Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
TudománySzóhatáron
Mi történik, ha egy magányos szó elakad a sor végén, és csak a nyelvtan mentőcsapatai segíthetnek rajta?
A Szóhatáron egy rendhagyó elízió-játék, amely nemcsak beszél a hangkivetésről,
hanem a meghallgatható hangfelvételen és az egyedi tipográfián keresztül be is mutatja azt.
Mondom mondatom amíg elmondhatom,
Minden tagja belső barlangjaim hangalakja,
Mely gurul ki gégém zengő kapuján a világba,
Még egyszer váratlan torpan s nem hallhatom.
Álldogál valahol egy pártalan kósza szó határán,
Átkozottul szabadon s mégis jelentés-nincstelen,
Árkoló szóközök közt ékelődik ő kegyetlen,
Álmaiban vonzódna szó társhoz a drágám.
Sehol a látóhatáron egy mentő sereg “és”,
Szinte semmi sem mentheti a sor végi lógó szót,
Segítség hiányában próbálva keresi a kapaszkodót,
Szüksége oly nagy, bárcsak jönne egy kis kötőjelezés.
Bízva bízz szavam, kiáltom, közel már a segítséged,
Barátod itt és most a hangkivetés lesz, fura magyar mód,
Belátom én: ritka vendég a fenti, apró kaparód,
Befejezi ő hatékonyan helyzeted, ezt el kell ismerned.
Például ha reám tekint ártatlan szépségű angyal’ arcod,
Párszor elnyel, máskor összeköt’ hangokon át szavakat,
Palástos mégis ő, a bűvös nyelv’ építő akarat,
Páratlan és “a” talan is megvívja győzve helyetted’ harcod.
DopaHinta
Elégedettség, no nem a beteljesült,
De izgatott állapot, mi nem arc pírban sült,
Mikor a pohár után nyúlsz vagy koffein, nikotin hiány beüt.
Talán a finom falat épp a szád felé halad,
Mikor izgatottan a tv elé helyezed magad,
Egyszóval a várakozás már elindult.
Agyadban kémiai háború folyik…ellened,
Mivel okos emberek már rég rájöttek,
Hogy hogyan vezérel a várakozó öröm tégedet.
És így készül már mind ami színes, szagos, villog vagy zajos,
Mi jó ízű, de biztos hizlal, dallam tapadón slágeros,
Vagy legyen videó játék, ami ugyan ebben a hintában tapos.
Minek Dopamin hinta a neve, mivel észrevettük vele,
Azt amit már rég mindenki tudott rólunk,
Nem a cél a fontos, nekünk embereknek az úttal van dolgunk.
Azt hiszed ellenállsz, hiszen te vagy az erősebb,
Csak a hinta éppen lefelé jön, hogy vágyad újra nőjön tetőled,
Lemondani nem lehet róla, hiszen részed, mint a bőröd belőled.
Egyetlen mi segít, hogy tudod hogyha van,
Figyelve rá megérzed és szól a fejedben a vészharang,
Hogy rájátszott megint valaki és leng a dopa-hinta előtted,
De, hogy beleülsz-e és még hajtod is, nos ez csak egytől függ, felőled.
Mert te jössz a nyeregbe, igaz kényelmetlen nemet mondani,
De ez lágy függőség, nem fogsz belehalni ha akarsz tőle szabadulni.
Ballaszt
Nehéz vagyok, jól magamról tudom ezt,
Lélek testem sűrűsége ólmot edz.
Kezeid közt mint vasérc homok elfolyok,
Zsákban végy magadra és veled maradok.
Egyfajta nehezék vagyok ki rajtatok ragadott,
Mivel ti vagytok a családom, cipeltek nem bánom.
Mi szerelem szeretve vagyunk egymásnak feladat,
Tömegünk egymáson piramiskőként összehat.
Had legyek én nektek hát a szeretett nehéz teher,
És ígérem rendíthetetlenségem titeket örökkön emel.
Míg tömeg gravitálva tömegre hat át és vonz egymást,
Végtelen maradok rajongva láthatalan várva folytatást.
És még ha felfedezed is titkom mint egykor jó Izsák,
Leszek én a támasztó erőtök, mint neki az almafák.
Lehet nem esem majd szívetek kellős közepére tán.
De ellensúlyom mindig ott lesz, bármely viharos éjszakán.
Fényfestő
Sugárzóan hullámzó súlytalanság vagyok,
Miattam láthatóan az élet szemeidben ragyog.
Hullámaim sűrűségét te színeknek érted,
És millió társammal agyadban képekként élek.
Hiszem ha látom - mondod és ezzel tévedel,
Mert jóval több az mit valójában te észre sem veszel.
Én megmutathatom neked az igaz valóságot,
De, hogy te milyennek érzed az a te választásod.
Fénnyel festő részecskeként mutatom neked itt a labda,
Azt bizony, hogy piros nem találod csak magadba.
Nem teszek én semmit se széppé se csúnyává,
Gondolataid öltöztetnek mindent egy gúnyává.
Benne vagyok mindenben amit valaha csak látsz,
Ezer féle változatban mesterségesen is megtalálsz.
Veled leszek és maradok még szemed működik,
Nyughatatlan alkotásaim a világot szüntelen festik.
Öreg vagyok mint az univerzum, mégis mindig fiatal,
És minden reggel beömlök ablakodon mint fény zivatar.
Bízhatsz bennem szinte biztos tovább maradok mint te.
Elvégre nem kicsinység de én vagyok a szemed fénye.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Csecse-becse
Mondod tested temploma, de mintha,
Agyad nem volna oda tartozó csoda.
Lelked azért él, létezve tunyán henyél,
Te élettartamod maximumáért tegyél.
Mi végre? Mi volna ezzel a létező cél?
Csupán az annyi,hogy életben legyél?
A kor nem érdem hanem sajna állapot,
Életkoráért igaz elismerést senki kapott.
Ne halld félre, nem az egészség ténye,
Mi zavar, hogy tenné hiszen az elvégre,
Nem más mint összhang, a baj hiánya,
De oly gyakran sületlen butaság az ára.
Hitek és Tévhitek teli zavart kavalkádja,
A tojás rossz, s jó lett megint, ezt látja,
És legyint az egyszerű lélek, kitől félek,
Elvették bizalmát az egészség hitének.
Mi rossz nem rossz majd rossz megint
Lassan mindenki mindre rá sem tekint,
Mert nem kell többé elfogadnod magad,
Kecske csöcs? Plasztikai műtét az alap.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)