Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
TudományDopaHinta
Elégedettség, no nem a beteljesült,
De izgatott állapot, mi nem arc pírban sült,
Mikor a pohár után nyúlsz vagy koffein, nikotin hiány beüt.
Talán a finom falat épp a szád felé halad,
Mikor izgatottan a tv elé helyezed magad,
Egyszóval a várakozás már elindult.
Agyadban kémiai háború folyik…ellened,
Mivel okos emberek már rég rájöttek,
Hogy hogyan vezérel a várakozó öröm tégedet.
És így készül már mind ami színes, szagos, villog vagy zajos,
Mi jó ízű, de biztos hizlal, dallam tapadón slágeros,
Vagy legyen videó játék, ami ugyan ebben a hintában tapos.
Minek Dopamin hinta a neve, mivel észrevettük vele,
Azt amit már rég mindenki tudott rólunk,
Nem a cél a fontos, nekünk embereknek az úttal van dolgunk.
Azt hiszed ellenállsz, hiszen te vagy az erősebb,
Csak a hinta éppen lefelé jön, hogy vágyad újra nőjön tetőled,
Lemondani nem lehet róla, hiszen részed, mint a bőröd belőled.
Egyetlen mi segít, hogy tudod hogyha van,
Figyelve rá megérzed és szól a fejedben a vészharang,
Hogy rájátszott megint valaki és leng a dopa-hinta előtted,
De, hogy beleülsz-e és még hajtod is, nos ez csak egytől függ, felőled.
Mert te jössz a nyeregbe, igaz kényelmetlen nemet mondani,
De ez lágy függőség, nem fogsz belehalni ha akarsz tőle szabadulni.
Ballaszt
Nehéz vagyok, jól magamról tudom ezt,
Lélek testem sűrűsége ólmot edz.
Kezeid közt mint vasérc homok elfolyok,
Zsákban végy magadra és veled maradok.
Egyfajta nehezék vagyok ki rajtatok ragadott,
Mivel ti vagytok a családom, cipeltek nem bánom.
Mi szerelem szeretve vagyunk egymásnak feladat,
Tömegünk egymáson piramiskőként összehat.
Had legyek én nektek hát a szeretett nehéz teher,
És ígérem rendíthetetlenségem titeket örökkön emel.
Míg tömeg gravitálva tömegre hat át és vonz egymást,
Végtelen maradok rajongva láthatalan várva folytatást.
És még ha felfedezed is titkom mint egykor jó Izsák,
Leszek én a támasztó erőtök, mint neki az almafák.
Lehet nem esem majd szívetek kellős közepére tán.
De ellensúlyom mindig ott lesz, bármely viharos éjszakán.
Fényfestő
Sugárzóan hullámzó súlytalanság vagyok,
Miattam láthatóan az élet szemeidben ragyog.
Hullámaim sűrűségét te színeknek érted,
És millió társammal agyadban képekként élek.
Hiszem ha látom - mondod és ezzel tévedel,
Mert jóval több az mit valójában te észre sem veszel.
Én megmutathatom neked az igaz valóságot,
De, hogy te milyennek érzed az a te választásod.
Fénnyel festő részecskeként mutatom neked itt a labda,
Azt bizony, hogy piros nem találod csak magadba.
Nem teszek én semmit se széppé se csúnyává,
Gondolataid öltöztetnek mindent egy gúnyává.
Benne vagyok mindenben amit valaha csak látsz,
Ezer féle változatban mesterségesen is megtalálsz.
Veled leszek és maradok még szemed működik,
Nyughatatlan alkotásaim a világot szüntelen festik.
Öreg vagyok mint az univerzum, mégis mindig fiatal,
És minden reggel beömlök ablakodon mint fény zivatar.
Bízhatsz bennem szinte biztos tovább maradok mint te.
Elvégre nem kicsinység de én vagyok a szemed fénye.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Csecse-becse
Mondod tested temploma, de mintha,
Agyad nem volna oda tartozó csoda.
