Önbocsánat óda

Aradi_Gabor•  2023. május 17. 02:38  •  olvasva: 78


Telik az időm, telhetem,

Nőnek a napok körül s belül, bennem.

Rend vagyok, büszkén és rendezetten,

De a repedéseket nem tehetem észrevehetetlen.

 

Haladva hétfő válik keddre szerdán át,

Elérve hét közepét, majd a végére érve vált.

És akkor eltűnök én és eltűnik a jövő,

Tétova tett vágy, az én, pusztító ereklyéket vésőn.

 

Megint egy önbüszkétlen pillanattá ragadt,

Emlék, min úgy gyűlölöm silány, gyenge magamat.

S ez marad, míg kikecmergek romjaimból újra,

És velem találok rá a magát ismétlő hét napos útra.

 

Ismerős ez a körkörös sivatag, ez a semmi,

Hiszen annyiszor hagytam már bennünket itt elveszni.

De most már érzem vagyok csak én ki hagyhatom,

Cserben vagy szeretetben, hol még igaz nevem tudhatom.

 

Leszek hát a hűs kéz tékozló homlokomon,

A szelíd szó melynek dallamát végre nem tagadom.

A mindenki helyett mostantól csak önmagam legjobb barátja,

Vakon ki megtalálhatja önmagában a reményt a változásra.

 

Egyetlen utam, egyetlen igazam,

Csak belőlem fakadhat, szelíden, halkan.

Én ki bocsánatot nyertem magam szeretetéttől hajtva,

Tudom, önmagunk ki kell, hogy nekünk bocsánatát adja.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. május 18. 18:46

@Mikijozsa:

Nagyon szépen köszönöm Mikibá 😊🙏

Aradi_Gabor2023. május 18. 18:45

@skary:

én? gyalázat :)

Mikijozsa2023. május 18. 18:41

nagyon jó nagyszerű gpndolatok

skary2023. május 18. 06:24

őn? bocsánat :)

Aradi_Gabor2023. május 17. 11:49

@kevelin:

Így gondolom én is.
Köszönöm szépen 😊🙏

kevelin2023. május 17. 09:04

Szelid szó melynek dallamàt nem tagadod
Jó az a versben gyógyír mindenre

Aradi_Gabor2023. május 17. 05:58

@Törölt tag:

"… mert amíg haragod célja önmagad,
maradsz elnyomva saját mérged alatt…"

😊🙏

Törölt tag2023. május 17. 05:27

Törölt hozzászólás.