatóak a Féreg korábbi történetei:
Halott lét (a Féreg színre lép)
Gátlástalanul (a Féreg bosszúja)
Meglepetés (a Féreg megmentői)
Ó és igen, persze lesz még 😊
Negyed század
Van az a pillanat mikor befogom a számat,
Mikor ön reflekcióval pofon csap az alázat.
És Kelta sámánok idéznek, hello @celtichun75:,
Elbűvöl @Animanongrata_: mesehon tündéreként, mily fennkölt,
Bölcs varázs tanácsaival @Mikijozsa: lát el gazdagon,
És @skary: graffiti-nek minden bölcsességét megkapom.
És még ennél is többen sok 100-an és 1000-en,
Szavaimban élet idejüket adva bele feledkezve
Vagy csak rá legyintve és ásítva egy jó párat
Elfeledtet velük másodpercekre mi bú s bánat
Megragadom ruhámat és dadogva ide hadarom
Idelent a porban fekszik 25 ezerszer olvasott dalom
S hát akarom, de nem tudom hálám eléggé kifejezni,
Így hát itt egy fotó róla és elég legyen ennyi, jó nagyon veletek lenni 😊❤
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
…pontatlan kimutatásaim szerint…
Óda az okos szeretőhöz
Te tudod mitől forró a vágy,
Mitől a vérem forrongva húz hozzád.
Te tudod hogy férfi lelkem attól zsibong s él,
Mikor érzi, imádata az elvárt tökély.
Te tudod testem pirongó titkait,
És nem vagy rest használni mohó gondolataid.
Te tudod nyújtani a percet, fokozni a kéjt.
El jelentékteleníteni minden veszélyt.
Te tudod férfi létem valódi igazát,
Hogy legjobban azt vágyom szerelmet boríthassak rád.
Te tudod hogy szívem attól vadul,
Ha érezheti törődésem számít s lelkem érted buzdul.
Te tudod mikor kell több, sokkal több még,
Erős szeretőm vagy s ez több mint elég.
Te tudod hogyan kell gőgösségem megfojtani,
S eme "nagy urat" szerényen hajbókoltatni.
Te tudod hogy számomra a legjobban dicsérő,
A mosolyod, reggel mellettem felébredő.
Te tudod tested apró rafinált erejét,
Mely varázslatosan hozzád láncol és követeli, még, még, még.
Te tudod de mégsem kell mondod soha,
Ismerlek és elkísérlek téged oda.
Mert szelíden fogom kezed és társad akarok lenni,
Mert veled ott és mindenhol, jó együtt lenni.