Lelked azért él, létezve tunyán henyél,
Te élettartamod maximumáért tegyél.
Mi végre? Mi volna ezzel a létező cél?
Csupán az annyi,hogy életben legyél?
A kor nem érdem hanem sajna állapot,
Életkoráért igaz elismerést senki kapott.
Ne halld félre, nem az egészség ténye,
Mi zavar, hogy tenné hiszen az elvégre,
Nem más mint összhang, a baj hiánya,
De oly gyakran sületlen butaság az ára.
Hitek és Tévhitek teli zavart kavalkádja,
A tojás rossz, s jó lett megint, ezt látja,
És legyint az egyszerű lélek, kitől félek,
Elvették bizalmát az egészség hitének.
Mi rossz nem rossz majd rossz megint
Lassan mindenki mindre rá sem tekint,
Mert nem kell többé elfogadnod magad,
Kecske csöcs? Plasztikai műtét az alap.
És a szórakó előadásában is… (almás)
És a szórakó előadásában is…(robotos)
Entrópia (avagy az elemek dala)
Hallod-e te univerzum, most még ragyog végtelen sok napod,
De te is tudod régóta már jól, hogy hanyag az anyagod.
Mert túl kevés benned a tevékenyen rendeződő elemi erő,
Káosz dúl s ez nem könnyen számon kívül hagyható tényező.
Jó rég, nagy Csinnel-Bummal a létbe robbantál te bele,
És a vadonatúj létrejövő tér egyből veled volt színültig tele.
Lett még energia, anyag, gravitáció s számtalan más csoda,
S felgyúlt a szikrázó csillámkabát csillagok végtelen sora.
Sűrűsödö anyagod a csillámló végtelenben alakokat formált,
Ezek lettek a galaxisok s mind lassan gravitáló táncban járt.
Néhol annyi mindent pakoltál egy azzon pici helyen az égre,
Falánk neutron csillagok lopták egymást végpusztulásról zenélve.
S aztán valahol e rengetegben egy spirál galaxis ága hegyén,
Távcsőbe nézett az ember s fejtegette az égre fonott lepényt.
A megfigyelések s megfigyelők száma robbanás szerúen nőtt,
Matematika, fizika, csillágaszat s tudásunk rengeteget fejlődött.
De a földön is megfigyelhető, minden mindig egy irányba halad,
Változásuk mindig leromlás s kopik, gyengül mi volt nem marad.
Környezetünk s mi csak romlunk s magától soha semmi fel nem javul,
S mindenféle neveken hívjuk azt mit az ENTRÓPIA hoz létre láthatatlanul.
Egyszerűbben mondva minden az alacsonyabb kisebb felé kacsint,
Kályhában a tűz ki hunyva sem pattan újra csodás kívánságod szerint.
Ez pedig azzal amit eddig tudhatunk + a végtelenség végtelenbe tágul még,
Az egyre távolodó napok tüze bár sok trillió x trillió < mégsem lesz elég.
Egyszer csak az univerzumban minden mozgás, minden elektron percenés,
A végső fagyos sötét csendben mozdulatlan, s ez lesz talán az utolsó történés.
Borzongató egy távlati igaz, de addig tudásunk lehetőségeink fejlődés előtt áll
S még csak ki léptünk saját golyóbisunkról s a végtelen minden titka ránk vár.
Hej te ENTRÓPIA, ha ez csak félig igaz te vagy az elemek valódi hattyúdala,
S legbelül köréd teremtődve tied vitathatatlanul mindent átható erőd alázata.
De fel a fejjel hisz az út a lényeges és nem a vége mert addig kell hogy élj,
Bármit vallasz, gondolsz erről az ENTRÓPIA minden kicsi atomban ott zenél,
A te minden napi dolgaidban te vagy a fővezér s karmester hát szép dalt tegyél.
Egyébb, (ál)tudományos rímekbe szedett fejtegetéseim:
- Idő
Technológia és Gameing érdeklődésűek számára pedig ajánlom a GameR című szórakásomat.